A trénerek arra bíztatják a házasokat is, hogy tanulják meg egymás dolgait tolerálni, állapodjanak meg kölcsönösen apróbb kompromiszumokban. És ez majd aztán idővel megteszi a hatását, a dolgok javulni fognak, és talán hosszú távon elviselhetőbbé válik az életük. A válás aránya tartósan 50% felett van.
A társadalomban is ez lenne a cél: „Élni és élni hagyni!” A politikában a fékek és ellensúlyok rendszere biztosítja a demokrácia működőképességét. A kormánynak kell az erős ellenzék, hogy féken tartsa a diktatórikus hajlamokat. Erre tőkéletesen példa hazánk vagy az EU is, nem?
Mi lenne, ha mondjuk egy zenekarban is így menne ez? Az egyik tag klasszikust játszik, a másik rappelni kezd, a harmadik ritmustalanul veri az üstöt, a negyedik meg ordít, mint a vadszamár. Megoldás számukra a kompromisszum? Aligha lenne hallgatható a koncertjük.
Ahogy az elvárás a 100%-os összhang a zenében, úgy nem lehet, hogy máshol is erre kellene törekednünk, az össze nem férhető dolgok összedolgozása helyett? Lehet, hogy a legsikeresebb nemzetek, birodalmak évezredeken keresztül nem demokrácián, hanem egyszemélyi uralkodó által vezetett társadalmi rendszerek voltak - ellenzék nélkül? És talán a házasoknak is el kellene gondolkozniuk azon, hogy a nem túl sikeres kompromisszumos törekvéseiknél célravezetőbb és kellemesebb lehetne-e az összhang?
0 Responses to “Kompromisszum vagy összhang?”
Leave a Reply