Zolesz blogja

Érdekes kérdés, hogy az ember mi szerint élje az életét. Kiindulhatunk akár magunkból is, azt hiszem, ez szimpatikus mindenki számára, aki a „halgass a szívedre” elvét vallja. Azt teszem, amit a szívem diktál, amiről úgy érzem, hogy helyes. És általában az a helyes, amitől jól érzem magam, amivel nem keletkezik bennem diszharmónia, lelkiismeretfurdalás. Ki merne ezzel a hozzáállással vitatkozni?

De az is lehet, hogy nem hiszünk 100%-ban a saját szívünknek, hanem élünk a gyanúperrel, hogy talán a fenti hozzáállás a tévedés lehetőségét is magában hordozza. Ha más nem, a hosszabb távú tapasztalataink arra vezethetnek, hogy idővel belássuk, a szívünk nem a legjobb tanácsokat adta, esetleg rossz tanácsot is adott egyes fontos kérdésekben. Mert a kezdeti jó érzés később rossz érzésre változott!

Magam sosem voltam a szív feltétlen híve, engem már kisgyerekkoromtól nem vezettek sikerekre a (meg)érzéseim. Sokszor voltak pozitív és negatív csalódásaim is, ami arra vezetett, hogy keressem a megoldást, a célszerű technikát az értelmes és élvezetes élet felé. Hogy miket próbáltam ennek során?Sportot, zenélést, iskolai tanulmányokat, barátságot, párkapcsolatot, karriert, személyiségfejlődést, manipulációs módszerek tanulását (pl. NLP) - nagyjából ebben a sorrendben. Viszomt sajnálattal azt kell mondjam, egyik sem vezetett el engem, de még csak el sem indított a vágyott sikerhez, az eszményi boldogsághoz…

Az viszont nyivánvalóvá vált, hogy a fenti próbálkozások után a válaszokat nem kereshetem továbbra is saját magamban. Ehelyett egy barátom megoldásnak Istent ajánlotta nekem. Bevallom, a tudatos elmém legalján sejtettem, hogy egyszer erre a lehetőségre is sor kerül majd. Annyi bíztatót mindenképpen látok, hogy Ő nem küld vissza saját önmagamhoz keresgélni vagy belülről megérezni a válaszokat. Ellenben veszi a bátorságot, hogy megmondja a tutit, és még azt is állítja, hogy működési garanciája van hozzá. Ha már mindenben elvesztetted a reményedet, akkor jöhet az, ami a leginkább hihetetlen: Isten és az ő üzenete, a Biblia.

Aki már olvasott belőle akárcsak részleteket is, az tudhatja, hogy a Biblia elsőre gyakorlatilag olvashatatlan. Mégis, ha már a világ egyik legrégebbi, de mindenesetre legelterjedtebb, az emberiség történelmét így is meg úgy is, de a leginkább meghatározó könyvéről van szó, azt kell feltételezzük, hogy lehet benne valami érdekes, értékes üzenet, amit érdemes lenne megismerni. Egy ilyen nehezen értelmezhető könyvhöz pedig magához a szövegértéshez is rendhagyó módon kell hozzáállni, ha már nem akarok a szubjektív megérzéseimre, értelmezésemre hagyatkozni.

Úgyhogy - mit veszíthetek - elkezdem tanulni a szövegértést, azaz a hermeneutikát, méghozzá a bibliai hermeneutikát. Mert abban az értelmezésben, amit az elmúlt 4 évtized során a templomokban vagy máshol eddig másoktól kaptam, azzal nem sokra mentem. Úgyhogy veszem a fárdtságot és magam fogom magamnak értelmezni ezt a könyvet. Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy a lehető legteljesebb objektivitással, ugyanakkor a legkevesebb szubjektivitással. Mert, mint fentebb írtam, az utóbbiban már nem bízom…

Ajánlott irodalom: Mindig igazat mond a Biblia?