Játékba hívott panyizsuzsi, így hát jöttem. Kedvenc filmem alig van, mivel nagyon keveset látok. TV-n szinte soha, és moziba is évente csak párszor megyünk, néha barátokkal közösen.
Kedvenceim azért mégis vannak, egyik a Verdák, amit Karácsony másnapján szoktunk megnézni a fiúkkal. Aranyosak, ahogyan növekedve sorban egymás után beszállnak az filmen való izgulásba. És amúgy tényleg jó az amerikai animációs film (ilyet másokra nem nagyon tudok mondani).
Aztán nagyon tetszett az Egerek és emberek, Orsival láttuk nagyon régen, nem is tudom, milyen minőségünkben még.
Ja, alsó tagozatban természetesen én is rajongója voltam a Csillagok háborújának. Nem is tudtam elképzelni annak előtte, hogy ekkor csoda létezhet egyáltalán filmvásznon.
Tervezem, hogy megveszem az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz könyvet. Hogy egy kicsit műveltebb legyek, és tudjam, mit érdemes (talán) megnézni. Mert a filmnézésről a csalódások miatt szoktam le (az időhiány mellett).
A labdát továbbpasszolom Gabának és Kirándulónak.
köszi zolesz! Buena Vista Social Club: olyan életérzés a kubai zenészeké, olyan mély érzelmeket képesek közvetíteni a zenéjükkel, mint senki más. Larry Flynt, a provokátor (The People vs. Larry Flynt), talán azért kedvenc, mert kicsit olyan, amilyen én vagyok az életben.
A Remény rabjai (The Showshank Redemption) azért, mert arra figyelmeztet, hogy soha nem szabad feladni a reményt, ha igazságtalanság ért, mert az igazság végül győzedelmeskedni fog, mégha hosszú is az út.
(Publikus Blogger profil-oldalamon mégtöbbet megtudhattok rólam.)