Egy építész tervezőknek szervezett konferencián vettem ma részt, aminek a témája a fenntartható építészet volt. Egymást váltották az előadók, és ahogy hallgattam őket, egyre inkább az volt az érzésem, ezek a témát egy trendi EU-s irányzatnak tekintik: ma ilyen projektek vannak, és ezekre lehet pénzeket szerezni… Csak a legutolsó közülük mondta azt, hogy a helyzetünkben kb. annyi biztatót lehet mondani: „Hajrá, Mari néni”! Amire a moderátor valami olyat válaszolt, hogy reméljük a helyzet nem ilyen reménytelen, és a válság hamarosan véget ér blabla.
Más. Olvasom Török Gábor személyes élményeit a tévészékház ostromáról: „Dühös voltam magamra, mert másokra hallgatva és a rendőrségben bízva nem kerestem meg sokkal hamarabb a kijáratot, dühös voltam a rendőrségre, hogy nem voltak képesek megvédeni az épületet és a rendet, és különösen dühös voltam azokra a politikusokra, akiknek köszönhetően idáig fajultak az események. Egyszerre léptünk ki az ajtón a forgatagba, Juhász Ferencet (akkor a honvédelmi miniszer volt) láttam még, amint a szemközti utca felé sietett a zakóját félig a fejére húzva…”
Hogy miért írtam össze ezt a két dolgot egy bejegyzésbe?
0 Responses to “A fenntarthatóságról”
Leave a Reply