Tag Archive for 'egyház'

Nemzet és kereszténység

„A legtöbb, amit ma a XXI. században egy diáknak adhatunk Magyarországon, Európában és a világban, hogy ha jó keresztény, keresztyén embert nevelünk belőle, és ha jó magyar embert nevelünk belőle (1). Ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudjuk, hogy a következő évtized, évszázad próbáját kiállja-e (2). Csak azt tudjuk bizton, és nekünk magyaroknak a múlt ezért különösképpen is fontos, hogy az elmúlt ezer esztendő magyar sikerei azon múlottak, hogy a fiatal magyarok keresztények, keresztények voltak-e, és hogy mertek-e jó magyarokká válni (3). Ez volt a fő kérdés a mögöttünk hagyott időben, és nekünk akikre a választópolgárok ma ennek az országnak a vezetését bízták, az a meggyőződésünk, hogy a magyar nevelésben, a magyar oktatásban ez a két legfonosabb tartópillér (4).” (Lázár János miniszter beszédéből, a református könyvtár átadásán, Mezőtúron)

Mi ezzel a miniszteri nyilatkozattal a probléma?

(1) Először is, a közvélekedéssel ellentétben a „jó keresztényt” nem nevelik, hanem az ember (individum) szabad akaratából, teljesen önkéntesen választja az un. evangéliumba vetett hitet, vagy nem választja. Ami ma a keresztény felekezeti iskolákban folyik, az - tisztelet a kivételnek - szelíd vagy keményebb manipuláció, ellenállásra és/vagy képmutatásra nevelés, csúnyábban mondva janicsárképzés.

(2) „Ami ezen túl van”, az maga a liberális szabadság, amely a nyugati világ legdinamikusabb fejlődését hozta el a felvilágosodást követő évszázadokban, beleértve az USA és az EU alkotmányos alapértékeit is. Hogy ez mennyire vitatható és megkérdőjelezhető, annak számbavételéhez vessük össze a „trón és oltár szövetségének” középkori inkvizíciós és vallásháborús gyakorlatát, tudomány-ellenességét például azzal az eddigi leghosszabb gyümölcsöző békeidővel, amely a II. világháború lezárása óta jellemzi a nyugati demokráciákat, beleértve a kommunizmus feletti győzelmet is!

(3) El kell ismerni, hogy az elmúlt ezer esztendő történelmi kényszere volt a magyarok nyugati keresztény világba való betagozódása, kelet és nyugat, észak és dél találkozásánál egy relatív kis országként önálló politikát folytatni sosem volt lehetséges. A felvilágosodás után visszatérő, meghatározó antiliberális klerikális politikai kurzus a XX. század első feléig elveszítette az ország területének kétharmadát.

(4) A 2010-es választástól szisztematikusan végrehajtott, a nyugati értékekkel és az EU politikájával is szembemenő, orbáni illiberális politikai fordulatra a parlamenti többségen, mint technikai lehetőségen túl konkrét felhatalmazást (pl. népszavazás) nem kapott a kormány. Ebbe az irányváltásba illik bele a felekezet-semleges oktatáshoz képest az egyházi oktatás kormányzati favorizálása is, mely véleményem szerint túlmutat látszólagos politikai jelentéktelenségén.

Láttunk-e már az egyházakkal összefonódott államot a magyar történelemben? Hangsúlyozták-e már politikai és egyházi vezetők a nemzet és a kereszténység fogalmainak (teológiai szempontból téves) összeboronálását, mely mögött valójában a „nem nemzeti” és „nem keresztény” társadalmi jelenségek kiszorítási szándéka húzódott meg? Pontosan milyen nemzetközi politkiai szövetségbe és milyen végkifejletbe vitte bele Magyarországot ez a nemzetpolitika az I. majd a II. Világháború során?

XX. századi történelmi sikertelenségeink után higgyük-e továbbra is bizalommal, hogy a két legfontosabb tartópillér, a nemzetpolitika és a kereszténység integrálásának illiberális programja valóban kiállja majd az idők próbáját?

Frissítés: nem kellett sokáig várni, Jelentős többletforrást kapnak az egyházi iskolák - jelentette be az egyházügyi államtitkár. Soltész Miklós azzal érvelt, hogy „háromszor annyian (55%) vallják magukat egyházhoz tartozónak, mint amekkora az egyházi intézmények aránya (14%) a köznevelésben…” Egyrészt az arány a bemondott hiteles és releváns mérőszámok alapján inkább négyszeres lenne :-) Másrészt az ingyensörre még nagyobb lenne az érdeklődők aránya. Igaz, nem a sörözőkból, hanem az egyházi fenntartású janicsárképzőkból kerülnek ki túlnyomórészt a jelenlegi kormánypártok szavazói, valamint ideológiailag legmegbízhatóbb káder-utánpótlása is. Amely cél „szentesíti” az eszközt, az úniós modellel ellentétesen és antidemokratikusan kiutalt juttatásokat, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák a nem egyházi iskolák diákjait!

Az egyház és a zsidók

AKI TÉGED ÁLD, AZT MEGÁLDOM, AKI TÉGED ÁTKOZ, MEGÁTKOZOM AZT

(1Móz 12:3)

Az egyháztörténelem az ábrahámi szövetség teljes félreértését mutatja. A látható egyház kétezer éves történelme kevés bizonyítékkal rendelkezik, hogy fölismerte volna Istennek ezt az egyszerű elvét: ahogy a pogányok viszonyulnak a zsidókhoz, úgy viszonyul Isten a pogányokhoz. Ez az elv érinti a nemzeteket, az egyéneket, gyülekezeteket, hívőket és nem hívőket egyaránt. A mostani korszak végső ítélete (juhok és kecskék) a Máté 25:31-45-ben tulajdonképpen ennek az elvnek a következetes megvalósítása. A juhok azok a pogányok, akik hitüket megmutatják a cselekedeteiken keresztül és támogatják a zsidókat. A kecskék azok a nem hívők, akik átkozzák őket vagyis cselekedeteik világossá teszik, hogy sosem tértek meg. A múltban átkozni a zsidókat talán egy bűn volt a többi közül és hívők sem voltak menetesek ettől, a jövőben viszont Isten olyan helyzetet terem a történelem színpadán, hogy az ábrahámi szövetséghez való viszony megmutatja az üdvösséghez való viszonyunkat. Az üdvösség ugyan mindig hit által és kegyelemből van, de a hit cselekedetei kifejezik azt, hogy valaki üdvösségre jutott.

Az átok szó könnyen félreérthető lehet, mert sokunkban fel sem merül, hogy átkoznánk a zsidókat. Lehet, hogy felismertük a Messiás zsidó voltát, lehet, hogy teológiánk is biztosít a zsidóknak jövőt Isten tervében. Vagyis úgy gondoljuk, velünk minden rendben van. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a kifejezés nem csupán azt jelenti, hogy valaki verbálisan átkozza őket. Amikor az egyház nem ismeri fel azt a feladatát, hogy elvigye az evangéliumot a zsidóknak és nem tölti be azt a szerepét, amiről Pál a Róma 11-ben beszél ill. kevélykedik a szelíd olajfa ágai ellen, akkor megsérti a címben idézett elvet és nagyon könnyen kerülhet szembe Isten Izraelével és Izrael Istenével.

Elég ha megnézzük ezt a kérdést a holokauszt előtti Németország történelmében. Az 1930-as években a passzív egyházakból pár év alatt a végső megoldás aktív résztvevőivé váltak, amikor a nácik ipari módon szisztematikusan öltek meg 6 millió zsidót és ha nem is vettek benne feltétlenül részt mindenképpen megpróbáltak más irányba nézni és eredményesen nem vettek tudomást a körülöttük zajló eseményekről.

Ma újra tanúi lehetünk a zsidók démonizálásának és lassú kiszorításának. Izrael államának a megalakulásával azonban változott a színpad 1930-hoz képest. Az antiszemiták újracsomagolhatják a gyűlöletüket. Az anticionizmus elfogadott gondolkodásmódja úgynevezett evangéliumi közösségekben is hódít és bár úgy gondolják sokan, hogy az anticionizmus nem feltétlenül antiszemitizmus. Én a jelen írásban nem túlságosan belebonyolódva a részletekbe nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy teológiai szempontból mindenképpen az, mert elvitatja Izrael jogát az Isten által adott szövetségekhez és az országhoz is.

Ahogy a Bibliában is csak (elvétve) látunk pozitív példákat pogányok részéről Isten népe felé mint a százados Lukács 7-ben, aki zsinagógát is épített nekik vagy Kornéliusz ApCsel 10-ben, aki elsőként részesült a nem zsidók közül Jesua halálának feltámadásának az örömhírében, úgy manapság is szűkös azoknak a köre, akik komolyan veszik Pál tanítását a Róma 1:16-ból:

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.

Nehéz megmagyarázni azt, ha a mondat első fele még ma is érvényben van, vagyis az evangélium Istennek a hatalma, akkor a második fele miért ne lenne érvényben: ZSIDÓNAK ELŐSZÖR. Akinek a teológiájában ez nem kap helyet vagy tudatosan kiszorítja agyonhallgatja a kérdést nemcsak hogy elesik az ábrahámi szövetség áldásaitól, hanem elindul egy olyan lejtős úton, aminek a vége és következményei beláthatatlanok. Ha a helyi gyülekezet szisztematikus teológiájából hiányzik Izrael helyének és helyzetének a megértése, ha a hívőket nem tanítják meg a (teológiai) antiszemitizmus veszélyeire, akkor vétkesek az ábrahámi szövetség megsértésében. Teológiájuk tűnhet akár kerek egésznek is híveik számára, de a bibliai információk hanyagolása és elhallgatása Izraelről, felelőssé teszi őket, hogy nem megfelelően készítik fel híveiket a jelen egyre nagyobb kihívásaira Isten választott népével kapcsolatban. Minden olyan teológiai rendszer, amely híján van Izrael megfelelő helyen történő kezelésének, hamis világképet és hamis jövőt tár a híveik elé.

Bár az anticionizmusra lehet megfelelő választ adni történelmileg is és a Biblia nélkül, Izrael és a zsidó nép konfliktusa a múltban, jelenben és még inkább a jövőben végső soron csakis az Írás fényében érthető meg. Még azok is, akik permillennista teológiával rendelkeznek, sokszor nem hajlandóak foglalkozni a hic et nunc kérdésével. Nincs kapcsolat a gyülekezeti teológiájuk és a környezetük zsidó népe és kérdései között. Elfelejtik, hogy az 1942-1945 tragikus története nem választható el a 30-as évek történetétől és passzivitásától. Az a bibliai eszkatológia, ami leírja a jövő horrorját a zsidókkal szemben, talán ismert számukra, de arctalan és személytelen. Pedig ez a történet már kezdetét vette a jelenünkben és akarva akaratlanul részesei vagyunk. Jesua figyelmeztetése a Máté 25:45-ben egyre hangosabban szól a lelkiismeretünkben:
Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

Németország tanult a történelmi múltjából és pártjai fölött átívelő egyetértésben tanítja az iskolákban a kitörölhetetlen múltat, hogy ne ismétlődhessen meg. (Nem biztos, hogy ez elég, de legalább a világ normái szerint megteszik a maximumot.) Magyarországon, ahol az egyik parlamentbe jutott 20% fölötti párt nyíltan neonáci és antiszemita, ahol a legnagyobb párt kiszámíthatatlanul sakkozik a zsidók körüli kérdésekkel és a harmadik pedig ki tudja mire használja a mellettük való kiállást, folyik a múlt tisztára mosdatása és az ország holokausztban betöltött felelősségének marginalizálása és egyfajta áldozati szerep kialakítása. A gyülekezetek jól teszik ha megerősítik magukat a biblikus ismeretben Izraellel, a szövetségekkel, a jövő eseményeivel kapcsolatban. És az ismereteiket átültetik a gyakorlatukba is.

Az Írás világosan beszél arról, hogy a történelem legnagyobb holokausztja közeleg. A színpad készül, a szereplők is próbálják a szerepeiket. Természetesen a napi események alapján hitelesen lehetetlen kijelenti, hogy mennyire vagyunk közel mindehhez. De ne legyen kétségünk azonban, hogy a nagy nyomorúság előtti szülési fájdalmak már elkezdődtek. Ilyenek voltak az Első és Második Világháború, Izrael államának megalakulása és a hatnapos háború eredménye, Jeruzsálem óvárosának izraeli kézre kerülése.

Amennyit a Bibliából ezen kívül még láthatunk az röviden a következő: az évszázadok óta fennálló kétpólusú világrend újra egymásnak feszül és az orosz birodalom szövetségeseivel ki fogja játszani utolsó és egyben (számára) végzetes ütőkártyáját és Izrael ellen vonul. Izrael ugyan győztesen és megerősödve kerül ki ebből a háborúból, a kétpólusú világrend véget ér, a színpad elkészül a világkormány számára és a látszólagos béke és biztonság korszaka is eljön. A 3. templom elkészül, a mindennapi áldozat kezdetét veszi, a kis szarv már növekedni kezd.

A látszólagos békében épül a világegyház is, az ökumenikus alapú poszt-keresztény parázna Babilon, akivel a föld királyai együtt paráználkodnak és aki a szentek vérétől lesz részeg. Teljes lesz az összefonódása a (hamis) egyháznak és az államnak. Nagyot téved az, aki a mostani időkben a legfőbb problémát a materializmusban és az ateizmusban látja. Az utolsó idők mélyen vallásos idők lesznek nagy jelekkel és csodákkal, hogyha lehet, a választottakat is elhitessék. A béke és biztonság törékeny és megtévesztő korszaka hamar véget ér, hogy helyet adjon a tíz részre osztott világrendnek.

Az Antikrisztus mint erős, (de még nem totális hatalommal rendelkező vezető szövetséget köt Izraellel, hogy garantálja Izrael biztonságát és a templomi áldozat folyamatos működését. Az utolsó hét év, Dániel hetvenedik hete, a nagy nyomorúság, a harag napja, a nyomorúság ideje Jákobon kezdetét veszi. A nyomorúság második felében pedig az Antikrisztus megtöri a szövetséget és Izrael ellen fordul. Akkor olyan nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta. A végső győzelem azonban a Messiásé lesz és a második eljövetel Izrael második világméretű összegyűjtését, és teljes nemzeti és lelki helyreállítását hozza magával.

A fenti szöveget a Bibliatanítások Ariel Hungary facebookos oldaláról vettem át. Az Egyház és a zsidók kapcsolatáról olvashatsz bővebben itt.

Ifj. Hegedűs Lóránt

Elsőfokon elmarasztalta egyháza Ifj. Hegedűs Lórántot a 2013 november 3-i Szabadság téri istentisztelet és Horthy-szobor avatás kapcsán indult fegyelmi eljárásban. Az írásbeli megrovás szerint „ifj. Hegedűs Loránt magatartása „az evangélium mértéke szerinti tiszta erkölcsbe” ütközött, ezért az egyházi bíráskodásról szóló törvény szerinti fegyelmi vétséget követett el.” (refromatus.hu) Az elmarasztalt persze fel van háborodva, ahogy a közleményében olvasható (kurucinfo.hu).

Érdekes, hogy az egyházi bíróság a saját törvénykönyve alapján ítéli meg a történteket, pedig: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2Tim3:16) Ifj. Hegedűs Lóránt nemhogy palástvesztésre, de a gyülekezeti események látogatásától való eltiltásra is esélyes lenne egy biblikus alapokon lefolytatott vizsgálat végén. És nem elsősorban azért, amit elkövetett, hanem mert a legcsekélyebb megbánásnak sincsenek nyomai a hangjában.

A püspök szerint a fegyelmi vizsgálat szükséges különös tekintettel arra, hogy ifj. Hegedűs Loránt magatartása megfelel-e” a lelkészekről szóló törvény egyes pontjainak, vagyis „megtett-e mindent egyháza jó híréért, kerülte-e a megbotránkozást kiváltó magatartást, tartózkodott-e olyan tevékenységtől, amely megoszthatja egyháza közösségét”. Az egyházi bíráskodás pásztorolás, célja nem a minél nagyobb büntetés kiszabása, hanem hogy az egyház életében minden ékes rendben történjen” – magyarázta a bírónő, és azt is kihangsúlyozta, hogy a pernek nem tárgya Horthy Miklós történelmi megítélése.

Igaza lehet a bírónőnek abban, hogy „az egyházi bíráskodás pásztorolás, célja nem a minél nagyobb büntetés kiszabása”. Azonban éppen a bírónő mondatának második felével is egyetértve azért, hogy „az egyház életében minden ékes rendben történjen„, a vezetőségnek kellene kimondania az antiszemitizmussal kapcsolatos érdemi állásfoglalás(oka)t, nem megkerülve a kényesebb, akár a gyülekezeteik tagságát, a híveiket is megosztó részletkérdések megválaszolását is. Ami Magyarországon Horthy Miklós megítélése nélkül aligha elképzelhető.

Afterpost: A szélsőjobb parókiája - a per ügyészével készített interjú

A megszállás emlékművéről 3.

„(…) A német megszállás előtt, 1944 március 19. előtt családokat vagonban nem vittek el Magyarországról, azt azért tényként el kellene ismerni, hogy nem ugyanaz a bánásmód a zsidókkal szemben a német megszállás után, mint előtte volt. Bármennyi méltánytalan borzalmas elítélendő dolog is történt, de a különbség annyira ordít, hogy aki ezt egy folyamatnak nézi, az elhazudja a magyar történelmet.”

(…) És miért nem lehet ezt úgy értelmezni, hogy a magyar nemzetet, a magyar népet ért tragédia negyvennégyben, és ha ezt egy emlékmű megörökíti, és minden áldozatnak… ö… hát a… a… fájdalmát meg akarja örökíteni egy szoborban akkor mi a fene ez a különös, teljesen érthetetlen ellenkezés, miközben a szobrok vagy tetszenek, vagy nem…

(…) Hát ez a szellemiség az, hogy a magyar történelmi tudatot - mi históriás nép voltunk örök… hosszú történelmünk során mindig, s a magyar történelmi tudatot és szemléletmódot, nemzettudatot is teljesen eltorzították Rákosi Mátyástól kezdődően… (…) egy történelmi kutató intézet tényleg a magyar hagyományoknak megfelelően mérlegelje a különböző történéseket, nem a Rákosival induló szellemi befolyás alatt. (…) hogy végre a magyar közvélemény önbizalma és önérzete helyreállítása érdekében lássa, hogy mik történtek másutt. (…) Régóta emlegetem azt, hogy gyalázat, ami ennek az országnak és ennek a népnek a múltjával torzító módon megjelenik az ország közvéleménye előtt és generációk nőttek fel téveszméken, téves tendenciózus beállításokon.” (Boross Péter az atv-ben)

A fenti nyilatkozatok egy széles körben osztott szemléletet mutatnak. Sokan nem tudják észrevenni, mert nem is akarják megismerni azt a - világszinten évszázadok, pontosabban évezredek óta tartó - folyamatot, mely a megvalósult holokauszthoz vezetett. Téves igyekezetükben magyar tragédiának állítják be százezreknek a nem a magyarságuk, hanem a zsidóságuk miatti elpusztítását. Mindezt hazánkban (is) egy ezer év alatt deformálódott szemléletmód okozza, mely mélyen meggyökeresedett a magyar kultúrában (is). E nemzettudat képviselőinek, legyenek akár számbéli fölényben is, nem kell, sőt káros helyreállítani az önbizalmát és az önérzetét. Miért állítom ezeket a sokak számára talán felháborító dolgokat?

Szentnek mondott István királyunk az államalapításkor Magyarországot a nyugati világhoz, azaz Rómához kötötte. Mai szóhasználattal Európába integrálta, annak minden előnyével és hátrányos következményeivel együtt. Az előnye a magyarság fizikai megmaradása volt. A hátránya az európai, addigra már ezer éve manipulált társadalmi rend átvétele: a trón és az oltár szövetségének az elfogadása volt. A szövetséges részt kell vegyen a közös dolgokban: egyebek mellett a mainstream teológia elfogadásával a keresztes háborúkban, az inkvizícióban, és később az antiszemita mozgalmakban is. A Szent Koronát még ma is díszőrség védi a Parlamentben.

Azt állítom, az hazudja el a magyar történelmet, aki tagadja azt a folyamatot, amelynek szerves következménye a náci Németországgal kötött világháborús szövetség, beleértve a holokausztot! Magyarország ’44-ben egy teljességében csak évezredes időtávban értelmezhető érdekvezérelt európai politikai-kultúrális-gazdasági szövetség tagja volt, amely a XX. századra a saját zsidó polgárainak az elpusztításában kollaborált, nemzeti szinten. Aki ennek a szemléletmódnak, nemzettudatnak a mély és precíz megértése, illetve nem a „magyar hagyományokon„, hanem ehelyett valós alapokon történő értékelése nélkül akarja a „nemzet önérzetét és az önbizalmát helyreállítani„, aki nem tanul a történelemből, az arra kárhoztatja magát, hogy újraélje azt.

Ajánlott irodalom: Teológia és Antiszemitizmus

- o -

Megjegyzés: Elszállt a birodalmi sas?

Afterpost: Orbán Viktor értékelése az emlékműről

Az egyház reformjáról

Ki ne szeretné megjavítani azt a szervezetet, amiben része van? Legyen az egy gazdasági szervezet, egy politikai párt, a vezetők keresik a célravezető, helyes, jó utat. Miért maradna ki az egyház a reformációs szándékok célkeresztjéből?

Klaus Douglas: Az új reformáció -  96 tétel az egyház jövőjéről című könyvét baráti ajánlásra vettem kézbe. Az íróról sosem hallottam, ezért rákerestem az interneten. A google mindjárt két „ismerőstől” adott értékelést: Kéry Zsuzsanna erős kritikával szemléli a könyvet, Szabados Ádám azonban kifejezetten lelkesedik érte. Lássunk a 96 pontból kiemelve néhányat, amitől én is „óvatos” lettem:

4, Reformátoriak pedig akkor lehetünk, ha tovább építjük a reformátorok művét, nem pedig, ha konzerváljuk. (Szüntelen belső reformáció nélkül az egyház nem képes megfelelően reagálni az állandóan változó világ kihívásaira.)

12, Gyülekezeteinkben a spiritualitást az odaadásnak, a lelkesedésnek és a kisugárzó erőnek kell jellemeznie. (Aki pedig untat másokat, az búnt követ el - különsen, ha az evangéliummal untatja az embereket.)

60, A keresztyén gyülekezet a keresztyén ember életének legfontosabb színtere. Ez az ő „új családja”. (A jó családi életet általában kiemelkedő keresztény erénynek tartjuk. Márpedig nem az.)

68, Az olyan istentiszteleteknek, amely inspirálni akarja az embereket, az ő életérzésüket kell kifejeznie. (Számomra értehetetlen, hogy miért tanulnak a teológus diákok görögöt, hébert és latint… Megkérdezzük például, hogy milyen élményre vágynak, ha eljönnek a templomba.)

94, Csak álmodni nem elég. Álmainkat tettekre kell váltanunk. (Bárkit, akit ismerek azok közül, akik elértek valamit az életben, az álmaik egy részét valóra váltották, három dolog jellemez: először is, hogy kitűztek maguk elé egy nagyszabású célt, másodszor hogy szilárdan hittek benne, hogy ezt a célt képesek elérni, harmadszor hangyaszorgalom, amikor arra került a sor, hogy a kitűzött céljaikat valóra váltsák.)

A douglasi koncepció mélyén a keresztények modern, pszichológia-alapú tanácsadási megoldásait vélem felfedezni. A pszichológiai alapok akkor is meghatározók, ha egyházi köntösben jelennek meg, esetleg bibliai idézetekkel vannak fűszerezve. Nem tudom, hogyan kell, egyáltalán kell-e „megreformálni” az egyháza(ka)t. A példákból úgy látom, hogy jobb bizonyos távolságot tartani tőlük. A figyelmet és a hangsúlyt a látható egyházról (és a megreformálásáról) levenni, és a láthatatlan egyház biblikus szempontjait megtartani - ezt inkább helyesnek tartom.

Ajánlott irodalom: a pszichológia-alapú keresztény tanácsadásról itt, az egyház biblikus szempontjairól pedig itt olvashatsz bővebben - ha akarsz.

Az imádkozásról

A Római Pápa az egész egyházát felhívta, hogy ma imádkozzanak Szíriáért és a békéért. Ok, ez így elsőre szép és jó. De azért szabad-e kérdeznem valamit? Vigyázat, talán sokak számára furcsa gondolatmenet következik!

Isten a történelme során szövetségeket kötött és áldásokat osztott a népére (ti. a zsidókra), ezek szépen le vannak írva a Bibliában. Azonban az is meg van írva, hogy időnként hagyta az ő népét és persze más népeket is háborúkba keveredni, vereségeket elszenvedni, tartós rabszolgasorsra jutni! Ezeknek a történelmi eseményeknek megvoltak az okai és a céljai is, melyeket előbb vagy utóbb el is ért: az elistentelenedett népe visszatért Őhozzá, illetve idegen népek új felismerésekre jutottak Őróla.

Eltelt azóta párezer év, de megváltozott-e akár az ember, vagy Isten természete? Nem hiszem. Akkor meg miből gondoljuk, hogy most éppen, vagy pláne mindig és mindenhol békének kellene lennie a a Földön? Persze értem én, hogy jó lenne, és félreértés ne essék, magam is békepárti vagyok. Obama és az öszes háborúpárti politikus médiákban hangoztatott háborús érvélését visszautasítom. De a pillanatnyi körülményeinken túllépve, nem lehetséges-e, hogy a világ egyes tájain bizonyos időkben - Isten tervében - ismét eljöhet a háborúnak az ideje?

Sőt, a Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve igen „mozgalmas” végső időket ír le: olyan háborúkat és pusztulást ígér, amihez foghatókat sosem tapasztalt az emberiség. A célja ennek is pont ugyanaz, mint a történelemben minden nyomorúságnak: az emberek megtérése. A vége pedig Jézus második eljövetele lesz. Esetleg kezdjünk el már most imádkozni azért is, hogy ezeket a bibliai próféciákat Isten legyen szíves visszavonni?

Akkor miért imádkozzanak a keresztények, és miket kérjenek az ő Istenüktől? Máté 6:9-13-ben Jézus megadta a választ: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben (tehát Istenhez imádkozzunk, értsd: ne máshoz!), szenteltessék meg a te neved (tehát dicsérjék az Ő nevét, értsd: az Ő jellemét), jöjjön el a te országod (tehát várjuk Jézus második eljövetelét és országát, mely az apokaliptikus írásoknak megfelelően fog megtörténni), legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is (tehát a Te terved - és ne a mi tervünk valósuljon meg), a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (tehát a szükségleteinkről akkor gondoskodjon, amikor felmerülnek, azaz ne előbb és ne is később), és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek (tehát kérjük a bűneink megbocsátását, és elismerjük, hogy ez a dolgunk nekünk is egymás felé), és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mind örökké, ámen (Te győzd le a gonoszt, mert nekünk ez nem megy)!

Azt hiszem, a keresztényeknek csak azért „érdemes” imádkozni, ami benne van Isten tervében. Örüljünk, ha nekünk részünk van benne, és vigyázzunk is rá, de fájdalom, a földi béke ígérete nincsen benne a Bibliában…

- o -

Megjegyzés: Dr. Arnold Fruchtenbaum a jelenlegi Szíriai események kapcsán beszél arról, hogy a napi világpolitikai eseményekben nem érdemes erőltetetten keresni a bibliai próféciai vonalat, mert azok úgyis mindig csak utólag válnak egyértelművé.