Zolesz blogja

Bencsik János arra a kérdésre, hogy pontosan milyen kormányközi szerződést hagyott jóvá tegnap az Országgyűlés H/5834 szám alatt, ezt válaszolta: „Nem csatolták az előterjesztéshez.”

Ez esetben a képviselők nem tudták, miről szavaznak, így a „fiskális paktumról” szóló szavazás - nyilván - érvénytelen.

Bencsik János arra a kérdésre, hogy miért tartózkodott az uniós pénzügyi paktumhoz történő csatlakozásról szóló határozat szavazásakor, a következő választ adta. „2002 tavaszán - még az európai uniós csatlakozásunk előtt – publikáltam, hogy olyan időszakban igyekszünk az unió tagjává válni, amikor csak homályosan körvonalazódik az, hogy milyen is lesz ez az új Európa. Az új és egyre gyorsabban jelentkező, egyeztetett beavatkozásokat igénylő kihívásokra történő közös reagálás mikéntje legtöbb esetben már akkor is tisztázatlan volt. Nem vontam kétségbe, hogy Magyarország csatlakozása szükségszerű, ugyanakkor azon az állásponton voltam, hogy annak időpontját nem szabad erőszakosan sürgetni. Többek között annak is hangot adtam, hogy tévednek azok a politikusok, akik az ország legfontosabb feladatának az unióhoz történő minél gyorsabb csatlakozást tartják. Úgy gondoltam, hogy nekünk nem diktátumok bugyuta végrehajtóiként, hanem nemzetünk értékeinek és életfeladatának tisztázását követően, az unió hasznos és egyenrangú alakítóiként kell csatlakoznunk. Megfontoltan, kapkodás nélkül, tisztelve a szövetségbe tömörült népek által képviselt értékeket, de hajbókolás nélkül, egyenes derékkal. Magyarország csatlakozása azonban nem így történt. Az egy esztendővel későbbi népszavazási kampányban, ha valaki nem visszhangozta a bakon ülő ország-kocsis lelkesítő kurjongatásait, az egyenesen a nemzet ellenségének képébe kényszerült. Egyedüli cél csak a kilencvenszázalékos támogatottsági arány elérése volt. Csak ez számított sikernek, megfelelni a velünk szemben támasztott egyoldalú követelményeknek. Az önálló gondolkodás maga volt a halálos bűn. Mindezzel együtt nem az Európai Unió követett el hibát, hanem mi, magyarok. Elmulasztottuk felmérni az uniós tagsággal járó lehetőségeket és veszélyeket, nem terveztük meg helyünket az új szövetségben, s nem kerestünk magunk számára, kölcsönösségen alapuló belső szövetségeseket. Végzetesnek tűnő hiba volt. Ráadásul a népszavazáson adott országos felhatalmazás az Európai Unió akkori működési rendjének figyelembe vétele mellett történt. Ezért nem támogattam szavazatommal 2007-ben a Lisszaboni Szerződés országgyűlés általi elfogadását sem. Tudomásul véve, hogy az Európai Unió tagja Magyarország, nem tartom szerencsésnek, ha bizonytalan tartalmú megállapodások mellett köteleződünk el, amelyek tovább csökkentik az ország egyébként sem nagy gazdasági mozgásterét. Ezzel együtt tisztában vagyok azzal, hogy jelenlegi helyzetünkben oly gyenge gazdasági lábakon állunk – az elvesztegetett évtized okán -, hogy rövidtávon fel sem merülhet számunkra az unión kívüli élet. Mozgásterünket viszont szelíd, de ügyes politizálással és tervszerű, a társadalmi erőforrás-gyarapító rendszerek megerősítésével egybekötött gazdaságfejlesztéssel, a pénzügyi paktumhoz történő csatlakozás nélkül is megnövelhetjük.”

Egy másik lemondott államtitkár, Ángyán József - a mezőgazdaságról

Andor László, az EU Bizottság magyar delegáltja 1990-ben még máshogy értékelte az IMF tevékenységét

Afterpost: ESM szerződés - 2012.06.29.