a világ és az élet dolgairól - társoldal: www.fenntarthatohaz.hu
Jankovics Marcellt egyszer, egy dobogókői előadásáról a lakásáig kocsival hazavi(he)ttem, és útközben beszélgettünk. Nem vagyok büszke rá, de sem az előadása során, sem a hazafelé nem értettem őt teljesen. Miközben egyes, általam is megértett gondolatai nagyon tetszettek. Néha talán mással is van ez így…
Ezt a filmet viszont mindenképpen megnézem a moziban, nem csak a kicsi személyes ismerettség okán!
Gondoltam, legyen itt egy jó zene is, mostanában ennek örülök legjobban, ha szól a rádióban (valamelyik feldolgozása).
A multinacionális áruházláncok be- vagy inkább kitiltásának kérdését már emlegettem itt, és tessék: az LMP-től származó pláza-stop-ötlet megtetszett a Fidesznek is! Kimondhatatlanul nagy szükség van erre, elsősorban a magyar mezőgazdaság, ipar és kiskereskedelem védelme érdekében. Ők ugyanis nem tudnak versenyezni a mindenkori (külföldi) dömpingárakkal.
Olvasom a Napi Gazdaság oldalán, hogy a globális és a régiós ingatlanszektor már megindult, magyar ingatlanbefektetési piac azonban a szerencsétlen kommunikáció és az annak talaján növekvő országkockázat miatt még mindig nem jelent vonzó célpontot a külföldi befektetők számára.
Elsőre kézenfekvő lenne most egy kicsit megrugdalni a balliberális véleményformálókat és politikusokat, hogy minden adandó alkalommal rárontanak a hazájukra. És ez részben igaz is, de talán nem minden. Ehelyett szívesebben hinném azt, hogy a bankadó és társai, illetve a magánnyugdíjpénztárak vagyonának visszavétele (és ami még majd jön) vette el a kedvüket a hazánkban történő befektetésektől.
Bizonyára nagyon megviselné a társadalmat, ha „hirtelen” távozna a multinacionális cégek egy (jelentős) része. Ami bizonyára növelné a munkanélküliséget és a hazai összeterméket is. Mégis jobb lenne minél hamarabb túlesni ezen a fájó, de elkerülhetetlen „megtisztuláson”, hogy a magyar vállalkozások levegőhöz jussanak, felocsúdjanak, és átvegyék ezek helyét a gazdaságban. A multikról való leszakadást én ezért üdvözlöm, mert csak így lehet fenntartható gazdaságot csinálni. Aki esetleg nem ért egyet ezzel, az értékelje maga is a multik elmúlt 20 éves áldásos tevékenységének gyümölcseit…
Azt olvasom Pocakos Blogjában az alapvetést, hogy „a nyugati demokráciák évszázadok óta alapelvként vallják: a sajtó (média) ellenőrzi az államot, és nem fordítva”. Azt hiszem, ez egy széles körben vallott nézet, első olvasatra tetszetős. Gondoljuk csak tovább, milyen klassz, hogy a független írástudók „ellenőrzik” a korrupciót, a bűnözést, a politikai hatalom birtokosait stb.
Bogár László érdekes eszmefuttatása erről: mit is állít a fenti alapvetés? Azt, hogy „hiába kerül teljesen legitim, demokratikus választások útján uralomra bármekkora támogatottsággal egy kormány azzal a feladattal, hogy az adott anyagi, lelki, szellemi, jelképi újratermelési folyamatait a választók által kinyilvánított értékrend szerint ellenőrizze és irányítsa, mégsincs joga és lehetősége kontrollálni egy olyan hatalmi ágat, melyet senki nem választott. Sőt e senki által semmire fel nem hatalmazott tényező, vagyis a média, ismeretlen eredetű jogot formál egy legitim kormány ellenőrzésére.” (Demokrata 2011.01.19. 21. old.)
Kinek a tulajdonában vannak a befolyásos médiák? Lássuk be, leginkább a globális gazdaság tulajdonában. A 21. században, az információ évszázadában mindenki a médiákat akarja megkaparintani, érthető - tömeg-befolyásolási - célokból. A Wikileaks-botrányok idején talán nem kell magyaráznom, hogy mára a média a legnagyobbak hadviselésének színterévé kezd válni. És ha ez így van, akkor igenis jogos kérdés az, hogy a hadviselésben a globális gazdasági elit és a lokális politikai elit erőviszonyai hogyan alakuljanak! Ha úgy tetszik, mára rövid távú szociális kérdéssé vált, hogy a senki által meg nem választott globalizáció magánérdekei, vagy a választásokkal hatalomra jutott kormányok által képviselt lokális közérdekek jutnak-e érvényre a világ országaiban!
Azt mondja Bogár az interjúban, hogy vállalva az elhatalmasodó ütközéseket, a régi szövetségek helyett újakat kell kötnünk, három szinten. Az első szint a társadalommal (választókkal) megkötendő szövetség, a második a régiós országok szövetsége, a harmadik pedig a távolabbi „globális lázadók” nagykoalíciójának erősítése.
A helyzet valóban az, hogy természetesnek tűnő szövetségeseinkkel, a nyugati világ vezetőivel kerülünk egyre inkább konfliktusba. Ugyanis egész egyszerűen ők a globális kizsákmányoló rendszer (a globális pénszivattyúk) haszonélvezői - egyelőre. ”Nyugati zászló alatt, keleti szélben hajózunk.” Az elfordulás javaslata egyik oldalról - az EU-ból és a NATO-ból - nézve árulásnak tűnik. A másik oldalról túlélési esélynek. Nehéz dilemma.
Az arab világot nem ismerem annyira. De tavaly élményekben gazdag három hónapot töltöttem Kína európai ízléssel talán leginkább fogyasztható városában, Sanghajban. A látottak alapján azt mondom, más kultúra igája alatt a sajátunkkal fennálló, jelenlegi konfliktusaink vidám mulatságnak tűnnének. Voltak már vitáim azért, mert a magyarok számára az EU-n belül láttam a globális kihívások közepette a legjobb túlélési esélyt, és nem azon kívül. És ma sem látom úgy, hogy a keleti szelet kellene befogjuk a vitorlánkba csak azért, mert a nyugatival problémáink vannak. Ha másért nem, legalább hosszú távú önérdekből ne legyünk árulója, inkább maradjunk harcos tagja az euroatlanti érdekközösségnek, ha lehetséges.
Afterpost: IMF kritika: a magyarok a rossz példa…
Afterpost 2: a legveszeelmesebb rémálom valósulhat meg az USA adósbesorolása leromlásával
Afterpost 3: a BorsodChem 96%-os kínai tulajdonba került
Afterpost 4: Amnesty International - Jeney Orsolya igazgató leszereplel, de nagyon!
Afterpost 5: Kétsebességes EU? Úgy tűnik, igen!
Afterpost 6: Elkerülhetetlenül tönkremennek a nagy európai országok? Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Franciaország…
Afterpost 7: a kétsebességes Európa ötlete rosszat sejtet, ha pedig beválik a baljóslatom, akkor ellene leszek az egésznek…
A Csepel újításának az értékét egyelőre inkább az újszerűségében látom, de ez elég lehet a sikerhez, hajrá!
A 2002-es országgyűlési választások estéje óta megmaradt az emlékezetemben a miniszterelnök beszédéből egy mondat, ami valahogy így hangzott: ma még nem tudjuk, hogy mi ennek a kudarcnak az értelme, de idővel meg fogjuk tudni. Idén az országgyűlésben és az önkormányzatoknál is „teljhatalmat” kapott a FIDESZ-KDNP a választások során. Élni is fognak ezzel, éppen alkotmányozni készülnek, melynek során „érdekes ötletek„ hangzanak el a társadalmi szervezetek részéről. Az „eszem megáll”, ilyenek például:
monogám házasság különneműek között + a több gyermeket nevelő családok jelentős mértékű mentesítése a rájuk nehezedő anyagi terhektől + a lakhatás, mint alkotmányos jog + általános és életkortól független választójog, a törvényes képviselők útján gyakorolva + a vasárnap, mit munkaszüneti nap + a Szent Koronára való utalás az alkotmány preambulumában + a kereszténység hatása a nemzet erkölcsi tartásának kialakulásában + korlátlan politikai és alkotmányos vétójog a köztársasági elnöknek + oktatáshoz való jog általánosan + az élet és az élet méltóságának védelme + közösségek kialakításának és védelmének lehetősége + utalás a Tízparancsolatra + egyházi intézmények közintézménnyé minősítése + felelősségvállalás a határon túli magyarokért
szakszervezeti szabadság, társadalombiztosításhoz való jog + ellenálláshoz való jog + adatvédelem + közérdekű adatok nyilvánossága + az idősek pozitív diszkriminációja + a fenntartható társadalom célkitűzései + a természeti erőforrások közösségi birtoklása és hasznosítása + a jövő nemzedékének jóléte + a közjó az egyéni és csoportérdekek előtt
Afterpost: és akkor erről még nem is beszéltünk…! (Megnéztétek-e az előző bejegyzésemben szereplő filmet, a Végjátékot?)
Afterpost 2: Orbán Viktor a progresszívek új példaképe
Mennyivel? Boross Péter évtizedek óta formálódó javaslata az egyedülálló, gyermektelen nőket és férfiakat sújtó adóról:
„Ebben benne van, hogy aki nem nevel gyereket, de itt él e hazában, az próbálja jó szívvel támogatni azokat, akik a nemzet jövője érdekében tetemes anyagi áldozatot vállalnak. Én nem hiszem, hogy létezik ember, aki ebben kifogást találna. Normális ember, most azt kell mondanom, mondjuk magyar érzelmű ember, aki gondol a jövőre is.
Van egy nagyon buta ellenérv, most már kénytelen vagyok így minősíteni, hogy sok szegény nő van, aki akarna gyereket, de egészségügyi, egyéb okokból nem sikerül neki. De attól még, aki akarja, de nem tud gyereket világra hozni, annak nincs is kiadása a világra nem hozott gyerek miatt. Tehát én ezt egy anyagi kérdésnek tekintem, elismerve azt az érzelmi terhet… Még egyszer mondom, nem magánügy. Hogy lenne magánügy egy nemzet sorsa?”
A Nők a Pályán felháborodott. A TV2 nem éppen pártatlanul szerkesztett riportja Boross Péterrel itt nézhető meg. Van, aki elszörnyedt a javaslat hallatán, más csupán családi kérdésnek tartja a gyerekvállalás ügyét. A video alatt olvasható kommentekből is annyi biztosan látszik, hogy Boross kommunikációs képességei és tudása hagy még kívánnivalókat maga mögött.
Pedig a magyar népesség előregedése miatt a mai munkával megérdemelt, jövőbeni nyugdíjakat nem lesz miből kifizetni, mert nem nagyon lesz, ki megtermelje. A különadótól önmagában még nem születnek gyerekek, de ha a minőségi gyereknevelést - mi másból, mint adóból - kiemelten támogatná az állam, az biztosan fokozná a gyerekvállalási kedvet. Ugyanis - felmérések szerint - Magyarországon eggyel kevesebb gyerek születik családonként, mint amennyit korábban terveztek a szülők. És az indok legtöbbször az anyagi- vagy létbizonytalanság.
Afterpost: angolóra a demográfiai fordulatról
Afterpost 2: Pénzt csinálj, ne gyereket!
Afterpost 3: húsz év alatt +1.000.000 gyerek - reális-e?
Afterporst 4: az ENSZ becslése a világ népességének alakulására
Afterpost 5: Csökkennek a nyugdíjak 20%-kal?
Afterpost 6: A KDNP iskolában oktatná, milyen a felelős párkapcsolat
Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetője Süddeutsche Zeitung-nak adott interjút, annak apropóján, hogy szerződését nem hosszabbították meg. Szakmai munkájának megítéléséhez nem venném a bátorságot, számomra a megsértett ember magyarországi helyzetértékelése az érdekes.
A Fidesz egy ellenségképre építette politikáját. Ezek voltak a szocialisták. Immár kétharmados többségük van, a baloldal legyőzve, ideje új ellenséget keresni. Most a nyugati vállalatok, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen harcolnak… (…) Természetesen a nyugati gazdaság képviselőivel pillanatnyilag nem mernek szembeszállni, hiszen akkor Magyarország rögtön összeomlana.
Nagyon kevés magyar ismeri a világot. A politikailag legaktívabb réteg esetleg elutazik egy horvátországi nyaralásra vagy a müncheni Oktoberfestre, de a világot nem ismeri. Bezárkóznak előle, és félnek a változásoktól. Magyarország évszázadok óta egy megoldatlan problémával viaskodik: nem tudjuk, hogy lenyeljük vagy kiköpjük-e a nyugati kultúrát.
De ha nem lesz többé lehetőségem ott (Magyarországon) dolgozni, el kell hagynom az országot.
Most nagyon eretnek leszek. Véleményem szerint a „nyugati kultúra” az elmúlt évszázadok alatt igen nagy bajba sodorta a világot, mely - nem kultúrális szempontból - sosem látott katasztrófákkal fenyegeti önmagán kívül a többi égtájat is. Az önpusztító világgazdasági rendszerrel egy kis országnak szembeszállni nagy merészség, de elkerülhetetlen, még az összeomlás kockázatát vállalva is. Aki pedig el kívánja hagyni ezt az országot, annak sajnálattal csak sok szerencsét kívánhatok.
Tegnap este hivatalos voltam a sanghaji magyarok farsangi jelmezbáljára, itt. Megismerkedtem a konzulátus dolgozóival és családtagjaival, néhány üzletemberrel, tanácsadóval, magyar és kínai diákokkal. Ez utóbbit egy-két esetben nehéz volt eldönteni, hogy éppen inkább magyarnak vagy kínaiank számít-e az illető, bőrszíntől függetlenül. Akinek kínai családja van, és ott is akar élni, az a fehér bőre ellenére szerintem kínainak számít. Aki pedig nem akar visszaköltözni Kínába Magyarországról, az inkább magyar, még ha mindkét szülője kínai is.
A fiatalok diákként azért tanulnak kínaiul, mert látják a világgazdasági trendeket, és azt mondják, ma ázsiában történnek a nagy dolgok. És igen, itt évek óta kétszámjegyű növekedés van, az építőipar pedig 20% felett nő. Mondjuk van is jópár építkezés, és nem csak a világkiállításra gondolok. Bár az sem semmi önmagában. Sorban épülnek a toronyházak, ami otthoni szemmel igencsak szokatlan.
Érdekes látni, hogy családok életvitelszerűen berendezkednek arra, hogy nem tudják, pár év múlva melyik országbn fognak élni. Ez nem csak más kultúrák megismerését jelenti, hanem egy más életmódot is, a végleges letelepedés nélkülit. Azt mondják, a külszlgálatnak négy fázisa van: az elsőben minden tetszik, a másodikban jönnek a problémák, a harmadikban szinte elviselhetetlen az egész, és a negyedikben jön a beletörődés és az elfogadás.
Legutóbbi hozzászólások
RSSBonifert Zoltán, lenbali
Aodrján Éva
lenbali
Bonifert Zoltán, Ferkó
Bonifert Zoltán
Kata