Zolesz blogja

AKI TÉGED ÁLD, AZT MEGÁLDOM, AKI TÉGED ÁTKOZ, MEGÁTKOZOM AZT

(1Móz 12:3)

Az egyháztörténelem az ábrahámi szövetség teljes félreértését mutatja. A látható egyház kétezer éves történelme kevés bizonyítékkal rendelkezik, hogy fölismerte volna Istennek ezt az egyszerű elvét: ahogy a pogányok viszonyulnak a zsidókhoz, úgy viszonyul Isten a pogányokhoz. Ez az elv érinti a nemzeteket, az egyéneket, gyülekezeteket, hívőket és nem hívőket egyaránt. A mostani korszak végső ítélete (juhok és kecskék) a Máté 25:31-45-ben tulajdonképpen ennek az elvnek a következetes megvalósítása. A juhok azok a pogányok, akik hitüket megmutatják a cselekedeteiken keresztül és támogatják a zsidókat. A kecskék azok a nem hívők, akik átkozzák őket vagyis cselekedeteik világossá teszik, hogy sosem tértek meg. A múltban átkozni a zsidókat talán egy bűn volt a többi közül és hívők sem voltak menetesek ettől, a jövőben viszont Isten olyan helyzetet terem a történelem színpadán, hogy az ábrahámi szövetséghez való viszony megmutatja az üdvösséghez való viszonyunkat. Az üdvösség ugyan mindig hit által és kegyelemből van, de a hit cselekedetei kifejezik azt, hogy valaki üdvösségre jutott.

Az átok szó könnyen félreérthető lehet, mert sokunkban fel sem merül, hogy átkoznánk a zsidókat. Lehet, hogy felismertük a Messiás zsidó voltát, lehet, hogy teológiánk is biztosít a zsidóknak jövőt Isten tervében. Vagyis úgy gondoljuk, velünk minden rendben van. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a kifejezés nem csupán azt jelenti, hogy valaki verbálisan átkozza őket. Amikor az egyház nem ismeri fel azt a feladatát, hogy elvigye az evangéliumot a zsidóknak és nem tölti be azt a szerepét, amiről Pál a Róma 11-ben beszél ill. kevélykedik a szelíd olajfa ágai ellen, akkor megsérti a címben idézett elvet és nagyon könnyen kerülhet szembe Isten Izraelével és Izrael Istenével.

Elég ha megnézzük ezt a kérdést a holokauszt előtti Németország történelmében. Az 1930-as években a passzív egyházakból pár év alatt a végső megoldás aktív résztvevőivé váltak, amikor a nácik ipari módon szisztematikusan öltek meg 6 millió zsidót és ha nem is vettek benne feltétlenül részt mindenképpen megpróbáltak más irányba nézni és eredményesen nem vettek tudomást a körülöttük zajló eseményekről.

Ma újra tanúi lehetünk a zsidók démonizálásának és lassú kiszorításának. Izrael államának a megalakulásával azonban változott a színpad 1930-hoz képest. Az antiszemiták újracsomagolhatják a gyűlöletüket. Az anticionizmus elfogadott gondolkodásmódja úgynevezett evangéliumi közösségekben is hódít és bár úgy gondolják sokan, hogy az anticionizmus nem feltétlenül antiszemitizmus. Én a jelen írásban nem túlságosan belebonyolódva a részletekbe nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy teológiai szempontból mindenképpen az, mert elvitatja Izrael jogát az Isten által adott szövetségekhez és az országhoz is.

Ahogy a Bibliában is csak (elvétve) látunk pozitív példákat pogányok részéről Isten népe felé mint a százados Lukács 7-ben, aki zsinagógát is épített nekik vagy Kornéliusz ApCsel 10-ben, aki elsőként részesült a nem zsidók közül Jesua halálának feltámadásának az örömhírében, úgy manapság is szűkös azoknak a köre, akik komolyan veszik Pál tanítását a Róma 1:16-ból:

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.

Nehéz megmagyarázni azt, ha a mondat első fele még ma is érvényben van, vagyis az evangélium Istennek a hatalma, akkor a második fele miért ne lenne érvényben: ZSIDÓNAK ELŐSZÖR. Akinek a teológiájában ez nem kap helyet vagy tudatosan kiszorítja agyonhallgatja a kérdést nemcsak hogy elesik az ábrahámi szövetség áldásaitól, hanem elindul egy olyan lejtős úton, aminek a vége és következményei beláthatatlanok. Ha a helyi gyülekezet szisztematikus teológiájából hiányzik Izrael helyének és helyzetének a megértése, ha a hívőket nem tanítják meg a (teológiai) antiszemitizmus veszélyeire, akkor vétkesek az ábrahámi szövetség megsértésében. Teológiájuk tűnhet akár kerek egésznek is híveik számára, de a bibliai információk hanyagolása és elhallgatása Izraelről, felelőssé teszi őket, hogy nem megfelelően készítik fel híveiket a jelen egyre nagyobb kihívásaira Isten választott népével kapcsolatban. Minden olyan teológiai rendszer, amely híján van Izrael megfelelő helyen történő kezelésének, hamis világképet és hamis jövőt tár a híveik elé.

Bár az anticionizmusra lehet megfelelő választ adni történelmileg is és a Biblia nélkül, Izrael és a zsidó nép konfliktusa a múltban, jelenben és még inkább a jövőben végső soron csakis az Írás fényében érthető meg. Még azok is, akik permillennista teológiával rendelkeznek, sokszor nem hajlandóak foglalkozni a hic et nunc kérdésével. Nincs kapcsolat a gyülekezeti teológiájuk és a környezetük zsidó népe és kérdései között. Elfelejtik, hogy az 1942-1945 tragikus története nem választható el a 30-as évek történetétől és passzivitásától. Az a bibliai eszkatológia, ami leírja a jövő horrorját a zsidókkal szemben, talán ismert számukra, de arctalan és személytelen. Pedig ez a történet már kezdetét vette a jelenünkben és akarva akaratlanul részesei vagyunk. Jesua figyelmeztetése a Máté 25:45-ben egyre hangosabban szól a lelkiismeretünkben:
Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

Németország tanult a történelmi múltjából és pártjai fölött átívelő egyetértésben tanítja az iskolákban a kitörölhetetlen múltat, hogy ne ismétlődhessen meg. (Nem biztos, hogy ez elég, de legalább a világ normái szerint megteszik a maximumot.) Magyarországon, ahol az egyik parlamentbe jutott 20% fölötti párt nyíltan neonáci és antiszemita, ahol a legnagyobb párt kiszámíthatatlanul sakkozik a zsidók körüli kérdésekkel és a harmadik pedig ki tudja mire használja a mellettük való kiállást, folyik a múlt tisztára mosdatása és az ország holokausztban betöltött felelősségének marginalizálása és egyfajta áldozati szerep kialakítása. A gyülekezetek jól teszik ha megerősítik magukat a biblikus ismeretben Izraellel, a szövetségekkel, a jövő eseményeivel kapcsolatban. És az ismereteiket átültetik a gyakorlatukba is.

Az Írás világosan beszél arról, hogy a történelem legnagyobb holokausztja közeleg. A színpad készül, a szereplők is próbálják a szerepeiket. Természetesen a napi események alapján hitelesen lehetetlen kijelenti, hogy mennyire vagyunk közel mindehhez. De ne legyen kétségünk azonban, hogy a nagy nyomorúság előtti szülési fájdalmak már elkezdődtek. Ilyenek voltak az Első és Második Világháború, Izrael államának megalakulása és a hatnapos háború eredménye, Jeruzsálem óvárosának izraeli kézre kerülése.

Amennyit a Bibliából ezen kívül még láthatunk az röviden a következő: az évszázadok óta fennálló kétpólusú világrend újra egymásnak feszül és az orosz birodalom szövetségeseivel ki fogja játszani utolsó és egyben (számára) végzetes ütőkártyáját és Izrael ellen vonul. Izrael ugyan győztesen és megerősödve kerül ki ebből a háborúból, a kétpólusú világrend véget ér, a színpad elkészül a világkormány számára és a látszólagos béke és biztonság korszaka is eljön. A 3. templom elkészül, a mindennapi áldozat kezdetét veszi, a kis szarv már növekedni kezd.

A látszólagos békében épül a világegyház is, az ökumenikus alapú poszt-keresztény parázna Babilon, akivel a föld királyai együtt paráználkodnak és aki a szentek vérétől lesz részeg. Teljes lesz az összefonódása a (hamis) egyháznak és az államnak. Nagyot téved az, aki a mostani időkben a legfőbb problémát a materializmusban és az ateizmusban látja. Az utolsó idők mélyen vallásos idők lesznek nagy jelekkel és csodákkal, hogyha lehet, a választottakat is elhitessék. A béke és biztonság törékeny és megtévesztő korszaka hamar véget ér, hogy helyet adjon a tíz részre osztott világrendnek.

Az Antikrisztus mint erős, (de még nem totális hatalommal rendelkező vezető szövetséget köt Izraellel, hogy garantálja Izrael biztonságát és a templomi áldozat folyamatos működését. Az utolsó hét év, Dániel hetvenedik hete, a nagy nyomorúság, a harag napja, a nyomorúság ideje Jákobon kezdetét veszi. A nyomorúság második felében pedig az Antikrisztus megtöri a szövetséget és Izrael ellen fordul. Akkor olyan nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta. A végső győzelem azonban a Messiásé lesz és a második eljövetel Izrael második világméretű összegyűjtését, és teljes nemzeti és lelki helyreállítását hozza magával.

A fenti szöveget a Bibliatanítások Ariel Hungary facebookos oldaláról vettem át. Az Egyház és a zsidók kapcsolatáról olvashatsz bővebben itt.