Zolesz blogja

Kezdik észrevenni, hogy a gyenge kormányok nem, vagy csak rosszabbul képesek kezelni a válságokat, mint az erősek. A kérdést érdemes továbbgondolni. A rendszeres kormányváltások (lehetősége) erősíti-e, vagy gyengíti az adott kormány pozícióját? A kormányzati ciklusok első negyede a hatalomátvétellel (vezetőcserék, átszervezések), az utolsó negyede pedig a választóknak való hízelgéssel (osztogatás és kampány) kell elteljenek. Helyből lefeleződött a szabadon tervezhető beavatkozások időtartama. Látni kell, hogy ha választási győzelem esetén csak egy fél aktív ciklusban gondolkodhat a hatalomra került vezető, akkor ennyi idő alatt kell eredményt elérjen. Eleve kizárt egy hosszabb kifutású program elindítása. A választók viszont ennél hosszabb időben terveznének: életpályában, sőt a családok egymást követő generációkban is. Ha választók, ha úgy tetszik, alapvetően ellenérdekeltek a maguk által megválasztott vezetőikkel, hiszen az egyik rövid, a másik hosszú távban gondolkodik. A politikai rendszerbe mélyen bele van kódolva a válság szükségszerű létrehozása, és az annak kezelésére való abszolut képtelenség. Ezt a lábonlövős rendszert, korunk legnagyobb vívmányát így nevezik: demokrácia!