Zolesz blogja

Azt hiszem, nagy a baj. Én, aki ezeket írtam Gyurcsányról és az őszödi beszédről, ma azt mondom, hogy az elmúlt évek - Feltónak és bandájának számlájára írható - szenvedései eltörpülnek amögött, ami most következik. Ahogyan Jaksity mondja: letolt nadrággal állunk a csalánosban.

Amikor nyáron azt mondtam az én kedves barátomnak, hogy attól félek, Európát is el fogja érni az amerikából indult hitelválság, azt mondta, butaság, és pesszimista vagyok. Amikor szeptemberben azt modtam, félek, hogy a brit inatlanpiaci válság eléri Magyaországot is, azt mondta, butaság, és pesszimista vagyok. Amikor pár hete azt mondtam, félek, hogy nem fogunk hitelt kapni a bankoktól, még mi sem, a (volt) leányvállalat, azt modta, butaság, és pesszimista vagyok. Ma azt modta a barátom a kávé mellett, hogy most már ő is pesszimista.

Bogár László szerint a pénzügyi rendszer a világ idegrendszere, s ennek szereplői egyre jobban érzik, hogy óriási a baj. Iszonyú feszültségben él mindenki, ennek következménye társadalom-lélektani szempontból rendkívül súlyos lehet. Kódolt ösztöneink szerint a veszélyekkel hiperagresszívan szembeszállunk vagy menekülünk. Egyik sem jó megoldás, főleg, hogy nemcsak a külső erők hatnak, hanem az egyre rosszabb szociokulturális állapotban lévő szereplők is egyre inkább képtelenek konstruktív választ adni a válságra. Ennél veszélyesebb elegyet el sem lehetne képzelni, s csak idő kérdése, hogy megszülessen a kritikus tömeg, amely elindíthat egy brutális láncreakciót. (…) Alapvető korrekció kellene, ám mivel a rendszer vizsgálatát is azok akarják elvégezni – mind globálisan, mind Magyarországon is –, akiknek felelőssége van a válságörvényben, csekély az esély arra, hogy pozitív és konstruktív válaszok szülessenek. (…) A kifosztottakkal fizettetik meg a saját kifosztásuk árát.

Száz szónak is egy a vége: szerénységet fogunk tanulni.