Zolesz blogja

A minap Peti fiunk énekóráját hallgattuk meg, a szülők, az általános iskola nyílt napján. Nagyon jól szórakoztam, látva a harmadikos mezőnyt és a „teljesítményt”. Érdekes volt látni az osztályt, benne több barátunk gyerekét is, mint viselkednek és hogyan állnak hozzá a pedagógusi igyekezethez.

A kislányok mezőnye egyenletesebb, általában sportos ruhában, de csinosan jelennek meg. A hajuk egyszerű, kislányos frizurára igazítva (általában copfban), megfésülve szépen. Szemük folyton a tanító nénin függ, készségesen jelentkeznek és válaszolnak, láthatóan megfelelési vágytól fűtötten. Elöl az alacsonyabbak, hátul a magasabbak.

A fiúk vegyesebb képet mutatnak. Az óra végére jól érthető, ki miért ül ott, ahol, elöl vagy hátul, egymástól lehetőség szerint távolabb. Szinte egységesen polár pulcsiban, hajuk egytől egyig kócosan, elaludva, frizura kissé lenőve. Az első padban ülő folyamatosan izeg-mozog, röhögcsél, beleszól az órába, szókészlete és poénjai több évvel idősebb testvér(ek)re vagy baráti körre utaltak. Középtájon, egyedül a padban az asztalra boruló kócos kisfiú, se énekfüzete, se furulyája, semelyik dalt sem ismeri, iszonyú hamisan és alig hallhatóan énekel, ha felszólítják. Az első padból erőteljes röhögés és csúfolódó beszólások. Hátsó padban intelligens magas fiú, sokat jelentkezik, vágja a válaszokat.

Két, vagy inkább már három évtizede én ültem az iskolapadban. Jóval szigorúbb fegyelemben; hátratett kézzel és magamat feszesen kihúzva, kék egyenköpenyben, általában pisszenés nélkül. Az óra elején a hetes jelentett, a szünetben pedig felügyelte a rendet. A faliújságon a kisdobos/úttörő avatásra a pontgyűjtés tablója. A második, hosszabb szünetben műanyag pohárban két deci iskolatej kiflivel, két forintért. Takarékbélyeg-gyűjtés, Donald-rágó, autóskártyák, kártyanaptár cserélgetés, Star-Wars. Panel lakótelep: falazás szétkopott bőrfocival az árkádok alatt, gördeszka, kulcsbomba, kaputelefon. Gitáróra, szolfézs, sírás és dicsőség, titokban és zeneiskolai koncerten.