Zolesz blogja

Meglepetéssel és örömmel olvastam itt és itt is, hogy magyar kormánypárti politikus magyar ellenzéki politikust vett védelmébe a választási kampány finisében, a szlovákok hangulatkeltésével szemben. Ez így helyes.

A kérdés azonban továbbra is kérdés marad; hogyan viszonyuljunk az előző évszázad során elcsatolt területeinkkel kapcsolatban „érzékenykedő” szomszédainkhoz. De azt hiszem, ennél még fontosabb, hogyan viszonyulunk az elcsatolások miatt a határainkon kívül rekedt magyarokhoz. Nehogy már a szomszéd hülyesége fontosabb legyen, mint a sajátjaink érdekei. Igenis számítson a magyaroknak, hogy az elcsatolt területeken élő magyarokat magyar politikusok képviseljék mind a szomszédos országokban, mind az európai parlamentben. És vissza kell utasítani az ezen való felháborodást, a rosszindulatú nacionalista hangulatkeltést.

Egy fél másodpercig se higgye senki, hogy a meghunyászkodás szimpátiát keltene bárkiben is, és akár középtávon el lehetne érni vele a nyugalmat és a békét. Ellenben legyünk tisztában azzal, hogy aki fél, az kihívja maga ellen a dühöt és a haragot. Mert ez jár neki. Ez - stílszerű hasonlattal élve - egyszerű, mint a pofon.