A második program két héten belül, amelyen úgy vettem részt, hogy szinte csak én voltam férfi, a mai szülői értelezlet volt. Andriska helyén ültem (középső padsor első pad jobb oldal), mellettem Panyi Zsuzsi bloggertárs. Szépen jegyzeteltem az elhangzottakat, szavaztam stb. Egész jó anyukaállomány jött össze; még azon sem kerekedett veszekedés, hogy mit kapjanak a tanítónénik év végén tőlünk. Persze ehhez egy profi javaslatra is szükség volt.
A végén beszélgettem kb. öt percet hatszemközt a tanítónénikkel. Elmondtam nekik, hogy szerintünk hogyan tekintsenek Andris dolgaira és miként bánjanak vele úgy általában. Úgy láttam, megértették a mondandómat, és nyitottan álltak a kérdéshez.
ui: valaki azt mondta, hogy: „mert te ráérő apuka vagy!” Hát nem kis szervezés kellett hozzá, de szeretnék az ilyen dolgokra egyre többet ráérni!
Andris úgy örült, hogy ott voltam és az ő helyére ültem, ragyogott a kis feje ma reggel!
De kedves vagy, hogy engem is megemlítesz a blogodon! Egyébként tanusíthatom, hogy Zolesz apuka nagyon konstruktív volt. Szerintem jó tesz az apukáknak az ilyen program!