Szülőként a gyerekeinken érzékeljük a pedagógusok munkájának hatásait, jót és rosszat egyaránt. A mieink az egyéniségüket vállaló és a véleményüknek hangot adó fajtából valók, fejlett igazságérzettel, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a szigorú rendszerbe.
Nem a diákokban rejlő tehetség felismerésének vagy kibontakoztatásának a hiányosságára gondolok, még csak nem is a túlterhelt tanárok türelmetlenségére, túlzott fegyelmezésére, esetleges szerencsételen példamutatására. Hanem arra, hogy az osztályközösség és a diákok érzelmi manipulálására.
Mindez adott esetben egy vallásos küldetéstudattal is pórosulhat, az adott felekezet által összeállított szabályrendszer szigorú betartatásával. Ilyenkor már a szabad akarat korlátozásának tudatos szándéka is megjelenik. Időnként, a „szent célok” érdekében határok átlépése is megengedett lehet…
Kezdek arra az álláspontra jutni, hogy a felekezetinél a liberális iskolarend célszerűbb, a hosszú távra tervező nevelés esetén. A félreértések elkerülése végett nem az értéksemlegességre, pláne nem az értéknélküliségre gondolok. Hanem a diákok szabad véleményformálásának megkérdőjelezhetetlen jogára.
Kapcsolódó irodalom (nem értek egyet vele mindenben): A legtöbb iskolát úgy működtetik, mint egy üvegházat
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali