Zolesz blogja

Van néhány nagy örület a világban. Például a H1N1 vírus körüli. Vagy a politikai szélsőségesek, nacionalisták előretörésének veszélye; ide sorolom az antiszemitizmus elleni harctól a terrorizmus elleni harcig terjedő hisztériákat. Aztán egy másik, tudományos műfaj: évtizedek óta halljuk, hogy az üvegházhatású gázok miatt a Föld klímája változik. Meg hogy túlnépesedett a Föld, ennyi embert már nem tud eltartani. Hamarosan elfogy az olaj és a földgáz, és vége mindennek. Meg aztán itt a folyó ingatlan-, hitel-, pénzügyi, bizalmi vagy világgazdasági válságunk. És valóban vannak, akik az új vírusra visszavezethetően halnak meg, tényleg vannak olyanok, akik indulatokkal viseltetnek emberekkel szemben csupán a származásuk miatt, sőt vannak agresszív megnyilatkozások, időnként itt-ott merényletek is. Bár magam nem láttam, de elhiszem, hogy olvadnak a sarki jéghegyek és gleccserek, és nagyon sokan éhenhalnak a világunk egyes térségeiben, tényleg egyre drágább az oljajat kitermelni, és tömeges csődök is vannak a fejlett világban.

Ezek az életünket, életmódunkat befolyásoló kérdések. Foglalkoznak is velük a tudósok, politikusok minden szinten, a médiákban és még világkonferenciákat is rendeznek időnként. De valóban kizárt ezeket értelmesen megoldani? Nem lehetne esetleg megszűntetni az okokat? Nem örülnének ennek az emberek? Azt gondolom, hogy de igen; lehetne, és örülnének. Akkor meg miért nem oldjk meg ezeket a problémákat? Szerintem a válasz az, hogy a valódi döntéshozóknak a jelenlegi állapot fenntartása az érdeke. Ugyanis rengeteget fektettek be a múlt struktúráiba, és a változás, a haladás csak a régi bizniszek leépítésével, így nélkülük lenne elképzelhető.

Hogy az emberek ne a jövő valódi megoldásaival foglalkozzanak, ahhoz napi egzisztenciális problémákat kell kreálni nekik, és a figyelmüket azokra kell ráirányítani. Ha szenvednek, az egzisztenciájukat vagy a létüket fenyegetve érzékelik, akkor csak a túléléssel kezdenek foglalkozni, ugyanis a létfenntartás mindenek előtti kényszer. Aki a megmaradásáért küzd, az nem foglalkozik magasabb célokkal, befolyásolhatóvá és könnyen manipulálhatóvá válik. Nemcsak együttműködésre képtelen, de belefér az is, hogy mások rovására jusson egyről a kettőre.

Na most akkor nézzük meg az első bekezdésben felsorolt örületeket, miket is sulykolnak belénk a TV-k, a rádiók, az internetes hírportálok és a nyomtatott újságok? Olyan problémákat, amik a létünk és az egzisztenciánk veszélyeztetettségéről szólnak. Ezek szerint vezetőink lázasan keresik a megoldásokat, állandóan próbálkoznak új és új receptekkel, de évről évre egyre rémisztőbbek a kilátások. Nem kell reklámszakembernek lenni ahhoz, hogy tudjuk, amit elég sokszor mondanak nekünk, azt el is hisszük. És teljes igazsággá válik a fejünkben az, ami csak részben igaz. Nevezetesen hogy problémák valóban vannak. De lehetnének megoldások is! Ha néhány dogmatikus, vagy más szóval tabuként kezelt hiedelem célszerű megváltoztatásában kezdenénk el gondolkodni.