Kezdik észrevenni, hogy a gyenge kormányok nem, vagy csak rosszabbul képesek kezelni a válságokat, mint az erősek. A kérdést érdemes továbbgondolni. A rendszeres kormányváltások (lehetősége) erősíti-e, vagy gyengíti az adott kormány pozícióját? A kormányzati ciklusok első negyede a hatalomátvétellel (vezetőcserék, átszervezések), az utolsó negyede pedig a választóknak való hízelgéssel (osztogatás és kampány) kell elteljenek. Helyből lefeleződött a szabadon tervezhető beavatkozások időtartama. Látni kell, hogy ha választási győzelem esetén csak egy fél aktív ciklusban gondolkodhat a hatalomra került vezető, akkor ennyi idő alatt kell eredményt elérjen. Eleve kizárt egy hosszabb kifutású program elindítása. A választók viszont ennél hosszabb időben terveznének: életpályában, sőt a családok egymást követő generációkban is. Ha választók, ha úgy tetszik, alapvetően ellenérdekeltek a maguk által megválasztott vezetőikkel, hiszen az egyik rövid, a másik hosszú távban gondolkodik. A politikai rendszerbe mélyen bele van kódolva a válság szükségszerű létrehozása, és az annak kezelésére való abszolut képtelenség. Ezt a lábonlövős rendszert, korunk legnagyobb vívmányát így nevezik: demokrácia!
Tag Archive for 'válság'
Ki ne szeretné magas önbecsüléssel élni az életét? Aki sokra tartja magát, az egyrészt (talán) magában sem szorong a kisebbrendűség érzésétől, másrészt társaságban is (valószínűleg) felszabadultabban viselkedik, népszerűbb, sikeresebb. A divatos személyiségfejlesztő könyvek, tanácsadók is a magas önértékelés kialakítására bíztatják a klienseiket.
De mi lenne, ha kiderülne egy napon, hogy nincsen igazam? Hogyan őrizzem meg ekkor az önértékelésem? A vágyott állapot „megmenthet” attól, hogy az új megközelítéseket és a korábbiaktól eltérő válaszokat megfontoljam, még akkor is, ha azok helyesek lennének. Inkább elutasítom még a megfontolásukat is, nemhogy a kijavítást.
Szerintem a válságban, a bajban éppehogy nem a legmagasabb önértékelésű emberektől (saját magunktól?) érdemes várni a válaszokat. Mert az ilyen lehet, hogy már régóta nem engedi magát és nézeteit megzavarni a valóság által, esetleg teljesen el is szakadt attól. Az életrevalóság - számomra úgy tűnik - valójában fordított arányban áll az önbecsüléssel…
A közösség ereje - Kuba from Jigsaw on Vimeo.
„Azt az összefüggést találtuk, hogy Kuba saját mesterséges olajcsúcs-válságával, amelyet a Szovjetúnió összeomlása váltott ki, modellje lehet annak a folyamatnak, amely az egész világban végbe fog menni. Azt szeretnénk megvizsgálni, hogy mi az a tényező, ami képessé tette Kubát, a kubai embereket, hogy kilábaljanak a válságból, hogy átvészeljék ezt a nehéz időszakot, anélkül, hogy harc indult volna meg az erőforrásokért.”
Tegnap egy bíztatóbb vélekedés jelent meg a szaúdi olajkitermelés növeléséről, az olajár csökkenése érdekében. Bő egy hete viszont az olajkészletek 40%-os tűlbecsléséről szólt a hír.
A jelenlegi zavargásokkal érintett arab országok együttes szállításai a világ össz-termelésének 5,4%-át adják. Ha a 12%-át egyedül adó Szaúd-Arábia oljaszállításai nem várt okok miatt visszaesnének, az hónapokon belül nagyon komoly hatással lenne a világgazdaságra.
Kadhafi fia, Szeif al-Iszlam (nevének jelentése: az iszlám kardja) egy minapi tévébeszédében arra, hogy mi tartja egyben az országot, ezt a választ adta: az olaj, és a olajjövedelem elosztása feletti közmegegyezés. Aki ezt felrúgja, az az ország egységét veszélyezteti. Ez nagy valószínűséggel igaz az összes arab országra.
Például beláthatatlan következményei lesznek annak, ha az arab terroristák felrobbantják az olajlétesítményeket. Vagy esetleg nem is az arabok robbantanak, és nem is annyira beláthatatlanok a következmények?
Afterpost: ajaj, ennek nem lesz jó vége! A tömegbe lőttek Szaúd-Arábiában.
Olvasok a bizonyára tekintélyes amerikai vezető közgazdász nyilatkozatáról. A kilábalás megtorpant, az új termékek iránt alacsony az érdeklődés és az ingatlanpiac is rég nem látott bajban van. Ha az USA így folytatja, lerántja az egész világgazdaságot. (…) Arra számítanak, hogy a gazdaság mindössze 1,4 százalékkal nőtt a második negyedévben (annualizáltan), szemben a kormány 2,4 százalékos első becslésével. Roubini egyenesen újabb válságot jósol.
Szerintem ha az USA így folytatja, - de nem, - ha okosan még jól bele is erősít a visszaesésbe, akkor akár megmentheti a világot. Na jó, a megmentésben én sem hiszek, de a véges Földön legalább a végtelen fejlődést ne kérjük számon szegény amerikaiakon (sem).
Afterpost: A korábban becsültnél kevésbé, de az elemzői várakozásokat meghaladó mértékben (1,6%) nőtt az Egyesült Államok hazai összterméke (GDP) a második negyedévben. Erről az a mondás jut eszembe, hogy jól haladunk, csak rossz irányba.
Van egy régi mondás, miszerint az adós a hitelezőjének a rabszolgája.
Görögörszági utazásom egyik legerősebb benyomása az volt, hogy a görögök szeretnek élni. Ahogy Krétán autózgattunk, mindenfelé azt láttuk, hogy ücsörögnek, kávézgatnak, beszélgetnek, játszanak és közben mennek a dolgok a maguk kerékvágásában. Irígylésre méltó volt az a nyugalom, amiben éltek.
Úgy látszik, azóta fogyóban van a kolbász a kerítésről, és ők is mentőcsomagért folyamodtak az IMF-hez. Sajnálom, hogy Európában egyre több ország kerül pénzügyi zavarba, de szerintem ezért senki mást nem hibáztathatnak, csak magukat. Ha a kormányok nem képesek a saját rövidtávú érdekeik elé helyezni a választóik hosszútávú érdekeit, akkor ide jutnak. És persze még most sem teszik ezt, inkább szorult helyzetükben ismét felvesznek egy óriáshitelt, ami pár évvel elodázza az igazi szembenézést.
Afterpost: egy évvel a bejegyzésem után Görögország helyzete rosszabb, mint volt. Mi a recept: ugyanaz, mint egy éve, vagy…?
Afterpost 2: két évvel a bejegyzésem után Görögország helyzete az összeomlás előttinek látszik. Az IMF szerint a görögök segítsenek magukon!
Christine Lagarde a The Guardian című brit napilapban szombaton megjelent interjújában hangsúlyozta, hogy az adóelkerülés komoly szerepet játszik Görögország pénzügyi nehézségeiben. Úgy fogalmazott, hogy a görög társadalomnak önmagán kellene segítenie azzal, hogy mindenki rendszeresen befizeti az adót.
Lagarde közölte azt is, hogy a Nemzetközi Valutaalap nem szándékozik enyhíteni a segítségnyújtás feltételeit. Hozzátette: tisztában van azzal, hogy a válság miatt megannyi görög jut hozzá nehezen olyan szolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás is, de véleménye szerint más népek több együttérzést érdemelnek. Példaként említette, hogy egy kis nigériai falu gyermekeit, akik az alapvető feltételek hiánya miatt naponta csak két órát tanulhatnak, sokkal nagyobb segítségre szorulnak mint a görögök.
És ma már egyáltalán nem gondolom, hogy az eladósodó országok senki mást ne hibáztathatnának, mint csak magukat.
Kivételesen politikustól idézek. ”Magyarország állva maradt, kezeltük a válságot, megvédtük polgárainkat és utat nyitottunk a fejlődés előtt” - kezdte évértékelő felszólalását a miniszterelnök a parlament utolsó ülésnapján.
Felvettek a nevünkben a napi túléléshez annyi IMF hitelt, hogy az unokáink is fizetni fogják a halogatást! És merik ezt állva maradásnak, válságkezelésnek, megvédésnek és a fejlődés előtti út nyitásának beállítani!
Afterpost: Demján: Elvesztettük a pénzügyi függetlenségünket
Az elmúlt héten öt munkalehetőség is megtalált engem, és egyiket sem én kutattam fel. Lehet, hogy a címbéli fordulat következik be az építőiparban?
Olvasom a cikket, és nem tudom megérteni, mi késztette a bankokat arra, hogy ilyen mértékű hiteleket nyújtsanak Ukrajnában. Az ország teljes külső adósságállománya 85%-a a GDP-nek, négyszerese a 2005-ös adatnak. Ebből a külső államadósság csak egy kisebb hányad, a háztartások és a vállalatok adóssága a teljes 130 milliárd dollár 11/12-e. Miközben bevételeiket hrivnyában szerzik (ha szerzik), ami a hitelfelvételek idejéhez képest már kb. csak a felét éri a dollárhoz képest. Az ukrán himnuszból:
Ukrajna dicsősége nem halt meg, s szabadsága sem,
a sors ránk mosolyog újra, honfitársak.
Ellenségeink eltűnnek, mint harmat a reggeli napban,
S mi is uralkodni fogunk, testvérek, szabad és saját országunkban.
Oszlatja az optimizmust Bajnai Gordon gazdasági miniszter. Nem gyakran idézek kormánypárti politikustól, de most igen, mert majdnem teljesen igaza van, de csak majdnem:
Senkinek ne legyenek illúziói: a reálgazdaság terén még bőven befele megyünk a válságba. A következő fél év egyre romló körülményeket hoz. Az igazi kockázat azonban az, ha a nagy beszállítói, ellátói vagy foglalkoztatási rendszerek esnek szét, mert ezeknek sok évbe kerülhet az újjáépítése. A kormány legfontosabb feladata, hogy ezt próbálja megakadályozni, miközben küzdeni kell a lehető legtöbb munkahely megtartásáért. (…) Ez a válság Magyarországon mindenkinek világosan megüzente: nem lehet hosszú távon szembemenni az ésszerűséggel. (…) Ezzel a bő egyéves haladékkal (értsd: IMF hitel) élnünk kell, mert a válság hamarosan visszatér azokhoz, akik nem értették meg az üzenetét.
Amiben nincs teljesen igaza, az az, hogy a mai foglalkoztatási viszonyok konzerválására helyezi a hangsúlyt. Szerintem meg legalább ennyire kellene küzdeni az új munkahelyek megteremtéséért is! Ugyanis ami munkahely ma keletkezik, az talán életképes lesz az új viszonyok között is, a meglévők esetében azonban ebben néhol kételkedem. Hogy ne menjünk szembe az ésszerűséggel, és megértsük a válság üzenetét!
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali