A magyarok értékrendje?

Egy 2009-es tudományos kutatás szerint Nagy Britanniában, Hollandiában, Námetországban, Svájcban, Ausztriában, Svádországban és Finnországban hisznek abban, hogy mindenkinek van esélye boldogulni, hogy mindenki maga alakítja a sorsát, baznak önmagukban és a jövőben, a kemény munkát fontosnak tartják, sokra értékelik a tudást, bíznak egymásban és az intézményeikben.

Ugyanezen tudományos kutatás szerint Magyarországon, Bulgáriában, Moldáviában, Ukrajnában és Oroszországban nem hiszik, hogy munkával lehet sokra jutni, nem becsülik a tanulást, egymásban és az intézményeikben sem bíznak, és úgy gondolják, jó kapcsolatok, jó családi háttér nélkül nehéz előre jutni, nem bíznak magukban és a jövőjükben, nem gondolják, hogy az ember a sorsát önmaga alakítja.

AZtán azt is megtudjuk, hogy az első csoportban bőven 40.000 dollár felett van az egy főre jutó GDP, a másodikban jóval 20.000 dollár alatt.

Pedig a magyarok 75%-a elítéli az adókerülést, helyteleníti, ha valaki hazudik, hogy állami támogatáshoz jusson, rosszalja, ha valaki leszázalékoltatja magát, pedig tudna dolgozni, 75% azt gondolja, hogy a törvényeknek mindig engedelmeskedni kell, 70% szeretne sikereket elérni és elnyerni mások megbecsülését, hiszi, hogy a sikerhez kemény munka kell, hisz abban, hogy érdemes, megéri tanulni, számára fontos a kreativitás, a leleményesség, 52% elítéli a hálapénzt, és 57%-unk szerint segítenünk kell a bajbajutott embertársainkon. Ami alapján a magyarok törvénytisztelő, leleményes, tanulást megbecsülő és munkaszerető emberek.

Azonban 100 magyarból 75 szerint rákényszerül az ember, hogy pár szabályt áthágjon, 70 véli úgy, hogy időnként muszáj megsérteni a törvényeket, alig 50 gondolja, hogy mindenki maga felelős a maga sorsáért, 50 szerint nem igaz, hoyg aki keményen dolgozik, az előbb-utóbb eléri, amit akar, 80 azt gondolja, hogy nem mindenkinek van egyenlő esélye az életben, 82 szerint Megyarországon nem lehet becsületesen meggazdagodni, 86 szerint rendben van, ha mindenki csak a saját előrejutásával törődik, és a többség azt gondolja, érdemes csúszópénzt adni.

A magyar társadalom többsége nem bízik a politikai elitben, az üzleti szférában, a médiában és a jogrendszerben, és egymásban sem. Egy talált pénztárcáról a többség úgy nyilatkozott, hogy ő visszaadná, de a többiek megtartanák. Azzal szemben, amire tanítjuk a gyerekeinket, azt látjuk, hogy csak az boldogul, aki átlép néhány szabályon, lúzer, aki tisztességes, úgyis csak ellopják az adónkat, korrupt az egész ország, itt nem lehet becsületesen meggazdagodni, itt nem működik semmi normálisan, egyedül semmit sem tudsz tenni a korrupt intézmények ellen. Önképzavar? Önáltatás? Puszta bizalmatlanság? (és végül egy link a megoldáshoz)”

Nem szeretném relativizálni a törvénysértést, és nem szeretnék sem trianonra, sem a kommunista elnyomás évtizedeire hivatkozni mentegetőzésül. Viszont öncélból csoportosítottnak érzékelem a videóban felsorolt országokat, és manipulatívnak a statisztikákhoz tartozó megfogalmazásokat. Ha már az egy főre eső GDP-adat értékmérőként került bemutatásra: az első csoport országai haszonélvezői annak a „gyarmatosításnak”, ami a második csoport, pláne ebből az EU-tagállamok jelenkori gazdasági helyzetéért és szűkös gazdasági kilátásaiért felelős.

Sőt, visszautasítom azt a szemléletet is, hogy egyes országok értékmérője a gazdasági eredményeik, vagy az államigazgatásuk tisztaságának foka lenne. Minden nemzet önmagában megkérdőjelezhetetlen értéket képvisel. A benne élő emberek a tetteiktől függetlenül értékesek, akiket sértenek ezek a manipulatívan megfogalmazott általánosítások.

0 Responses to “A magyarok értékrendje?”


  1. No Comments

Leave a Reply