Zolesz blogja

Korábban átéltem, most pedig a fiaimon látom, milyen hatással van, illetve nincsen rájuk az iskolai oktatás. Egyetértek azzal a szemlélettel, amiről Elliot Aronson magyarországi látogatása kapcsán beszélt, és írt a FigyelőNet.

A mozaikmódszer lényege, hogy a tanulók az órán csoportokban dolgoznak. Egy-egy témakört felosztanak részekre, amit egy-egy ilyen kiscsoport dolgoz fel. A kiscsoportokba bekerül többféle bőrszínű, vallású, szociális hátterű, tehetségű gyerek, akik egymásra vannak utalva a feladat kidolgozásában. A csoportok által megoldott, feldolgozott feladatokból, témakörökből mozaikként áll össze az egész tananyag. Aronson szerint ugyanúgy, mint egy kosárlabdacsapatnál, rá vannak kényszerítve a csoport tagjai arra, hogy együttműködjenek egymással, hogy a legjobbat hozzák ki egymásból. Bár a verseny nem hal el teljesen e módszerrel a diákok között, de a hangsúly áttevődik az együttműködésre. ”A sikerhez együtt kellett dolgozniuk, meg kellett hallgatniuk egymást. A diákok kooperációja ahhoz vezetett, hogy végül megtanulták elfogadni egymást. A tanulmányi eredményeik javultak, jól érezték magukat az iskolában. Nemcsak teljes integrációt tapasztaltunk, hanem a tinédzserek empátiára való készsége is nőtt” – összegezte tapasztalatait a tudós.

Magyarországon van már néhány iskola (elsősorban az alternatív iskolák, de mások is), ahol a kooperatív tanulás már bevett gyakorlat. Egy ilyen intézmény vezetője a Tolerancianapon arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülőkkel való együttműködés sokszor nagyon nehéz, mert a számukra szokatlan oktatási módszer ellenérzéseket válthat ki bennük. Nehéz megemészteniük, hogy „nincs rendes vázlat”, „más osztállyal szemben még sehol sem tartanak”, és „ha csak dumálnak az órán, hogyan veszik majd fel őket az egyetemre?”. „A szülők mindig problémásak” – mondta a hallgatóság körében derültséget okozva Aronson, aki a szülők és a tanárok közötti kommunikáció javítását tanácsolta. Tapasztalatai szerint – szögezte le – idővel a kooperatív módszerrel tanuló osztályok jobb eredményeket érnek el, mint a hagyományos rendszerben tanulók. Ez pedig előbb-utóbb meggyőzi a szülőket is. Tehát igenis változhatnak a dolgok” – mondta, elismerve, hogy ezek a folyamatok lassan, „frusztrálóan lassan” haladnak előre.

Úgy látom, az élet igazából nem nagy egyéni produkciók és győzelmek sorozatát várja el tőlünk, inkább mindennapi együttműködést. És paradox módon - persze haladó szinten - pont így lehet akár nagy eredményeket is elérni.

Jobb később, mint soha.