Zolesz blogja

Ki ne szeretné megjavítani azt a szervezetet, amiben része van? Legyen az egy gazdasági szervezet, egy politikai párt, a vezetők keresik a célravezető, helyes, jó utat. Miért maradna ki az egyház a reformációs szándékok célkeresztjéből?

Klaus Douglas: Az új reformáció -  96 tétel az egyház jövőjéről című könyvét baráti ajánlásra vettem kézbe. Az íróról sosem hallottam, ezért rákerestem az interneten. A google mindjárt két „ismerőstől” adott értékelést: Kéry Zsuzsanna erős kritikával szemléli a könyvet, Szabados Ádám azonban kifejezetten lelkesedik érte. Lássunk a 96 pontból kiemelve néhányat, amitől én is „óvatos” lettem:

4, Reformátoriak pedig akkor lehetünk, ha tovább építjük a reformátorok művét, nem pedig, ha konzerváljuk. (Szüntelen belső reformáció nélkül az egyház nem képes megfelelően reagálni az állandóan változó világ kihívásaira.)

12, Gyülekezeteinkben a spiritualitást az odaadásnak, a lelkesedésnek és a kisugárzó erőnek kell jellemeznie. (Aki pedig untat másokat, az búnt követ el - különsen, ha az evangéliummal untatja az embereket.)

60, A keresztyén gyülekezet a keresztyén ember életének legfontosabb színtere. Ez az ő „új családja”. (A jó családi életet általában kiemelkedő keresztény erénynek tartjuk. Márpedig nem az.)

68, Az olyan istentiszteleteknek, amely inspirálni akarja az embereket, az ő életérzésüket kell kifejeznie. (Számomra értehetetlen, hogy miért tanulnak a teológus diákok görögöt, hébert és latint… Megkérdezzük például, hogy milyen élményre vágynak, ha eljönnek a templomba.)

94, Csak álmodni nem elég. Álmainkat tettekre kell váltanunk. (Bárkit, akit ismerek azok közül, akik elértek valamit az életben, az álmaik egy részét valóra váltották, három dolog jellemez: először is, hogy kitűztek maguk elé egy nagyszabású célt, másodszor hogy szilárdan hittek benne, hogy ezt a célt képesek elérni, harmadszor hangyaszorgalom, amikor arra került a sor, hogy a kitűzött céljaikat valóra váltsák.)

A douglasi koncepció mélyén a keresztények modern, pszichológia-alapú tanácsadási megoldásait vélem felfedezni. A pszichológiai alapok akkor is meghatározók, ha egyházi köntösben jelennek meg, esetleg bibliai idézetekkel vannak fűszerezve. Nem tudom, hogyan kell, egyáltalán kell-e „megreformálni” az egyháza(ka)t. A példákból úgy látom, hogy jobb bizonyos távolságot tartani tőlük. A figyelmet és a hangsúlyt a látható egyházról (és a megreformálásáról) levenni, és a láthatatlan egyház biblikus szempontjait megtartani - ezt inkább helyesnek tartom.

Ajánlott irodalom: a pszichológia-alapú keresztény tanácsadásról itt, az egyház biblikus szempontjairól pedig itt olvashatsz bővebben - ha akarsz.