Zolesz blogja

Megy a csiga az erdőben és hajtogatja: De jó, hogy ilyen lassan megyek, de jó, hogy ilyen lassan megyek! Megkérdezi a béka: Csiga, miért örülsz annak, hogy lassan haladsz? - Azért, mert rossz irányba indultam!

Azt hiszem, minenki egyetért abban, hogy az emberek kölönbözőek. Talán nincs egyetlen fogalom sem, amiről többféleképpen gondolkodnánk, mint a szeretetről. Az utóbbi napokban többen is megemlítették nekem a szeretetnyelveket, mint lehetséges megoldást a párkapcsolatuk megjobbítására.

Az elmélet lényege: az emberek különböző módon értik, érzékelik és kívánják a feléjük irányuló szeretet megnyilvánulását. Elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés - ezeket a szeretetnyelveket különbözteti meg a szakirodalom. Egyiknek-másiknak és is jobban örülök, fontosabbnak tartom, hiányukat különbözőképpen élem meg, szenvedem el.

Azonban azt hiszem, az ember viselkedése nem ott kezdődik, amikor mond vagy cselekszik valamit. A motiváció nem akkor keletkezik, amikor egy konkrét közlésre vagy akcióra készülődöm, vagy elkezdődik. Mindezek a gondolatok szintjén alapozódnak meg. Csak azt tudom kimondani, ahol és amin a gondolataim járnak. És általában azt cselekszem, ami azt megelőzően a gondolati szintről felemelkedett a kimondott szavak szintjére.

Tehát a kulcs a gondolatok szintjén van. Ami körül járnak a gondolataink, abból táplálkoznak a szavaink, és aztán olyanok lesznek a tetteink is. Ez klassz, de a gondolataink a tudatalattinkból, esetleg a tudattalanunkból jönnek elő, így nincsenek a hatalmunkban!? Ez egyrészt igaz, a gondolatainkat nem tudjuk teljes mértékben uralni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy le is kellene tennünk a befolyásolásukról!

Sok személysiégfejlesztő irányzat ért egyet ezzel, és ajánlja, hogy plédául pozitív gondolatokkal töltsük meg a fejünket. Sőt, egyesek ezek mantrázását is ajánlják, ellensúlyozandó a társadalom, az oktatás, a médiák vagy épp a család ezzel ennetétes hatásait. Egy fontos kiegészítés mellett ezzel én is egyetértek: nem biztos, hogy az első szembejövő tréning, személyiségfejlesztő guru, szellemi irányzat, amivel találkozunk, olyan meggyőződéseket kínál, amelyek megválaszolják az életünk alapvető kérdéseit. Az igazság megkeresése azonban nem ennek a bejegyzésnek a témája.

A fentiek miatt azt hiszem, például a szeretetnyelvek módszerének alkalmazása előtt tisztába kell kerüljünk azzal, hogy igazából miket is gondolunk arról a személyről, akit szeretni akarunk. Mit gondolunk a házastársunkról? Hisszük-e, hogy ő személyesen nekünk rendeltetett, számunkra lehető legjobb, egy meghatározott szerepe van az életünkben, és kimondhatatlanul nagy értéket képvisel, függetlenül attól, hogy éppen hogyan teljesít (felénk)? Vagy esetleg csak egy véletlen baleset a kapcsolatunk, leértékeljük a másikat, egy saját elképzelésünk van a szerepéről, és feltételekhez kötjük a szeretetünket?

Száz szónak is egy a vége, megfelelő alapok nélkül nem sok értelmét látom technikák alkalmazásának. Az ideig-óráig működtetett, csak a felszínt, a kommunikációt érintő megoldások hosszú távon több kárt okoznak, mint hasznot. Ugyanis segítenek egy rossz irányban még messzebb jutni, majd ott, amikor elfogy az erőm, cserbenhagynak. Az meg egy következő kérdés, hogy megfelelő alapokkal szükségünk van-e egyáltalán technikákra-praktikákra? Meglehet.

(A fenti videó csak illusztráció.)