Zolesz blogja

Megnyílt a sanghaji expó, tegnap este nagy tűzijátékkal, ma pedig gyönyörű napos idővel. Én is körülnéztem egy kicsit a területen, és továbbra is állítom, hogy a magyar pavilon kiállja a többivel való összehasonlítás próbáját. És itt nem a színes ponyvával beborított, bent pedig néhány plazmatévével és plakáttal elintézett mezőnyre gondolok, hanem azokra, akik komolyan vették az ötévente visszatérő lehetőséget, és megerőltették magukat. Első látásra ilyenek egyébként a jelentősebb európai országok és még páran a világból. Más léptékű büdzsével.

A részben önkéntesekből álló kínai személyzet minden várakozásomat felülmúlja. Reggeltől késő estig mosolyognak, készségesek és barátságosak. Láthatóan büszkék arra, hogy itt dolgozhatnak. A biztonsági személyzet, köztük a hadsereg (!) külön kategória. Kizárólag zárt menetoszlopban masíroznak, a posztjukon feszes vigyázzban állnak, és - nem vicc - így mennek közösen még a WC-re is! Ezzel itt nem tréfálnak.

Szóval működik az egész, szerintem rendben van a sanghaji világkiállítás és a magyar pavilon is. Felállt az üzemeltető csapat és rendben teszi a dolgát. Ezek a hírek egyben azt is jelentik, hogy nagyon közeledik a hazatérésem, nekem az építés befejezéséig szólt a feladatom. Egyfelől örülök, mert már hiányzik a család és az otthoni dolgaim. Másfelől viszont sajnálom, hogy ezt a csodavilágot itt kell hagyjam, nem kizárt, hogy örökre. Kicsit megszerettem ezt az országot, és a kínaiakat is.

Utóirat: a hivatalos honlap galériájában az április 22. dátumnál a kulcsátadásról készült fotók vannak a kollégáimmal, az április 26-i dátumnál pedig az építkezés fotói (részben én készítettem őket).

Íme a hivatalos megnyitó felvételének első (A) részlete. Az első két perc és aztán más betétek Sanghaj belvárosát és az Expó területét mutatják, ahol az elmúlt 3 hónapot töltöttem.

Huán jin nyilá sübo hui! Huán jing nyilá sjunyáli guán!