Zolesz blogja

(A video megtekinthető magyar felirattal is.)

Sokan ismerik az 1971-es stanfordi börtönkísérlet történetét. Kutatási célból teljesen normális, hétköznapi embereket véletlenszerűen két csoportra, rabokra és börtönőrökre osztottak. A börtönőrök csak annyi utasítást kaptak, hogy tartsák fenn a rendet, bármi áron, de erőszakot nem alkalmazhatnak. A kísérletet a hatodik napon be kellett rekeszteni, mert elfajultak a történések. Ehhez hasonló folyamatok zajlottak le az iraki Abu Grahib börtönben, és más, emberiség elleni bűncselekmények során is (pl. a nácik és szovjetek részéről, ill. Ruandában, Kambodzsában, Kínában, Boszniában és a másutt történt népirtásoknál). Mindenhol olyan emberek követték el ezeket a bűnöket, illetve vettek részt benne, akik korábban teljesen normálisnak látszottak.

Az FN24 cikkében leírtak szerint Philip Zimbardo, a stanfordi börtön akkori igazgatója utólag így elemezte az általa „Lucifer-hatásnak” nevezett folyamatot: az egyén viselkedését a körülmények nyomása és a rosszul felépített rendszerek is erőteljesen befolyásolhatják. Zimbardo szerint „a helyzet meghatározó ereje győzedelmeskedhet az egyén személyes tulajdonságai, értékei felett”. Ezzel nem akarta a tetteseket felmenteni erkölcsi felelősségük alól, de felhívta a figyelmet a rendszerek kidolgozóinak felelősségére is.

Mint írja Zimbardo, a legtöbb ember általában feltehetőleg erkölcsösen igyekszik viselkedni. „De képzeljük el, hogy az erkölcs olyan, mint a gépkocsi sebességváltója, így néha üresbe tesszük. Amikor ez történik, nincs erkölcsi kötelesség. Ha a gépkocsi történetesen lejtőn áll, a jármű és vezetője megiramodik lefelé. Ilyenkor a körülmények természete határozza meg a végeredményt, nem a sofőr szándéka vagy ügyessége.” A szociálpszichológus ezzel az analógiával írja le a „morális önfelmentés” folyamatát.

Bánki György pszichiáter kiemelte, hogy a könyv különleges, konstruált, rossz helyzetekről szól, amelyekbe az emberek belekerülnek. „Jó helyzetben bármelyikünk lehet normális, kedves, átlagos. Rossz helyzetben jöhet elő az erős kísértés, az erőpróba, hogy behódolunk-e a gonosz csábításának. A kérdés, hol keressük a gonoszt? A könyv arról szól, hogy belül kell keresnünk, önmagunkban. Mindazok, akik azzal szítják a társadalmat vagy egyes csoportjait, hogy a rossz valami külső dolog, ami ránk támad, és mi jók vagyunk, azok folyamatosan egy hamis illúziót tartanak fenn, amelyben védtelenné válhatunk” – magyarázta.

Azok számára, akik hajlandóak tovább gondolkodni, felteszem az ebből logikusan következő kérdést: mivel magyarázható „a körülmény, a rossz helyzet vagy a nyomás” kialakulása, amiről a szakemberek beszélnek?

A fenti videóban Zimbardo nem beszélt róla, de csak képzeljünk el egy pillanatra egy másik világot. Olyat, amelyet mi nem láthatunk, amivel nem tudunk közvetlen kapcsolatba lépni. Ennek a világnak a megismerésének és elérésének szándékáról szólnak az ősi eredetű vagy újkori vallások. A látó emberek, sámánok, varázslók, papok, papnők és az okkult tanítók is a szellemi lényeket akarták és akarják befolyásolni, saját boldogulásuk, céljaik szolgálatába állítani, vagy csak alkalmazkodni hozzájuk. Lehetséges-e, hogy ez a többezer éves emberi törekvés egy valóban létező szellemi világ felé irányul? Lehetséges-e, hogy a jó és a rossz nem csak elvont, erkölcsi fogalmak, hanem ezek mögött szellemi „lények” vannak? És lehetséges-e, hogy ezek a mi viselkedésünket természetfeletti módon befolyásolják?

Tény, hogy az emberiség nagyobb része hisz valamilyen természetfeletti valóságban. És azt is kimondhatjuk, hogy ennek elutasítása (ateizmus) is szintén hitkérdés. Talán egyetérthetünk abban is, hogy világunk sok jelenségére, kérdésére nincsenek természeti magyarázataink. És most menjünk vissza a fenti, kiinduló támánkhoz! Bánki György pszichológus felismerte, hogy az ember alapvetően nem jó, hanem megvan benne - hívjuk most így - a rosszra való hajlam. Ugyanakkor ragaszkodunk is az erkölcsi értékekhez, és például a közjogi törvényeinket is ezekre alapozva igyekszünk megalkotni. Mondhatjuk úgy is, hogy az ember általában jót akar, mégis ennek időnként nagyon rossz lesz a vége.

Mindezek fényében logikusan felvetődik a kérdés: ura-e az ember a saját szándékaiknak és cselekedeteiknek, vagy tőlük független hatások is befolyásolhatják azokat? A témában megnyilvánuló szakemberek ezeket a hatásokat neutrális kifejezésekkel körülménynek, rossz helyzetnek, esetleg nyomásnak nevezik. A stanfordi börtönkísérletet szervező Philip Zimbardo azonban érdekes módon a jelenséget „Lucifer-hatásnak” nevezte el (és az erről szóló könyvének is ezt a címet adta). Lucifer a Sátán egyik neve.

A Biblia szerint Isten angyalainak vezetője, Lucifer fellázadt ellene, ezért a követőivel együtt levettettek a Földre. Folyamatosan kapcsolatot keresnek az emberekkel, aminek alapvető módszere a szellemi befolyásolás. Ennek során a démonok a szintén bukott ember romlott természetéhez kapcsolódnak. Érdekes a párhuzam a pszichológusok által leírt megfigyelés és a Biblia tanítása között, az emberben meglévő rosszra való hajlam, illetve a bizonyos körülmények hatására jelentkező, akár extrém brutalitás tekintetében is.

Jó hír azonban, hogy amíg az emberek a saját természetük okán nem tudnak véget vetni a gonoszságnak, addig Isten el fogja pusztítani Lucifert és társait. Amíg az emberek egymás között maximum meg tudják bűntetni a felderített bűncselekmények elkövetőit, addig Jézus Krisztus megváltása az emberek által elkövetett összes bűnöket és a következményeiket örökre eltörölte, illetve eltörli. Minden további nélkül csak el kell fogani ezt!

Ajánlott irodalom: Hősök tere projekt