Tag Archive for 'házasság'

A szeretet(nyelvek)ről

Published
by
zolesz
on 2013. március 10., Vasárnap
in ember and gondolkodom
. 0 Comments

Megy a csiga az erdőben és hajtogatja: De jó, hogy ilyen lassan megyek, de jó, hogy ilyen lassan megyek! Megkérdezi a béka: Csiga, miért örülsz annak, hogy lassan haladsz? - Azért, mert rossz irányba indultam!

Azt hiszem, minenki egyetért abban, hogy az emberek kölönbözőek. Talán nincs egyetlen fogalom sem, amiről többféleképpen gondolkodnánk, mint a szeretetről. Az utóbbi napokban többen is megemlítették nekem a szeretetnyelveket, mint lehetséges megoldást a párkapcsolatuk megjobbítására.

Az elmélet lényege: az emberek különböző módon értik, érzékelik és kívánják a feléjük irányuló szeretet megnyilvánulását. Elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés - ezeket a szeretetnyelveket különbözteti meg a szakirodalom. Egyiknek-másiknak és is jobban örülök, fontosabbnak tartom, hiányukat különbözőképpen élem meg, szenvedem el.

Azonban azt hiszem, az ember viselkedése nem ott kezdődik, amikor mond vagy cselekszik valamit. A motiváció nem akkor keletkezik, amikor egy konkrét közlésre vagy akcióra készülődöm, vagy elkezdődik. Mindezek a gondolatok szintjén alapozódnak meg. Csak azt tudom kimondani, ahol és amin a gondolataim járnak. És általában azt cselekszem, ami azt megelőzően a gondolati szintről felemelkedett a kimondott szavak szintjére.

Tehát a kulcs a gondolatok szintjén van. Ami körül járnak a gondolataink, abból táplálkoznak a szavaink, és aztán olyanok lesznek a tetteink is. Ez klassz, de a gondolataink a tudatalattinkból, esetleg a tudattalanunkból jönnek elő, így nincsenek a hatalmunkban!? Ez egyrészt igaz, a gondolatainkat nem tudjuk teljes mértékben uralni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy le is kellene tennünk a befolyásolásukról!

Sok személysiégfejlesztő irányzat ért egyet ezzel, és ajánlja, hogy plédául pozitív gondolatokkal töltsük meg a fejünket. Sőt, egyesek ezek mantrázását is ajánlják, ellensúlyozandó a társadalom, az oktatás, a médiák vagy épp a család ezzel ennetétes hatásait. Egy fontos kiegészítés mellett ezzel én is egyetértek: nem biztos, hogy az első szembejövő tréning, személyiségfejlesztő guru, szellemi irányzat, amivel találkozunk, olyan meggyőződéseket kínál, amelyek megválaszolják az életünk alapvető kérdéseit. Az igazság megkeresése azonban nem ennek a bejegyzésnek a témája.

A fentiek miatt azt hiszem, például a szeretetnyelvek módszerének alkalmazása előtt tisztába kell kerüljünk azzal, hogy igazából miket is gondolunk arról a személyről, akit szeretni akarunk. Mit gondolunk a házastársunkról? Hisszük-e, hogy ő személyesen nekünk rendeltetett, számunkra lehető legjobb, egy meghatározott szerepe van az életünkben, és kimondhatatlanul nagy értéket képvisel, függetlenül attól, hogy éppen hogyan teljesít (felénk)? Vagy esetleg csak egy véletlen baleset a kapcsolatunk, leértékeljük a másikat, egy saját elképzelésünk van a szerepéről, és feltételekhez kötjük a szeretetünket?

Száz szónak is egy a vége, megfelelő alapok nélkül nem sok értelmét látom technikák alkalmazásának. Az ideig-óráig működtetett, csak a felszínt, a kommunikációt érintő megoldások hosszú távon több kárt okoznak, mint hasznot. Ugyanis segítenek egy rossz irányban még messzebb jutni, majd ott, amikor elfogy az erőm, cserbenhagynak. Az meg egy következő kérdés, hogy megfelelő alapokkal szükségünk van-e egyáltalán technikákra-praktikákra? Meglehet.

(A fenti videó csak illusztráció.)

A vezetésről és a fejlődésről

Published
by
zolesz
on 2011. december 23., Péntek
in ember, személyes and társadalom
. 0 Comments

Ma már el sem tudjuk képzelni, de voltak idők, amikor királyok álltak az országok élén! Aki a haláláig irányította az országos ügyeket. Akinek a sikere a rá bízott nép boldogulásától külön lehetetlen volt. Aki nem tűrt meg maga mellett senkit, aki alternatívát kínálhatott volna az akaratával szemben. Akinek megvolt a joga és lehetősége tévedni, sőt még visszaélni is hatalmával, különösebb (köz-)jogi következmények nélkül. Tudjuk, milyen rosszul is működtek ezek a rendszerek sok évezreden keresztül.

Bezzeg ma mennyivel jobb a helyzet, hisz az országot bölcs, a nép által választott parlament irányítja, ahol kormány és ellenzék állandó vitája biztosítja a bölcsességet. Ahol a rendszerbe be van építve az alternatívák harca és az ellentmondás, ellenállás lehetősége. Sőt, még cél is az egymás ellen ható szándékok kiegyensúlyozása, a kompromisszum-kényszer. Néhány évente a teljes stáb lecserélhető, az evolúciós folyamat egyre tökéletesebb vezetőket hoz a felszínre. Milyen jól is működik a modern demokrácia az elmúlt évtizedekben, a népek boldogsága és boldogulása is épp ezt mutatják!

Ma már el sem tudjuk képzelni, de voltak idők, amikor még férfiak álltak a családok élén. Akik egy életre elkötelezték magukat a rájuk bízottak boldogulásáért. Akik önállóan irányítottak, és nem engedtek alternatív irányzatokat, ellentmondást a házon belül. Akik az ügyek intézése során elkövetett tévedéseikért sem voltak jogi érteleben felelősségre vonhatók, vagy ha valaki mégis szembeszállt velük, annak akár súlyos következményei is lehettek. Tudjuk, milyen rosszul is működtek a családok sok évezreden keresztül!

Bezzeg ma mennyivel jobb a helyzet, mert a bölcs családi döntések záloga a férj és a feleség véleményének állandó ütközése! Ha az egyikük úgy gondolja, hogy a másik téved, csak egyszerűen nem veszi figyelembe a szavát, döntését, illetve szükség esetén jól helyreteszi őt, és kész. És ha ez sem vezetne hosszú távon kielégítő eredményre, ki mondta azt, hogy egy célszerűtlen és kényelmetlen helyzetet az idők végezetéig fenn kellene tartani? Hiszen el is lehet válni, és találni egy jobbat, akivel az élet sokkal zökkenőmentesebben fog menni! Mennyivel jobbak is a mai modern, felvilágosult párkapcsolatok, a felnövekvő generációk boldogsága és boldogulása is épp ezt mutatják!

- o -

Mélyen hiszünk a változásban és a fejlődésben, Darvin óta az evolúció-elméletben. Ahogyan az ember a technikai fejlődés okán egyre kifinomultabb eszközöket tud gyártani, úgy nyilván egy hasonló folyamat volt az idők kezdetétől az anyag és az élőlények kialakulása, sőt, nyilván a társadalom is egy fejlődési pályát jár be, az őskortól az ókoron, a középkoron stb. keresztül egészen napjainkig. Az ember is nyilván eredendően jó, még ha néha kicsit ki is siklanak a dolgai…

Pedig ez a pozitív, optimista fejlődés-elmélet egyszerűen csak nem igaz. A dolgok nem a rendezettség felé haladnak, hanem éppen ellenkezőleg (lásd: termodinamika II. főtétele). Még ha el is tekintünk az anyag keletkezésének problémájától, a rendezettség növekedése csak egyszerűen nem működik a természetben. A véletlen nem hoz létre az egyszerűből összetettet, és ha véletlenül mégis megtörténne ez, akkor azonnal szétesik. És ha ott nem működik az evolúció, akkor honnan gondolhatjuk, hogy a társadalmi fejlődés esetében ez igaz lenne? Komoly kétségeim vannak ezek felől.

Ajánlott irodalom: 2012 Blog: Az Irányítók 12 legnagyobb hazugságából az ötödik - Régen rosszabb volt • a hatodik - választott vezető = demokrácia

2×2 szó a házasságról

Published
by
zolesz
on 2011. december 11., Vasárnap
in család, személyes and zseniális
. 5 Comments

Emberek évekig járnak önismereti csoportokba vagy pszichológushoz, kommunikációs tanfolyamokra, szakkönyvekből, vagy esetleg TV-műsorokból tanulják a boldogsághoz vezető utat. Kutatják és dédelgetik a szívük vágyait, mint hiteles útmutatót az élethez. Az eredményt látjuk magunk körül.

Mit tanácsol a hagyományos bölcsesség a házasoknak? 2×2 szó - a megfelelő helyen. És ebből csak kettő a férfiaknak és csak kettő a nőknek! Mik is ezek? Előre bocsájtom, hogy nem ugyanazok az egyiknek és a másiknak, a két szerep alapvetően tér el egymástól, és - sajnálom - még csak nem is felcserélhető! Vegyük sorba ezeket egy kis magyarázattal, és a végén egy-két javaslattal arra az estere, ha elsőre esetleg még nem menne tökéletesen…

A férfi első dolga: a szeretet. Ok, ez a kapcsolat elején nagyon jól megy, de aztán idővel már nem annyira. Pedig ez a szeretet alapvetően nem egy érzelem, hanem egy elvi hozzáállása a férjnek a feleségéhez, hogy mellette marad minden körülmények között, akkor is, ha legszívesebben már végleg odébbállna. Egy élmény-szinten szerethetetlen feleség esetében ennél többre még nem is lehet számítani tőle, viszont erre már el lehet kezdeni építkezni, szépen lassan.

A férfi második feladata: a vezetés. Rendben, ez is tiszta ügy, vezetni az autót, vezetni a beosztottakat, a céget… és vezetni a családot! Meghatározni a célokat és az oda vezető utat úgy, hogy ez a család összes tagjának a fejlődését lehetővé tegye, és tartsa is a megfelelő irányban. És bizony neki kell beavatkoznia olyankor is, amikor rossz irányba mennek a dolgok! Ami már nem annyira kellemes és könnyű dolog, esetleg éppen (ellene) lázadó gyerekek és feleség mellett.

Azt gondolom, eddig volt viszonylag könnyen elfogadható a képlet, a férfi szeressen és vezzesen, de mit tegyen a nő? Vigyázat, ez innen tényleg rázós lesz…

A nő első dolga: a tisztelet. Milyen meglepő, hogy nem egyezik meg a férjével, a szeretettel. És igen, a férfiak számára a feleségük tisztelete alap-élmény szinten fontosabb, mint a szeretete. De mi legyen, ha a férj egyáltalán nem érdemes erre, azaz nem tisztelhető? Ezt a tiszteletet egy döntéssel meg is lehet előlegezni az erre pillanatnyilag érdemtelennek is. Egy régi mondás jut eszembe: „Minden nagy férfi mögött áll egy okos nő…” Hihetetlen változásokat generálhat a kapcsolatban ez a női hozzáállás!

A nő második dolga: az engedelmesség. A férfi vezetésének párja és előfeltétele. Hogyan is vezethetne a férfi egy ellenálló nő mellett, pláne szeretettel? Persze ez akkor lesz igazán nehéz, amikor a napnál is világosabb, hogy a férfi a) passzív és nem vezet vagy b) aktív, de totál hülyeségeket javasol. És erre az esetre is az a megoldás, hogy nem szabad átvennie a nőnek tőle a vezetés feladatát. Meg kell tapasztalja a vezetése gyümölcseit ahhoz, hogy majd valamikor később helyesen vezessen.

Ok, ez olyannyira szembemegy a „szakirodalom” javaslataival, hogy az már tényleg felháborító. Szabad emberként kitartani a szerethetetlen mellett, alkalmatlanként vezetni a vezethetetlent, önteltként tisztelni a tisztelhetetlent és lázadóként engedelmeskedni az arra érdemtelennek! Hová vezet ez?

Ha a fentiek elsőre lehetetlennek tűnnek, az teljesen érthető. A férj nem szeret és nem vezet, a feleség nem tisztel és nem engedelmeskedik. De ha csak abban meg tudnának állapodni, hogy ez így, ideális esetben minkettőjüknek jó lehetne, ezzel az egyszerű egyetértéssel lehetőségek nyílhatnának meg a számukra.

Ha a fentiek egyetértés esetén sem mennének, az is teljesen természetes lenne. Kezdésnek elegendő csak éppen nem az ellenkezőjét tenni a két-két alap-hozzáállásnak. A legtöbbünknél már az is előrelépés lenne, ha nem szólnánk be állanóan egymásnak. Egy napon majd a szerető férfi bölcsen vezeti az őt tisztelő, okos és engedelmes nőt!

Ha szeretnél erről részletesebben is hallani, kattints ide!

Megy a bakterház

Published
by
zolesz
on 2009. január 01., Csütörtök
in globális válság, politika and társadalom
. 0 Comments

Az azonos neműek számára a bejegyzett élettársi kapcsolatot megteremtő jogszabály (2007. évi CLXXXIV. törvény) ma lépett volna hatályba, de az Alkotmánybíróság két hete megsemmisítette azt. Az indok: az alkotmány 15. §-a alapján a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. Az előzmények dióhéjban: a melegek egyenjogúsítása érdekében az SZDSZ azt kezdeményezte, hogy azonos nemű párok is köthessenek házasságot. Az MSZP-nek ez túl sok volt, végül kompromisszumként létrehoztak egy új intézményt, a több európai országban is ismert regisztrált élettársi kapcsolatot. Ez a meleg pároknak sok tekintetben hasonló jogokat adott volna, mint a házasságban élő különnemű pároknak. Nem mindenben: például gyereket nem fogadhattak volna örökbe. A melegek többsége jelentős lépésnek tartotta ezt a törvényt, és természetesen csak közbülső lépésnek.

Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt fogalmazott meg az AB határozatához, aki egyébként elfogadta volna a törvényt úgy, ahogy volt. Okfejtésében a változó társadalmi konvenciókról és az azoknak való megfelelésről értekezik.

Miklósi Gábor az indexen megjelent cikkében többek között intellektuális csődnek minősítette az AB határozatot. Idézet a cikkből: „A házasság nem ettől gyengülne meg, hanem eleve kifelé megy a divatból. A társadalom megváltozott, csak épp az alkotmány ezt még nem tükrözi. Az alkotmánybíráktól persze nem progresszív társadalom-szemléletet tükröző jogfelfogást, hanem alkotmányos normakontrollt várunk.”

Ónódi-Molnár Dóra nol-ban megjelent cikke szerint az alkotmánybírók úgy kétszáz évvel vannak elmaradva koruktól. Először is: szekuláris alapon elég nehezen védhető a polgári házasságnak ez a misztikus megkülönböztetése. (…) Miért nem marad az állam semleges a különböző együttélési formák tekintetében? A mindennapi élet már rég túllépett a XIX. századi eszményeken. Az emberek jelentős része más kapcsolati keretek között keresi a boldogságát.

A fenti érvelések jól kifejezik a neoliberális társadalom világfelfogását, mely az értékeket inkább különálló individumokra, egyénekre vonatkoztatva tudja értelmezni, rövid távon. És amely viszolyog a közösségi, hagyományos és hosszabb távon értelmezhető értékeknek még a figyelembe- vagy tekintetbevételétől is.

Korábban én is leírtam már itt a blogon a véleményemet a témáról. Magam nem vagyok jogász, így az AB határozatát szakmai szempontból értékelni nem tudom. Azt viszont vallom, hogy minden lehetséges módon erősíteni kell a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékeket, így a házasság intézményét is. És ha erre az alkotmány még kifejezett jogalapot is teremt, akkor annak nagyon örülök. De talán nem is ez a legfontosabb az egészben.

Ami változó társadalmi konvenciókról, a progresszív társadalomszemléletről és az állami semlegesség eredményeit illeti, azokról lassacskán mindenki megbizonyosodhat majd, ahogy a válságunk szépen kibontakozik. Ki előbb, ki később. Rideg Sándor Indul a bakterház című alapműve jut eszembe, annak is az a jelenete, amikor a Patás a saját lábára engedi meleg vizeletét, hogy ne fázzon annyira.

afterpost: a kormány előterjesztésében arra tett kísérletet, hogy az új Ptk.-ban a családjogból törölje a házastársi hűséget, mint törvényi kötelezettséget. Helyette a kabinet a házastársak együttműködési és támogatási kötelezettségét javasolta csupán az új kódexben rögzíteni. Ezek és sok egyéb az ellenzékkel kötendő alkuk során fognak véglegesülni.