Zolesz blogja

Első saját autóm - Géza barátommal közösen - egy piros Zaporozsec kupé volt, az érettségi utáni nyáron. Tizenötért ajánlották, nyolcért hoztuk el (ennyink volt kettőnknek összesen). Pomázon vettük, és sírtak a gyerekek, amikor mi boldogan kigördültünk az udvarukról. Sok kalandunk volt vele (Balaton-kerülő túrák, rallizás, mosóbenzin stb.), így őszre tönkre is tettük. Ezért alkatrésznek vettünk egy másikat. Amikorra már tarthatatlanná vált a helyzet, felelősségteljesen kivontuk a forgalomból, és egy üveg martiniért túladtunk rajta az öcsémnek és egy barátjának. Annyi hírünk volt még utána róla, hogy ők szénaboglyákat borogattak vele a Szentendre környéki réteken.

Aztán - félig legálisan - rátettem a kezem apám sárga Wartburgjára. Na ez már komolyabb autó volt: bőven száz feletti végsebesség, tolótető, hátsó ajtók, és az a varázslatos kormányváltó… Talán két évig jártam vele buliról bulira. A Balaton körüli túrák folytatódtak, többek között a ’91-es keszthelyi nyár… Az egységnyi idő alatt felmerülő műszaki problémák száma sajnos ennél az autónál is hamarosan növekedni kezdett, így meg kellett válni tőle is.

Ahogy múltak az évek, és komolyodtam, ráéreztem, hogy nekem motoroznom kell. Hiphop megszereztem az „A” kategóriás jogosítványt, és már jöhetett is a Java 250. Esések voltak, de komolyabb baleset nélkül megúsztam/tuk. Rájöttem, hogy a sebességváltás gázelvétel mellett és a kuplung használata nélkül sokkal gyorsabb tud lenni. Hát ezt sem kellett volna; gyorsan tönkrement a sebességváltója, és néhány szerelési próbálkozás után ismét az értékesítés következett.

Mindezek után úgy döntöttem, vége a bohém beszerzéseknek, nekem megbízható autóra van szükségem. Így érkezett meg az első kék, majd pár év múlva a második, karamell színű Trabantunk. Több éven keresztül szolgáltak minket, de ez már a gyerekek születése körül volt. Egy alkalommal, úgy emlékszem, még Bécsbe is elmerészkedtünk az egyikkel. Az első nem szocialista autó birtokbavétele vetett véget a járgányaim itt leírt, kalandosabbik sorozatának, és következett a második korszak. Ez azonban már egy másik mese lesz, majd valamikor később.