Archive for the 'Biblia' Category

Liberális vs. konzervatív erkölcs

Published
by
zolesz
on 2017. március 19., Vasárnap
in Biblia, ember, gondolkodom, társadalom and vallás
. 0 Comments

Nagyon is aktuális közéleti témát feszeget Szabados Ádám az erkölcs politikai és spirituális dimenzióinak vizsgálata során. Lássuk, miért is fejletlenebb őszerinte - és Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus kutatására hivatkozva - a liberális erkölcsiség, mint a konzervatív!

Haidt szerint a moralitás baloldali/liberális koordinátái elégtelenek az emberi erkölcs gyökereinek megértéséhez. Ők ugyanis a moralitást gyakran egyetlen egyszerű kérdésre redukálják: okoz-e valakinek sérelmet, vagy sem? Ha nem akkor a cselekedet morális, ha igen, akkor semmi sem igazolhatja. Ezzel a felfogással szemben Haidt könyvének fő tézise az, hogy az emberi társadalmakban a moralitásnak nem egy, hanem összesen hat koordinátája van.

A baloldali liberális társadalomkép legföbb koordinátája a törődés/bántás. Pusztán ebből levezethetők az emberi jogok védelmével kapcsolatos legvitatottabb állásfoglalásaik például a migrációval, az áldozathibáztatással, a homoszexuálisokkal, vagy éppen az állammal kapcsolatos liberális vélemények. Ezt még kiegészítik az igazságosság/méltánytalanság és a szabadság/elnyomás tegelyekkel, mely három együttesen alkotják a baloldali moralitás alapját.

A konzervatívok erkölcse a három említett liberális érték mellett még további hármat is tartalmaz, ezek a lojalitás/hűtlenség, a tekintély/tiszletetlenség és a szentség/tisztátalanság pillérei. Ezek a csoporthoz tartozásból következnek, amilyen csoportok például a haza és a család, illetve a vallási közösség is. Tehát a magukat konzervatívnak nevezők a három liberális értéket befogadva, de azokat további hárommal kiegészítve, tehát együttesen hat pillérre alapozva értelmezik az erkölcs fogalmát.

Három következtetés a könyvból: 1) A fentiek szerint a konzervatív erkölcs nemhogy szűkebb, hanem pont sokkal szélesebb erkölcsi platformon áll. Éppen ezért a konzervatívok könnyebben megértik a liberális aggályokat, mint fordítva. 2) A konzervatívok értik a törődés, a méltányosság és a szabadság fontosságát, de vannak más szempontjaik is, amelyek adott esetben felülírják a liberálisokkal közösen vallott értékeket. Ez fordítva nem igaz, a liberálisok számára nehezen érthető, és többnyire elfogadhatatlan a konzervatív erkölcsi vízió másik három vonulata. 3) A konzervatívok csak saját morális víziójuk „kifosztása árán” tudnál magukat belekényszeríteni a jóval szűkebb liberális moralitsába, ha akarnák.

A belinkelt írás végén a lelkész blogger saját véleménye következik, amely (tömörítve) így szól: mi keresztények nem vagyunk sem liberálisok, sem konzervatívok, Isten tekintélye és szentsége, valamint az ő népéhez való viszonyulás az alapja az erkölcsnek. Nem játsszuk ki ezeket egymással, mert mindnek bibliai alapja van. A Szentírás számunkra a támpont, Krisztus igazsága tesz minket Isten előtt elfogadhatóvá. Majd hozzáteszi: erkölcsi alapállásunkat biztosan nem lehet leszűkíteni a liberális vízióra. Jézus miatt fontos ugyanis nekünk a tekintély, a hűség és a szentség dimenziója is, amelyek tartalmát és viszonyítási pontjait ő, az Úr definiálja a számunkra.

Véleményem szerint a kutatása tapasztalataiból téves következtetéseket vont le Haidt, aki azt állítja, hogy kétszer annyi darabszámú erkölcsi pillér magasabb erkölcsi színvonalat eredményez. Ezt a történelem példái cáfolják: a legegyszerűbb emberi (szabadság-) jogok csorbításától a népirtásokig előrehaladóan a legnagyobb pusztításokat az isten-haza-család jelszavakkal operáló, konzervatív hatalmi szervezetek hajtották végre. Természetéből adódóan a tekintélyelvű, feltétlen lojalitást követelő államhatalom - legtöbbször egyházi támogatással - a szabadság fokozatos csorbításán keresztül a diktatúra felé haladt. Hiszen az egymásnak ellentmondó „konzervatív” értékeket kényük-kedvük szerint ki is játszották egymással, és a hatalomért folytatott küzdelemben „a cél szentesíti az eszközt” elve egyre inkább átvette a józan megfontolások helyét. Ilyenek voltak a „trón és oltár szövetsége” különböző megnyilvánulásai szerte a világban a történelem folyamán, és ebbe az irányba óhajtanak haladni a legutóbbi években nyugaton megjelent illiberális elhajlások is.

Más módon, de Szabados Ádám is legalább részben téves irányba rugaszkodott el a liberális morál alsóbbrendűségi itéletének bibliai alátámasztásánál. Ugyanis a Biblia, mint morális hivatkozási alap kizárólag a hívő keresztények esetében alkalmazható, azonban nem terjeszthető ki még íratlan elvárásként sem a (szekuláris) társadalom többi részére. Ha úgy tetszik, lehet így prédikálni a gyülekezet előtt, de kifejezetten fel kellene menteni a nem hívő többségi társadalmat a biblikus alapokon álló elvárások alól. Ezt a különbségtételt a liberális morál (le)értékelése során hangsúlyozni kellene. Ugyanis nem lehet mutatni olyan hivatkozásokat a Bibliában, amelyekre Krisztus törvényeinek a nem hívőkön, pláne az egész társadalmon való, bármilyen emberi számonkérhetőségét alapozhatnánk, ellentéteset azonban igen.

De még a hívők előtt is célszerűnek tartanám a liberális morál (liberális társadalom) feletti itélkezésnek még a látszatát is elkerülni, ugyanis a Biblia tanításának talán legfontosabb intézménye az emberi szabad akarat. A hívők két legfontosabb feladata, az evangélium hirdetése és a tanítványozás, nem beszélve a megtérésről a nagyobb szabadság mellett történhet meg könnyebben. Ehhez a legalkalmasabb társadalmi berendezkedés a legkevesebb (szubjektíven értelmezhető, egymással kijátszható) szabályt támasztó liberális demokrácia. Zárszónak pedig egy talán meglepő állítás: a Bibliának nincsen a korunkra nézve társadalmi tanítása vagy ilyen léptékű programja. Olyasmit csak az egyházi tanítóhivatal fejlesztett ki az egyház másfél-két évezredes története folyamán - a kard mellett a konzervatív morállal, mint társadalmi léptékű manipulációval megtámogatva a gyakorlatban…

Párbeszéd (háza)

Published
by
zolesz
on 2016. január 17., Vasárnap
in Biblia, antiszemitizmus, egyház and vallás
. 1 Comment

16 évszázadnyi hagyomány súlya alatt az egyébként magasan képzett és művelt jezsuita szerzetes nem igazán érti, amikor az egyház dejudaizálásáról, a zsidók egyenjogúsításánál játszott negatív egyházi szerepről hall. Inkább finoman visszatámad az istengyilkosság vádjával (amivel persze ő, és sokan mások sem értenek egyet), a gyászmunka lezárása és a megbocsájtás sürgetésével. A reményét végül erre alapozza: „Hiszek az emberben!” Teológusként tudnia kellene, hogy nem kellene.

Forrás: A Saul fia sikere kapcsán - ok a reményre

Isteni külpolitika

Published
by
zolesz
on 2014. december 29., Hétfő
in Biblia, antiszemitizmus, történelem and zseniális
. 0 Comments

Sokan megpróbálták már megfejteni a világ folyásának a titkát: emberek, országok vagy birodalmak miért emelkednek fel, vagy éppen buknak el a történelem süllyesztőjében. Magam is keresgéltem a „megfejtést”, de a feltalált (fél-)igazságokat időről időre ki kellett dobjam igazolatlanságuk, vagy éppen felismert nevetségességük miatt.

Amit most leírok, az ha nem is minden időszakban és helyszínen, de hosszabb, értsd történelmi időtávon működni látszik. És nem csak működni látszik, hanem jól bele is illik abba a kultúrába, filozófiai alapvetésbe, amelyet a „nyugati világban” általában elfogadottnak tekintünk. Már ha a zsidó-keresztény Bibliát ennek tekinthetjük.

A történelem-filózófiai alapelvet először a Mózes 1. könyve 12:1-3 mutatja be: „Az Úr ezt mondta Ábrahámnak: Menj el a földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.„

Majd a Mózes 5. könyve 32:8-9 pontosítja: „A Felséges részt adott a népeknek, és szétszóratta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint. Mert az Úr része az Ő népe, Jákob a kimért öröksége.”

A fentiek szerint az emberiség történelmének már nagyon korai szakaszában le lett fektetve egy alapelv abból a célból, hogy irányítsa a zsidó nép és a többi nemzet kapcsolatát. Istennek nem csak az Izraelre vonatkozó terve épül a zsidóság köré, hanem a többi nemzetekre vonatkozó tervei is. Ennek az elvnek a megértése (és elfogadása) által sok olyan esemény megmegyarázható a történelemben, amire másképp nem lehetne magyarázatot adni. A Bibliában is több példa van ennek az elvnek a működésére, most azonban nézzünk néhány poszt-bibliai történelmi példát arra, hogy a zsidókkal való bánásmód meghatározza a nem zsidó népek sorsát is!

A világ túlnyomó részét uraló, virágzó Spanyol Birodalom 1492-ben kiutasította a zsidókat az országból. Az Armada elpusztult, a gazdaság hanyatlani kezdett, és Spanyolország elvesztette tekintélyét a nyugati féltekén. Kolombusz hajóján sok menekülő zsidó volt. Míg Európa lassan kezdte bezárni a kapukat a zsidók előtt, egyúj világ nyílt meg számukra. Az Amerikai Egyesült Államok az elsőszámú menedékké vált a későbbi zsidóüldözések idején is, és felvirágzott a gazdasága.

A hívő zsidó Benjamin Disareli volt az, aki megszerezte Angliának Indiát és a Szuezi-csatornát. Igaz volt a mondás: „A Nap sohasem nyugszik le a Brit Birodalom felett.” A Balfour Nyilatkozat az I. Világháború idején megmutatta a zsidó nemztei haza létrehozásához való kedvező hozzáállásukat. Majd megváltoztatva a hozzáállását, korlátozni kezdte a zsidó bevándorlást és ezzel akadályozta a zsidó családok menekülését a náci Németországból, és végül kihátrált a zsidó állam lérehozásának terve mögül. Ezt követően a Brit Birodalom gyarmatai sorban jelentették ki a függetlenedésüket, végül Indiát és a Szuezi-csatornát is elvesztették.

A hitleri Németország hivatalos kormányzati politikája az antiszemitizmus lett, és ez terjedt el a vele együttműködő európai, később megszállt területeken is. A zsidó lakosságot gettókba, falak közé szorították, egymás elárulására, megölésére kényszerítették őket. Németország azonban legyőzött lett, és egykori büszke fővárosát, Berlint fallal kellett kettéválasztania. Ahol egy emberöltőn át németeknek kellett menekülő németeket ölnie, beteljesítve a bibliai hasonló átok - hasonló átokért elvét.

1967-ben négy arab állam, Szíria, Irak, Jordánia és Egyiptom egyesültek Izrael elpusztítására. Nasszer megfogadta, hogy a zsidók Európáig lesznek kénytelenek úszni, Husszein pedig megfogadta, hogy bekebelezi az általa megszállt Palesztinának titulált területeket. A hatnapos háborúban azonban az egyiptomiak úsztak a Szuezi-csatornában, és a határok pedig Szíria kárára kerültek elmozdításra, ismét a hasonló átok - hanonló átokért elve szerint.

Ebben a blogban nem kerülhetjük el Magyarország újkori történelmének vázlatos értékelését sem. A XIX. század liberális légkörében Magyarországon a zsidók létszáma meghaladta a kilencszázezret, azonban a XIX. végén, a XX. század első felében a hivatalos politika egyre erőteljesebb antiszemita fordulatokat vett. A folyamat az 1944. március 19-i, ellenállás nélküli német megszálláshoz vezetett, melyet követően a magyar zsidóság kétharmada a holokauszt áldozatává vált. A Numerus Klausus évében Magyarország a Trianoni békeszerződéssel elveszítette a területei kétharmadát, melyet a náci Németország antiszemita programjával való együttműködéssel szeretett volna erővel visszaszerezni - sikertelenül. (A magyar példa esetében nehéz nem észrevenni a „megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint” 5Móz 32:8-9 pontos megvalósulását.)

A bibliai próféciák szerint valamikor, a talán nem is túl távoli jövőben egy valaha erős birodalom szintén meg fog szűnni, melynek szintén a zsidóellenessége lesz a közvetett kiváltó oka. Oroszország antiszemitizmusa ismert a történelemből, mely egy Izrael elleni, rajta kívül arab és más országokat is tömörítő hadi koalíció felállításában és háborúban fog beteljesíteni. Ennek során azonban a koalíció tagjai végül egymásra fognak támadni, és a történet Oroszország világhatalmi státusának végleges megszűnéséhez fog vezetni (lásd: Ezékiel 38:1-39:16). Ebből jó lenne Magyarországnak teljesen kiamaradnia…

Felhasznált irodalom: Dr. Arnold G. Fruchtenbaum - Izráel maradéka

Vallások közötti együttműködés?

Published
by
zolesz
on 2014. szeptember 06., Szombat
in Biblia, Közel-Kelet, egyház, politika and vallás
. 0 Comments

A közel-keleti helyzetről és a konfliktusokban a vallások közötti együttműködésről beszélt egymással Ferenc pápa és Simon Peresz volt izraeli államfő csütörtöki vatikáni találkozójukon.

A 91 éves izraeli politikus, akit 1994-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki, azt hangoztatta, hogy amikor a terroristák a hit nevében gyilkolnak embereket, az ENSZ szerepét a vallásoknak kell átvenniük. A vallások ENSZ-szervezete, ahogyan Peresz nevezte (Egyesült Vallások Szervezete), egyetemes nyilatkozatban fektetné le a jelentősebb vallások által elfogadott értékeket. Simon Peresz a nemzetközi vallásközi szervezet élére Ferenc pápát javasolta.

Egyfelől a kiállás a béke mellett helyes. Pláne Izrael esetében fontos, hogy a közel-keleti háborús események kapcsán a keresztények kiálljanak elsősorban Izrael, másodsorban minden emiatt szenvedő ember mellett. Azonban nagy kérdés, hogy ennek a fenti egyeztetésről szóló hírek szerint kell-e megtörténnie.

Meglepő, hogy a zsidó politikus éppen attól a római egyháztól vár segítséget, amelyik még csak részben kezdte el a szembenézést az Európában két évezrede létező antiszemitizmussal kapcsolatos szerepvállalásával és felelősségével. Az igaz, hogy a Vatikán ma barátságos gesztusokat tesz a zsidó állam felé, és a (politikai) antiszemitizmust elítéli, azonban a teológiai antiszemitizusát talán még fel sem ismerte, vagy ha némelyek igen, igazából hallani sem akarnak a témáról.

Az viszont sajnos nem meglepő, hogy Ferenc pápa azt gondolja, hogy ezen a téren az egyházának aktív nemzetközi politikai teendői volnának. Vélemlényem szerint az Egyház társadalmi tanítása, amely a Katolikus Egyház aktív világpolitikai szerepvállalását szorgalmazza, maga is helytelenül alkalmazza (ha egyáltalán) a bibliai tanításokat. Ebből következően az erre felépített egyházi gyakorlat is csak téves lehet.

Külön érdekessége a jelenségnek a különböző vallások irányában megjelenő ökumenikus hozzáállás. Mintha a „jelentősebb vallások által elfogadott értékek” terén lehetne egy olyan közös nevezőt találni, amely garantálhatná akárcsak azt a minimumot is, hogy egymás kiirtására ne törekedjenek a fanatikus mozgalmak! A vallási ellentétek „elsimításának” a szándéka a történelem folyamán talán a legtöbb muníciót adta más népek kiirtására, amiben a keresztények is, - sajnos hosszú évszázadokon keresztül - élen jártak. Mire alapozhatjuk azt, hogy eztán majd biztosan máshogyan lesz?

A dologban a legizgalmasabb az, amit Izrael helyzetével kacsolatban a Biblia pontosan megjövendöl. A próféták szerint ugyanis a végső időkben Izrael biztonsági okokból egy hétéves szerződést fog kötni egy személlyel, ami garantálni fogja a zsidó állam katonai biztonságát erre az időszakra. Ezt a szerződést azonban az érvényeségi ideje felénél meg fogják szegni, ami után Izrael történelmének legnehezebb három és fél éve következik. Vajon már most ennek a szerződésnek a szándékát látnánk megjelenni a nemzetközi politikában?

Biztosat nem tudhatunk efelől, azoban a fent belinkelt hírt, mint jelenséget első olvasatra nagyon érdekesnek tartom. Kvízkérdésem: ki lesz az a bibliai személy, akivel Izrael a hétéves biztonságpolitikai szerződését meg fogja kötni?

Arról, hogy érdemes-e harcolni az Iszlám Állam oldalán?

Published
by
zolesz
on 2014. augusztus 30., Szombat
in Biblia, Közel-Kelet, antiszemitizmus, háború, jövő and vallás
. 0 Comments

„Több szélsőjobboldali magyar szervezet is példaként tekint az iszlám terroristákra, az azonban nem tudható, kik azok a honfitársaink, akik jelenleg is muzulmán terrorszervezetekben harcolnak. Egy kutatás szerint mindenesetre több tucat magyar is az Iszlám Állam soraiban küzdhet.” (forrás)

Honnan ered az a szűnni nem akaró konfliktus, amely Izraelt és a zsidókat körülveszi évezredek óta? És mi lesz ennek a vége? Engedtessék meg nekem, hogy a válaszokat a Bibliában keressem. Akit ez a nézőpont nem érdekel, az már kattinthat is, mert nem neki íródott az alábbi összefoglaló.

A Biblia Izraelt Isten feleségeként reprezentálja, ez az Ószövetség (5Móz5:1-3). Izrael népe azonban Istenét más istenekkel megcsalta, akik egyiptomi, asszír és babiloni illetőségűek voltak (Ez16:15-34). Emiatt Isten és Izrael között az elválasztottság állapota állt be (Ézs50:1). A kapcsolat Izrael részéről tovább romlott, így Isten válólevelet adott Izraelnek (Jer3:6-10, Hozs). A válást Izrael hosszan tartó bűntetésének időszaka követte, melyben a korábbi áldásokat nélkülözniük kellett, és Izraelt azok az államok pusztították (Egyiptom, Asszíria, Babilon), akik isteneivel azok „paráználkodtak”, azaz megcsalták Istent (Ez16:35-43). Izrael történelme hosszú ideje, jelenleg is ebben a fázisában van. Azonban Isten folyamatosan hívja Izraelt a megtérésre(Jer3:11-18). És amikor ez bekövetkezik, a házasság újraköttetik a régi Felek között (Újszövetség), és a korábbi áldásait egy magasabb szinten fogja visszakapni a Feleség (Jer31:31-34, Hozs2:14-23).

Most, hogy biblikus nézőpontból megismertük a Közel-keleti történelem elvi vázlatát, nézzük meg egyenként, hogy mi fog történni azokkal a népekkel, akik az évezredek során Izrael megbűntetésének a végrehajtói voltak, és milyen békeidőre kell felkészüljenek Izrael jelenleg is legádázabb ellenségei!

1) Libanon izraeli megszállása után ezer évig béke lesz (Ez47:13-48:29).

2) Jordánia déli részén a békét a háború utáni totális pusztulás és csend fogja jelenteni (Ez35:6-9, Jer49:7-13, 19-20). Jordánia középső részén a pusztulás csak részleges lesz, majd a népe maradékának megtérése után Moáb nevű nemzetiségként megmaradnak (Jer48:1-46, Jer 48:47). Jordánia északi része szintén csak részlegesen pusztul el, Izrael birtoka lesz, és az Ammon nevű nemzetiséget fogják képezni Izraelen belül (Jer49:1-2, 49:6).

3) Egyiptom egy 40 évig tartó háborús pusztítás és a népének szétszóratása után után szintén megtér (Ez29:1-16), és országuk lesz.

4) Irak északi része (Asszíria) népének megérése után állama lehet.

5) Szaud-Arábia területére a háború általi teljes és végleges pusztulás vár, a lakóinak a szétszóratásával a világban, a területe pedig üszkös pusztaság lesz (Jer49:28-33).

6) Irán (Perzsia) részleges és ideig tartó pusztulása, lakóinak világban való szétszóratása után a megtért maradék újralapítja Irán államát (Jer49:34-39).

A fentiekben azt láthatjuk, hogy Izrael legádázabb ellenségei területeire teljes és végérvényes pusztulás vár, olyan, mint Szodomára és Gomorára (Jer49:17-18), a népeikre pedig legjobb esetben a menekülés és a szétszóratás. Azt hiszem, érdemes időben felülvizsgálni azt a gondolatot, hogy érdemes-e ezeknek a népeknek a hadseregeiben szolgálni a vesztes oldalon! Vagy éppen antiszemitaként a világon bárhonnan támogatni ugyanezeket, bármilyen módon és mértékben!

Felhasznált irodalom: Footsteps of the Messiah

A „keresztény” kontemplációról

Published
by
zolesz
on 2014. június 07., Szombat
in Biblia, New Age, egyház, kultúra and vallás
. 0 Comments

A jezsuita bloggerek oldalán jelent meg a Buddhista meditáció vagy keresztény kontempláció? - Az imádkozás harmadik fokozata Szent Ignác szerint című, egy egészen kölönleges imádkozási módszerről szóló írást. Az alaphelyzet az, hogy az íróhoz (aki jezsuita szerzetes) bemegy egy tanítványa, és beszámol neki egy számára kötelezően előírt lelkigyakorlattal kapcsolatos félelméről. A diák alapkérdése az, hogy a jezsuita kontemplatív imádkozási módszer alkalmazása során igaz-e, hogy „az ördög lesben ilyenkor áll és bárkit behálózhat…”

Szent Ignác módszere szerint az imaidő kitöltésének három módja van. Az első egy az érzékszerveket és a fantáziát is bevonó, élményszerű elképzelése bizonyos szentírási jeleneteknek. A második a haladóbbak számára van, akik már egy-egy mondattal, mondatrésszel is képesek hosszabb ideig foglalkozni. A leginkább elmélyültek pedig egyetlen szónál vagy szókapcsolatnál maradnak, amit a légzésük ütemére ismételgetnek akár órákon keresztül is. A cikk írója a tanítványával történt beszlégetése végéről a következőket meséli el:

„Visszafordulva még megosztotta, hogy az volt a kulcsmondat a számára a beszélgetésünkből, amikor egy ponton azt találtam mondani: a szentignáci lelkigyakorlatokban nincs semmiféle keleti spirituális befolyás. (…) Kár is lett volna folytatnom a magyarázatot. Óvakodnom kellett volna attól, hogy még ezek után összezavarjam azzal a véleményemmel, miszerint a keleti és a nyugati spiritualitás között ezen a fokon már aligha van lényegi különbség. A keleti szentekről Jézus Krisztus és az ő szeretete sugárzik. Az utak ugyanis a misztikában összetartanak…”

„(…) Az imádkozás harmadik módja abban áll, hogy minden egyes be- és kilégzésnél elménkben imádkozunk, mialatt a Miatyánk vagy más ima egy szavát kimondjuk. Az egyik lélegzetvétel és a másik között tehát csak egyetlen szót mondjunk ki. A két lélegzetvétel között gondoljunk főleg ennek a szónak jelentésére, vagy arra a személyre, akihez imádkozunk, vagy saját magunk semmiségére, vagy arra a különbségre, ami azon személy akkora méltósága és a mi saját kicsinységünk között van. Ugyanezen a módon és ugyanezen szabály szerint járjunk el a Miatyánk többi szavánál is. (…).” (idézet Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéből)

Tehát szent Ignác kifejlesztette, és a jezsuiták terjesztik az ima fent említett „kontemplatív” technikáját. Nézzük meg, mit tanít az imáról a Biblia, illetve Jézus az újszövetségi hívők számára az Úr imájában!

Máté 6:9-13 és Lukács 11:2-4 semmiképpen sem egy előírt, rituális ima-minta. A tanítványok kérésére Jézus így vezeti be a választ Máté 6:7 szerint: „És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” Jézusnak az ima mikéntjére vonatkozó, konkrét útmutatása, a Mi Atyánk kezdetű ima egy hat pontból álló vázlat:

1) „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” - Az ima címzetteje Isten az Atya, és nem a Fiú Jézus vagy a Szentlélek, sem angyaok, szentek vagy bárki más. 2) „Szenteltessék meg a te neved.” - Isten jellemvonásain és a hívőhöz való viszonyán elmélkedünk. 3) „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” - A harmadik részben imádkozhatunk, hogy Isten célja beteljesüljön és elvégződjön a történelemben. Ide tartozik a végső időkre vonatkozó próféciák (mielőbbi) beteljesedésének a kérése. 4) „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” - Személyes ügyeink, azonnali szükségleteink a negyedik rész témája. 5) „És bocsásd meg a mi vétleinket, mikppen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” - Ezzel magszabadulunk a vétleink által keletkezett adósságtól. 6) „És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.” - Itt a próbáinkban való helytállásunkért imádkozunk.

Az egyéni imával kapcsolatban fontos dolog, hogy az ima az írás határozott parancsain és ígéretein nyugszik. Az ima szubejktív feltételei a komolyság, a tisztelet, az alázat, a sürgetés vagy kitartás, a kérés, az Isten akaratának való alávetettség, az engedelmesség, a Jézussal való közösség, a megbocsátó hozzáállás, az igaz bűnbánat, igazságosság, bátorság, buzgóság. Bűnvallás. A test és elme ébersége az értelmi éberséget, óvatosságot jelenti (lásd: Mt 26:41 és Mk 14:38-39). Hit az isteni meghallgatásban és válaszadásában. Az ima Jézus nevében, azaz az ő érdemeire, a megváltottságunkra és a vele való kapcsolatunkra hivatkozva hangzik el. A tartalmában rendszerezett, jogos érvekkel alátámasztott imára a legjobb példa János 17:1-26-ban Jézus főpapi imája, mely során 1-8 között magáért, 9-19 között a tizenegy tanítványáért, majd 20-26 között a később megváltó hitre jutókért imádkozott.

Magam a tudatosan összeszedett és az Írás alapján rendszerezett biblikus imádság, illetve a szent Ignác által kidolgozott, ismétléseken alapuló, szubjektív intuitíciókat keltő, sőt a légzéstechnikájával (akár) módosult tudatállapotban végzett kontemplatív imamódszer között komoly különbséget vélek felfedezni. A Jezsuita rend (Jézus társasága) tagjainak általános vonzódása az efféle (keleties) spiritualitás iránt nagyon érdekes és „fület csiklandozó” foglalatosság lehet sokak számára. Azonban ezt én igazolás nélküli, elég komoly teológiai elhajlásként tudom csak értékelni - a névadójuknak, Jézusnak a Bibliában lefektetett, fent említett példájához és tanításához képest.

Felhasznált irodalom: www.bibliatanitasok.hu

Mennyire cionista Isten?

Published
by
zolesz
on 2014. június 01., Vasárnap
in Biblia, egyház, jövő and vallás
. 1 Comment

Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfő azt mondta, hogy „Izraelt egy nap letörlik a térképről. (…) A cionista rendszer létezése sértés az emberiség számára”. Izraelt rákos daganatnak nevezve úgy fogalmazott, hogy az Izraellel való szembenállás az emberi méltóság védelméért tett erőfeszítés. (forrás: kuruc.info)

Ferenc pápa, a katolikus egyház vezetője szentföldi zarándoklatáról visszatértében így nyilatkozott: „Sok javaslat létezik Jeruzsálem kérdését illetően. A Katolikus Egyház, a Vatikán álláspontjában vallásos szemszögből nézi a kérdést: a béke városaként három vallás számára. (…) Csupán megismétlem, amit az Egyház mondott mindig és amit, ma is kell mondania: Jeruzsálemnek, három vallás fővárosának, vonatkozási pontnak, a béke városának – eszembe jut itt a „szent” szó is, de nem biztos, hogy ideillik, azonban a béke és a vallás szavak igen – kell lennie.” (forrás: párbeszédháza)

A Biblia is foglalkozik Jeruzsálem városának (és Izraelnek) a jövőjével, erről szól a következő rövid tanulmány:

MENNYIRE CIONISTA ISTEN?

Nyilván sokak számára már a kérdés föltevése is provokatív a cionizmus szó terhelt jelentése miatt. Még azok a hívők is, akik Izrael jövőjét a futurista értelmezés megközelítésén keresztül szemlélik, valószínű, hogy meghökkennek a cím megfogalmazásán. Ezért a következő írás hozzájuk is szól.

Az Biblia bőségesen foglalkozik Sion (Cion) kérdésével. Isten többször egyes szám első személyben is beszél Sionhoz fűződő viszonyáról.

„Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.” (Ézs. 62:1)

„Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa!” (Zsolt. 87:2-3)

„Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.” (Jer. 31:6)

Ézsaiásnál senki nem fogalmazta meg világosabban a messiási kor földrajzi és hatalmi jellemzőit:

„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett…” (Ézs. 2:2-4a)

Bár Sion nem a második visszajövetel közvetlen helye, de a visszajövetel napján a Messiás Sionban az Olajfák hegyére teszi a lábát és számtalan dolog történik a városhoz kapcsolódva ill. a várossal kapcsolatosan.

„És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad” (Zak. 14:4)

Hagy szemléltessem egy párhuzammal, mennyire fontos megértenünk a Messiás viszonyát Sionhoz. Ha valakit nagyon szeretünk, de jelenleg fizikailag távol élünk tőle és tudjuk, hogy egy napon minden kétséget kizáróan megjelenik, akkor bizonyára komoly érdeklődést mutatunk minden olyan információ iránt, amely az eljövetellel kapcsolatos. (Jelen írás ebből a szempontból a második eljövetelhez kapolódik és nem foglalkozik az elragadtatás kérdésével). Jól tesszük, ha az információkat úgy értjük, ahogy az illető érti. Senki nem próbálkozna egy megbeszélt hely és időpont allegorikus értelmezésével, mert ez a találkozás esélyeit a nullával tenné egyenlővé. Tehát amikor azt mondja valaki, hogy egy év múlva 2015 június 15-én a Ferihegyi
repülőtérre érkezem meg az Elal járatával délután 3:15 kor, ( de előtte már Bécsben leszáll, és elintéz pár dolgot) akkor bizonyos dolgokat tisztázni kell, mert félreérthetőek lehetnek. Ferihegy 1 vagy 2? És különben is már Liszt Ferenc repülőtér a neve. Az érkezés időpontja is lehet kérdéses, mert nem mindegy, hogy 3:15 vagy 15:15. Az azonban senkinek nem jutna eszébe, hogy a repülő helyett hajóra vagy a légi kikötő helyett hajókikötőre gondoljon. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországot és Budapestet átvitt értelemben egy más
helyszínen keresse. (Vagy netán azt állítaná már meg is érkezett csak láthatatlanul)

Tehát visszatérve a konkrét témához, a szó szerinti értelmezés logikáját követve nyilvánvaló, hogy az utolsó idők eseményei Izrael nemzeti megtéréséhez, az ország helyreállításához vezetnek, ahol Jeruzsálem-Sion mint a világ fővárosa központi szerepet játszik. A Messiás személyesen uralkodik, és a nagy nyomorúságot követő
teokratikus királyság elhozza a régóta várt valódi békét és biztonságot, ahol a bűn csak minimális mértékben lesz már jelen főként csak individuális szinten.

Biztosra vehetjük, hogy az imént leírt vázlatos képe a jövőnek az antiszemiták, az Izrael ellenesek és az anticionisták legvadabb rémálmait idézik, de még az Izrael helyreállításában nem kételkedők is föltehetik a kérdést, mi az összefüggés a mai Izrael léte, (politikai) döntései a cionizmus (politikai) szándékai és Isten Sionnal kapcsolatos tervei között?

A cionizmus szekuláris meghatározása a következő: A cionizmus a 19. század második felében elindult zsidó nemzeti mozgalom és ideológia, amelynek célja egyrészt a történelmi Izrael területén egy zsidó állam megalakítása, illetve helyreállítása, másrészt a zsidó érdekek védelme a világ más országaiban.

Nyilvánvaló, korábbi tanulmányainkból, hogy Isten történelemszemléletét az Izraellel kötött feltétel nélküli szövetségei határozzák meg. Többek között foglalkoztunk már az elsőség elvével, a kétszeres áldás ill. átok elvével. (A szövetségek feltétel nélkülisége egyébként nem azt jelenti, hogy a szövegségek beteljesülésének ne lennének bizonyos feltételei, amelyeknek meg kell történnie a tényleges ígéretek beteljesülése előtt, hanem azt, hogy Isten garantálja a szövetségek beteljesülését a történelem folyamán, függetlenül az emberi oldal hibáitól és tévedéseitől.) A szövetségek ígéreteinek a beteljesülése ugyanis (örökkévaló ország, örökkévaló királyság, örökkévaló trón) az örökkévaló személyen, a Messiáson, az Isten-emberen nyugszik. Nyilvánvaló, hogy a 19. század végén kibontakozó mozgalom, amely 1948-ban 2000 év szétszóratás után Izrael államának megalakulásához vezetett, Isten által használt eszköz az ígéreteinek a megvalósításában, vagy legalábbis a megvalósítás előkészítésében. A Biblia világosan beszél a hitetlenségben történő világméretű összegyűjtésről. Ez teljesedett be 1948-ban és zajlik egészen napjainkig. A hatnapos háború 1967-ben (elképesztő események sorozatán keresztül) szintén a történelem színpadát készítette elő a nagy fináléra. Maga az esemény ugyan nem szerepel a Bibliában, de az eredménye igen, mert ekkor került a jeruzsálemi óváros zsidó kézre. Az világos, hogy a harmadik templom föl fog épülni, mert jelentős szerepe lesz a végső eseményekben.

Álljon itt még egy Ige, amely számomra legjobban kifejezi mindazt, ahogy Isten viszonyul a címben megfogalmazott kérdéshez, miután egy három órás séta keretében körbejártuk az óváros falait és kapuit:

„Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!” (Ézs. 62:6)

Ezeknek az őrzőknek, az angyaloknak egyetlen feladatuk van: folyamatosan emlékeztetik Istent Sionnal kapcsolatos ígéreteire. Nem mintha Isten feledékeny lenne. Ezen a nagyon kifejező módon is megmutatja, merre halad a történelem kereke és elvégzett dolog nála az ígéreteinek a beteljesítése.

A cionizmus nem összeesküvés és nem is rasszizmus. Annak a kifejezése, amit Isten minden zsidó szívébe belehelyezett. A még be nem teljesedett cionizmus a zsidó számára az országtól - Siontól - elválasztott élet. A beteljesedett cionizmus élet Izraelben.

Biblikus tehát a cionizmus? Bárki számára, aki szó szerint érti a Bibliát, a nyilvánvaló és egyetlen válasz IGEN.

Végezetül olvasunk még el egy tipikusan cionista írásrészt a Zsoltárok 137:1-6. verseit:

„Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!”

forrás: Bibliatanítások Ariel Hungary

Izrael jövőjéről bővebben innen is tájékozódhatsz.

Az egyház és a zsidók

Published
by
zolesz
on 2014. április 27., Vasárnap
in Biblia, Közel-Kelet, Oroszország, SHTF, antiszemitizmus, egyház, jövő, történelem and vallás
. 0 Comments

AKI TÉGED ÁLD, AZT MEGÁLDOM, AKI TÉGED ÁTKOZ, MEGÁTKOZOM AZT

(1Móz 12:3)

Az egyháztörténelem az ábrahámi szövetség teljes félreértését mutatja. A látható egyház kétezer éves történelme kevés bizonyítékkal rendelkezik, hogy fölismerte volna Istennek ezt az egyszerű elvét: ahogy a pogányok viszonyulnak a zsidókhoz, úgy viszonyul Isten a pogányokhoz. Ez az elv érinti a nemzeteket, az egyéneket, gyülekezeteket, hívőket és nem hívőket egyaránt. A mostani korszak végső ítélete (juhok és kecskék) a Máté 25:31-45-ben tulajdonképpen ennek az elvnek a következetes megvalósítása. A juhok azok a pogányok, akik hitüket megmutatják a cselekedeteiken keresztül és támogatják a zsidókat. A kecskék azok a nem hívők, akik átkozzák őket vagyis cselekedeteik világossá teszik, hogy sosem tértek meg. A múltban átkozni a zsidókat talán egy bűn volt a többi közül és hívők sem voltak menetesek ettől, a jövőben viszont Isten olyan helyzetet terem a történelem színpadán, hogy az ábrahámi szövetséghez való viszony megmutatja az üdvösséghez való viszonyunkat. Az üdvösség ugyan mindig hit által és kegyelemből van, de a hit cselekedetei kifejezik azt, hogy valaki üdvösségre jutott.

Az átok szó könnyen félreérthető lehet, mert sokunkban fel sem merül, hogy átkoznánk a zsidókat. Lehet, hogy felismertük a Messiás zsidó voltát, lehet, hogy teológiánk is biztosít a zsidóknak jövőt Isten tervében. Vagyis úgy gondoljuk, velünk minden rendben van. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a kifejezés nem csupán azt jelenti, hogy valaki verbálisan átkozza őket. Amikor az egyház nem ismeri fel azt a feladatát, hogy elvigye az evangéliumot a zsidóknak és nem tölti be azt a szerepét, amiről Pál a Róma 11-ben beszél ill. kevélykedik a szelíd olajfa ágai ellen, akkor megsérti a címben idézett elvet és nagyon könnyen kerülhet szembe Isten Izraelével és Izrael Istenével.

Elég ha megnézzük ezt a kérdést a holokauszt előtti Németország történelmében. Az 1930-as években a passzív egyházakból pár év alatt a végső megoldás aktív résztvevőivé váltak, amikor a nácik ipari módon szisztematikusan öltek meg 6 millió zsidót és ha nem is vettek benne feltétlenül részt mindenképpen megpróbáltak más irányba nézni és eredményesen nem vettek tudomást a körülöttük zajló eseményekről.

Ma újra tanúi lehetünk a zsidók démonizálásának és lassú kiszorításának. Izrael államának a megalakulásával azonban változott a színpad 1930-hoz képest. Az antiszemiták újracsomagolhatják a gyűlöletüket. Az anticionizmus elfogadott gondolkodásmódja úgynevezett evangéliumi közösségekben is hódít és bár úgy gondolják sokan, hogy az anticionizmus nem feltétlenül antiszemitizmus. Én a jelen írásban nem túlságosan belebonyolódva a részletekbe nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy teológiai szempontból mindenképpen az, mert elvitatja Izrael jogát az Isten által adott szövetségekhez és az országhoz is.

Ahogy a Bibliában is csak (elvétve) látunk pozitív példákat pogányok részéről Isten népe felé mint a százados Lukács 7-ben, aki zsinagógát is épített nekik vagy Kornéliusz ApCsel 10-ben, aki elsőként részesült a nem zsidók közül Jesua halálának feltámadásának az örömhírében, úgy manapság is szűkös azoknak a köre, akik komolyan veszik Pál tanítását a Róma 1:16-ból:

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.

Nehéz megmagyarázni azt, ha a mondat első fele még ma is érvényben van, vagyis az evangélium Istennek a hatalma, akkor a második fele miért ne lenne érvényben: ZSIDÓNAK ELŐSZÖR. Akinek a teológiájában ez nem kap helyet vagy tudatosan kiszorítja agyonhallgatja a kérdést nemcsak hogy elesik az ábrahámi szövetség áldásaitól, hanem elindul egy olyan lejtős úton, aminek a vége és következményei beláthatatlanok. Ha a helyi gyülekezet szisztematikus teológiájából hiányzik Izrael helyének és helyzetének a megértése, ha a hívőket nem tanítják meg a (teológiai) antiszemitizmus veszélyeire, akkor vétkesek az ábrahámi szövetség megsértésében. Teológiájuk tűnhet akár kerek egésznek is híveik számára, de a bibliai információk hanyagolása és elhallgatása Izraelről, felelőssé teszi őket, hogy nem megfelelően készítik fel híveiket a jelen egyre nagyobb kihívásaira Isten választott népével kapcsolatban. Minden olyan teológiai rendszer, amely híján van Izrael megfelelő helyen történő kezelésének, hamis világképet és hamis jövőt tár a híveik elé.

Bár az anticionizmusra lehet megfelelő választ adni történelmileg is és a Biblia nélkül, Izrael és a zsidó nép konfliktusa a múltban, jelenben és még inkább a jövőben végső soron csakis az Írás fényében érthető meg. Még azok is, akik permillennista teológiával rendelkeznek, sokszor nem hajlandóak foglalkozni a hic et nunc kérdésével. Nincs kapcsolat a gyülekezeti teológiájuk és a környezetük zsidó népe és kérdései között. Elfelejtik, hogy az 1942-1945 tragikus története nem választható el a 30-as évek történetétől és passzivitásától. Az a bibliai eszkatológia, ami leírja a jövő horrorját a zsidókkal szemben, talán ismert számukra, de arctalan és személytelen. Pedig ez a történet már kezdetét vette a jelenünkben és akarva akaratlanul részesei vagyunk. Jesua figyelmeztetése a Máté 25:45-ben egyre hangosabban szól a lelkiismeretünkben:
Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

Németország tanult a történelmi múltjából és pártjai fölött átívelő egyetértésben tanítja az iskolákban a kitörölhetetlen múltat, hogy ne ismétlődhessen meg. (Nem biztos, hogy ez elég, de legalább a világ normái szerint megteszik a maximumot.) Magyarországon, ahol az egyik parlamentbe jutott 20% fölötti párt nyíltan neonáci és antiszemita, ahol a legnagyobb párt kiszámíthatatlanul sakkozik a zsidók körüli kérdésekkel és a harmadik pedig ki tudja mire használja a mellettük való kiállást, folyik a múlt tisztára mosdatása és az ország holokausztban betöltött felelősségének marginalizálása és egyfajta áldozati szerep kialakítása. A gyülekezetek jól teszik ha megerősítik magukat a biblikus ismeretben Izraellel, a szövetségekkel, a jövő eseményeivel kapcsolatban. És az ismereteiket átültetik a gyakorlatukba is.

Az Írás világosan beszél arról, hogy a történelem legnagyobb holokausztja közeleg. A színpad készül, a szereplők is próbálják a szerepeiket. Természetesen a napi események alapján hitelesen lehetetlen kijelenti, hogy mennyire vagyunk közel mindehhez. De ne legyen kétségünk azonban, hogy a nagy nyomorúság előtti szülési fájdalmak már elkezdődtek. Ilyenek voltak az Első és Második Világháború, Izrael államának megalakulása és a hatnapos háború eredménye, Jeruzsálem óvárosának izraeli kézre kerülése.

Amennyit a Bibliából ezen kívül még láthatunk az röviden a következő: az évszázadok óta fennálló kétpólusú világrend újra egymásnak feszül és az orosz birodalom szövetségeseivel ki fogja játszani utolsó és egyben (számára) végzetes ütőkártyáját és Izrael ellen vonul. Izrael ugyan győztesen és megerősödve kerül ki ebből a háborúból, a kétpólusú világrend véget ér, a színpad elkészül a világkormány számára és a látszólagos béke és biztonság korszaka is eljön. A 3. templom elkészül, a mindennapi áldozat kezdetét veszi, a kis szarv már növekedni kezd.

A látszólagos békében épül a világegyház is, az ökumenikus alapú poszt-keresztény parázna Babilon, akivel a föld királyai együtt paráználkodnak és aki a szentek vérétől lesz részeg. Teljes lesz az összefonódása a (hamis) egyháznak és az államnak. Nagyot téved az, aki a mostani időkben a legfőbb problémát a materializmusban és az ateizmusban látja. Az utolsó idők mélyen vallásos idők lesznek nagy jelekkel és csodákkal, hogyha lehet, a választottakat is elhitessék. A béke és biztonság törékeny és megtévesztő korszaka hamar véget ér, hogy helyet adjon a tíz részre osztott világrendnek.

Az Antikrisztus mint erős, (de még nem totális hatalommal rendelkező vezető szövetséget köt Izraellel, hogy garantálja Izrael biztonságát és a templomi áldozat folyamatos működését. Az utolsó hét év, Dániel hetvenedik hete, a nagy nyomorúság, a harag napja, a nyomorúság ideje Jákobon kezdetét veszi. A nyomorúság második felében pedig az Antikrisztus megtöri a szövetséget és Izrael ellen fordul. Akkor olyan nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta. A végső győzelem azonban a Messiásé lesz és a második eljövetel Izrael második világméretű összegyűjtését, és teljes nemzeti és lelki helyreállítását hozza magával.

A fenti szöveget a Bibliatanítások Ariel Hungary facebookos oldaláról vettem át. Az Egyház és a zsidók kapcsolatáról olvashatsz bővebben itt.

Gondolatok a fogamzásgátlásról

Published
by
zolesz
on 2014. április 12., Szombat
in Biblia, egyház, gratula and vallás
. 0 Comments

Kissé meglepő tartalmú írást olvastam a fenti címmel a fogamzásgátlásról, illetve annak katolikus tiltásáról. Az Egyház ezt a tanítást a Teremtés Könyve 38. fejezetében található történetből vezeti le, ahol Ónán a „földre vesztegette el a magját”, ami után Isten megölte őt. Lássuk, hogy a fogamzásgátlás mai tiltása a Biblia alapján valóban jogos-e!

A Teremtés könyve 38. fejezetében leírt eset arról a mózesi törvényről szól, hogy az ÓSZ-ben(!) ha egy zsidó(!) férfi gyermek nélkül halt meg(!), a testvérének(!) volt kötelessége a gyermek nemzése(!), hogy ki ne haljon a testvér vonala. (Pontosan erre kérdeznek rá Jézustól a szadduceusok Máté 22:24-nél, ott azonban a feltámadás vitatásával kapcsolatban merült fel ez a kérdés.)

Három dolgot érdemes tisztán látni az adott törvénnyel és Onán tettével kapcsolatban: a sógorházasság elvárása az ószövetségi zsidók számára volt csak érvényben (tudtommal a Kat. Egyház sem hajtja be manapság a sógorházasság mózesi törvényét a hívein.) A másik az, hogy egy különleges helyzetről szólt, amikor Támár (a férj) utód nélkül halt meg, és erre a helyzetre írta elő a testvére, Onán számára az útódnemzési teendőket az ő sógornője felé. A harmadik pedig az, hogy a kötelesség megszegésének módja (Ónán után onanizálásnak nevezve) csak egy technikai részletkérdés, hisz a mózesi törvény nem ennek a technikának a tilalmára, hanem kifejezetten csak az adott helyzetben (férj halála esetén) utód nemzésének a kötelességére vonatkozott, és csak a testvérnek előírva.

A fogamzásgátlásról itt most általnosságban az újszövetségi és többségében nem zsidó származású, hívő házaspárokkal kapcslatban beszélünk, és nincs szó a férj haláláról sem, így a nemzetségének a kihalásáról sem, ellenben a férj él, és nem a sógornőjével, hanem a saját feleségével létesítendő szexuális aktusok a vizsgálat tárgya. Ezért 1) az ÚSZ-ben hatályát vesztett mózesi törvénynek 2) még a tényállása sem állapítható meg, így az alkalmazása biblikus értelemben külön-külön és kétszeresen is jogalap nélküli!

A Katolikus Egyház ma a fogamzásgátlás minden segédeszközzel végzett módszerét, beleértve a mellékhatásoktól abszolut mentes gumióvszer használatát is - erre az ószövetségi helyre való hivatkozással - nem engedélyezi, azt bűnként jelöli meg. Ez az ÚSZ-i hívőket a biblikusnál nehezebb, és ki kell mondjuk, hogy sokak számára elhordozhatatlan teherrel sújtja. Érdemes elolvasni Mt 23:4 vagy Lk 11:46 sorait, ahol az akkori klérust ezért Jézus nem kicsit ítéli el. Szerintem áthallásos a szituáció…

„Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.”

Isten a vádlottak padján

Published
by
zolesz
on 2013. november 24., Vasárnap
in Biblia, ember and gondolkodom
. 0 Comments

Nehéz belenyugodni abba, hogy nem tudjuk, honnan van és mi az értelme az életünknek, illetve egyáltalán honnan (vagy kitől) szerezhetünk valódi (azaz nem téves) információkat ezekre az alapkérdésekre. Ennyit bevezetőnek, és jöjjenek az ellenérvek egy nyilvánosan megrendezett vitából:

„(1) Ha létezne Isten, azaz lenne egy mindenható, mindentudó és jóságos lény, nem engedné meg az emberek szenvedését. A szenvedés halálhoz vezet, vagy olyan élethez, amelyben kétségessé válik, hogy jó volt-e egyáltalán megszületni. Valószínűtlen, hogy minden rossz mögött van valami jó. A túlvilág léte a hétköznapi és természettudományos ismeretek alapján nem állítható. Egy olyan Isten léte, aki direkt elzárja a túlvilágot az ember elől, nem valószínű.

(2) Ha volna Isten, akkor ésszerűen elvárható volna tőle, hogy az emberek tudomására hozza létét. Sok ember van, aki nem hisz­; olyan is, aki vizsgálta a kérdést, s arra jutott, hogy Isten nem létezik; és olyan is, aki szeretne hinni, de nem tud. A kérdést nem oldja meg a teológusok azon válasza, hogy azért nem teszi teljesen nyilvánvalóvá létét, hogy az embereknek választási szabadságot adjon, mert sok ember számára a választás lehetősége nem is adott. Más szóval: ez a szabadság megéri-e azt az árat, hogy az ember elessen a kérdés végső céljától? Ha Isten szabadságot akart nekünk adni, azt úgy is megtehette volna, hogy létezése evidencia. Hiszen az embereknek akkor is módjában áll, hogy válasszanak: az alkoholizmus káros voltáról mindenki tud, mégis egy bizonyos számú ember alkoholista lesz.

(3) Nézzük meg az univerzum objektumait: azt láthatjuk, hogy a komplex objektumok nagyobb része nem teremtés útján jött létre. Valószínűbb tehát, hogy az univerzum sem teremtés útján jött létre. Ami a világban létrejött, azt testtel rendelkező lény hozta létre. Az univerzum létrejöttében nem vehetett részt egy hagyományos értelemben vett Isten, aki testetlen lény.”

És innen kezdve inkább magam írok ezekre az ellenérvekre válaszokat. Viszont a fenti kérdéseket éppen az elhangzásukkal ellentétes sorrendben veszem elő, mert szerintem úgy követhetőbb az ellenérvek cáfolata:

(3) Az univerzumban megfigyelhetünk egy általános alapszabályt, amit én az általános leépülés szabályának nevezek, a tudomány pedig a thermodinamika II. főtételének. Eszerint minden, ami fizikailag létezik, az egy összetettebb állapot felől a szétesettebb felé, a magasabb energiaszinttől az alacsonyabb felé halad. Ilyenek a lehűlés, a korrózió vagy az élőlények öregedésének a folyamatai is. Ha ezt végtelen időtávban szemléljük, akkor a világnak lesz majd egy vége, és ha lesz vége, akkor kellett lennie egy kezdetének is. De mi volt a kezdete előtt? Semmi, hiszen gondolatmenetünkben még a világ kezdete előtt vagyunk. A semmiből semmi sem lesz. Mi viszont most nyilvánvalóan vagyunk, és egy világot látunk magunk körül, így ezeket valaminek vagy valakinek létre kellett hoznia. Sőt, mivel a világban a leépülés nyilvánvaló, ezért a létrehozásakor egy magas összetettséggel (energiaszinttel) kellett ezt megtenni, úgy is modhatnánk, hogy tervezetten. Ami vagy aki ezt a „semmiből valaminek” a létrehozását (=teremtés) elvégezte, azt most nevezzük Istennek. A kevesebb önmagától nem lehet több, az egyszerűbb nem hozhat létre összetettséget, a személytelen nem válhat személyessé stb. Így a teremtő Istennek logikusan időben és térben végtelennek, korlátlan hatalmúnak és személyesnek, plusz a sokféleséget is tartalmazónak kell lennie. Egy ilyen Isten léte a fenti logika alapján evidencia.

(2) A fent leírt teremtő Istennek két lehetősége van a teremtményeire nézve: vagy kommunikál velük, vagy nem. Az első esetben eldönti, mit oszt meg azokkal, a véges befogadóképességüket is figyelembe véve. A második estben a teremtmények maximum keresgélhetik Istent, de az esélyük a végtelenben a róla szóló igazság megtalálására, éppen a végességük miatt gyakorlatilag nulla. Ez utóbbi lehetőséget - éppen a reménytelensége miatt, pozitív hozzáállással - vessük el! Nézzük meg, hogy ha kommunikál az Isten a teremtményei, így az ember felé, akkor hogyan érhető tetten ez a kommunikáció? Az biztos, hogy valami természetfelettit kell keressünk, hiszen ami természetes, az nem biztos, hogy a természetfelettitől származik. A világ legelterjedtebb könyve a Biblia, és állítólag Isten ihlette, aki ismeri a múltat és a jövőt is. Mi viszont csak a múltat ismerjük, így ha a jövő le lenne írva benne, mégpedig pontosan és hiba nélkül, akkor azt vitán felül természetfelettinek fogadhatnánk el. És tessék, a Biblia pont ezt a módszert alkalmazza a maga hitelesítésére! Három és félezer éve kezdték el írni, kétezer éve lezárták: körülbelül hatezer a jövőre (a múltbeli és a jövőbeni történelemre) vonatkozó, előre leírt jövendölést (=próféciát) tartalmaz. Ha ezek beteljesültek az ismert múltban, és pláne hiba nélkül, akkor ez a minden valószínűséget maghaladó tartalom isteni kommunikációra utal. Pláne, ha benne ugyanígy, ellenőrizhetően le van írva az Isten földi megjelenése is, aki élőszóval szólt az emberhez. Ez megfelel annak a hiteles kommunikációnak, amit reméltünk és kerestünk. Már csak el kellene olvasni és meg kellene érteni!

Az isteni kommunikációval kapcsolatban leírt kifogás, miszerint nem jut el mindenkihez, és így az embereknek nincs „esélyegyenlőségük” a végső cél elérésére, a Biblia üzenetében megválaszolásra kerül. A megoldás az említett a) emberi szabad akarat és b) az isteni mindent előre tudás (eleve elrendelés), illetve c) az ígéret, miszerint minden ember erre a végső célra van elhívva, hármas szempontrendszer együttes figyelembevételével válaszolható meg. Isten előre mindent tud, még az emberek szabad akaratának jövőbeni döntéseit is, így azokhoz, akik a szabad akaratukból hajlandóak elfogadni az Ő jó akaratát, azokhoz eljut a mindenkor érvényes megváltó üzenet. Azokhoz viszont, akik ezt a specifikus üzenetet nem fogadnák el, nem biztos, hogy eljut egyáltalán. Nem könnyű megérteni, de ez Isten igazságossága, az emberi szabad akarat tiszteletbentartásával. És igen, csinálhatta volna másképp is, lehet nála reklamálni…

(1) A szenvedés kérdése szintén a Bibliából érthető meg. Így az előző kettő ellenérvre írt válaszomat legalább hipotetikusen el kell fogani a folytatás logikai követéséhez. A szenvedésnek szoros kapcsolata van végső cél isteni felkínálása, illetve a szabad akarat meghagyása együttes megvalósításának. Az ember szabad akaratában a maga megoldását keresné, és ragaszkodna ahhoz a végsőkig. Pláne, ha abban sikereket érhetne el. De nem tud, hiszen a végső cél (örök élet Istennel) a halál vitathatatlan ténye mellett, ilyen módon nem elérhető. Az emberi szenvedés és a halál megmutatja, hogy külső segítségre van szükségünk, mégpedig egy olyan forrásból, amely a természet törvényei, például a halál felett áll. Mert pont ez alól szeretnénk szabadulást. Hiszem, hogy minden ember, legkésőbb a halálos ágyáig minen segítséget, motivációt megkap ahhoz, hogy elfogadja ezt a rajta kívüli, isteni segítséget. Miközben az egész életében folyamatosan, és még a halálos ágyán is szabad akarata van elutasítani. Aki a megismerés ellenére nem keresi, és a haláláig nem fogadja el ezt a „megváltást”, az az örök jó helyett az örök rosszra megy, amit pokolnak hív a Biblia. Hiszem, hogy a fizikai halállal véget érő szenvedés a leghatékonyabb módja annak, hogy az ember felismerje, nincs ereje megoldani a legnagyobb problémáját, és hogy elfogadja az egyetlen lehetséges külső segítséget, Istenét.

- o -

Megjegyzés: a fenti filmet nem az auschwitzi témája, hanem az alapkérdése miatt hoztam ide. Ugyanis minden ember ilyen kérdésekkel találja szembe magát legkésőbb a halálakor (de jobb, ha minél előbb). Az Istennel való ismerkedésnek abszolut megfelelő kiindulási pontja az, ha a vádlottak padjára állítjuk Őt. Hiszem, hogy minden Istennek címzett káromkodásnak is ez a gyökere. Nem a káromkodást akarom itt megigazítani, de innen érdemes elindulni. Ha nem tudná megvédeni magát, nem lenne alkalmas Isten. Ő ugyanis örül annak, ha a vád mellett a védelmet is meghallgatva hozunk igazságos, személyes „ítéletet” Őróla.

Ajánlott irodalom: Isten elrejtette arcát