„A pápa valóban egy olyan ember, aki hallgat a Szentlélekre. Több alkalommal is beszélt a meghallgatás teológiájáról: szükséges, hogy hallgassunk a világra, különben a világ sem hallgat ránk” – fogalmazott Adolfo Nicolás SJ.
Ha pontos a fordítás, akkor két egymás utáni mondatában keveredett önellentmondásba a jezsuiták vezetője: most a Szentlélekre vagy a világra hallgassunk igazából? Esetleg tökmindegy, csak a világ hallgasson (végre) miránk?
Teológiai álláspontok elővezetésekor jogos lehet hivatkozni a Szentlélek vezetésére. Ez azonban sem nem valami saját intuitív megérzést, sem valamilyen közvéleménykutatáson alapuló trend felismerését nem kellene, hogy jelentse. Azok ugyanis a „világ” kategóriájába tartoznak, a fenti idézet terminológiáját követve.
A Lélek irányításának követése ezekkel szemben a Biblia alapján való gondolkodást, tájékozódást jelenti, ugyanis ennek a megértésében segíti az összes hívőt (1Ján 2:20). Ezt pedig kétféleképpen teszi: személyes bibliatanulmányozás során megvilágítja a hívő értelmét, illetve a tanítás ajándékán keresztül bizonyos hívők segítenek másoknak megérteni az Írásokat (Neh 9:20, 1Kor 2:14-16, Ef 1:15-18).
A Lélek a hívőnek egyrészt általános bibliai igazságokat, másrészt próféciákat tanít. Egyik a másik területtel együtt világosodik meg, külön-külön nem is lehet mélyebb megértésre jutni. És mindezeket meg is erősíti, de nem valamiféle érzelmeken keresztül történik ez, hiszen azok nagyon csalfák lehetnek, hanem kizárólag Isten írott Igéjén keresztül, összhangban azzal (Ef 6:17). És ha összhagnban az „Istennek beszédével”, akkor nem összhangban annak az ellentétével: a világ beszédével.
Az izraeli/palesztin konfliktus napjaink talán a legkomplexebb politikai kérdése. Sokan leegyszerűsítik az egyik vagy a másik fél hibáztatására. Azonban ha vesszük a fáradtságot megérteni a történelmet és korrigáljuk a téves vélekedéseinket, ezzel elősegíthetjük a palesztinok felemelkedésének kezdetét. Próbáljuk meg tehát pontosítani a történetet és tisztázni a 10 leggyakoribb téves hiedelmet:
1) Izrael jogtalanul lopta el a palesztinok földjét. - 1947-ben az ENSZ szavazással a területet a zsidóknak és a palesztinoknak adta. A zsidók elfogadták a részüket, és 1948-ban államot alapítottak rajta. A palesztinok visszautasították az ő részüket, és támadásba lendültek. Bár a háborút elvesztették, a területeik legnagyobb részét az ENSZ révén mégis megtarthatták.
2) A környező arab nemzetek valóban létre akarnak hozni egy palesztin államot. - A háború után Ciszjordániát Jordánia, Gázát Egyiptom felügyelte 19 évig. Ezen idő alatt kormányaik nem alapították meg a Palesztin államot. Ehelyett megtartották a területeket az ő saját használatukra.
3) Az arab nemzetek meg akarják oldani a menekültkrízist. - A palesztinok különböző arab államokban telepedtek le a Közel-keleten. Ezek az arab nemzetek megoldhatnák volna a menekültek helyzetét azzal, ha azonos jogokat biztosítottak volna a számukra. Ehelyett megtagadták tőlük a választójogot, a saját földet, de még a közoktatást is. Irónikus, hogy egyedül Izrael biztosít a számukra teljeskörű állampolgári jogokat, amely befogadott 156.000 arabot az 1948-as háború után, és akiknek a mai napig helyeket biztosít az izraeli kormányzatban és a legfelső bíróságban is.
4) Az ENSZ erőfeszítései segítenek megoldani a menekültek helyzetét. - AZ ENSZ tett lépést a palesztin menekültek helyzetének javítására: de ahelyett, hogy a szokásos módon használták volna a meglévő ügynökségeiket, amelyek segítenek világszerte a menekültek letelepedésében, létrehozta az UNWRA-t, amely minden palesztint menekültnek nyilvánít addig, amíg a Palesztin állam meg nem alakul Izrael határain belül. Ez megnehezíti a palesztinok számára a boldogulást a saját országukban, és bebetonozza őket a menekültstátuszba a gyerekeikkel, unokáikkal együtt, felduzzasztva a létszámukat az 1949-es 500.000-ről mára 5 millióra. Ahogy a körülményeik rosszabbodtak, a nemzetközi segélyek elkezdtek ömleni, ami egyben a következő félreértés is:
5) A megoldás több pénzt igényel. - Valóban? Az inflációt is beszámítva, a nyugati államok garmadával nyújtottak segélyeket a palesztinoknak. Személyekre leosztva 25-ször több támogatás érkezett ide, mint Európába a II. Világháború utáni újjáépítésre. Hol van a stabil gazdaság? Hol vannak az infrastruktúra fejlesztések? Ez a pénz megoldást nyújthatott volna, ehelyett a vezetőikhez került, akiknek bizony más volt a szándékuk ezzel. (Saját kiegészítésem: a pénz el nem lopott részét fegyverkezésre, Izraeli területek alá vezető alagutak kiépítésére stb. használták fel.)
6) Az államalapítás a palesztin vezetők legfontosabb célja. - Ezek a pénzek egy ember „szenvedéseit” enyhítették, Jasszer Arafatét. Arafat halála után a családjához köthető, felderített titkos befektetések meghaladták az egymilliárd dollárt is. Ez a jövedelemforrás azonnal veszélybe került volna egy új Palesztin állam létrejöttével, ami egymilliárd további okot adott a mindenkori vezetők, Arafat vagy Mahmud Abbasz számára, hogy sose írják alá a békeszerződést. Ez a tény a következő félreértésre irányíthatja rá a figyelmünket:
7) Izraelnek valódi békepartnere van. - Feszült helyzetben, 2000-ben Izrael újonnan megválasztott miniszterelnökét, Ehud Barakot a békekötéshez szükséges tárgyalási mandátummal ruházták fel. Barak – nagy belpolitikai kockázatokat vállalva – felajánlotta Arafatnak az általa követelt területek 94%-át, kivéve Jeruzsálemet. Arafat ezt határozottan elutasította. Clinton elnök a békekötés - 60 éve legjobb - lehetőségének az elmulasztásáért egyértelműen Jasszer Arafatot hibáztatta. Ami a legáltalánosabb tévedésre mutat rá:
8.) Izraelnek területeket kellene átadnia a békéért. - Izrael utoljára 2005-ben próbálkozott ezzel. Gázában letelepedett izraeli telepesek ezreit kényszerítette távozásra a palesztin vezetők által ígért béke érdekében. Azonban, amint az izraeliek távoztak, a palesztinok a HAMASZ-t szavazták a hatalomba. Megválasztottak egy olyan terrorista szervezetet, amely a hatalomba kerülése óta több, mint 10.000 rakétát lőtt ki Izraelre. Meglepő? Akkor valószínűleg a következő is az lesz:
9) A legtöbb palesztin tartós békét akar Izraellel. - Néhányan igen, de ők a kisebbség. A palesztin oktatási vezetők 60 éve csak gyűlöletet töltenek a gyerekek fejébe. Istenítik az öngyilkos merénylőket, iskoláikban ünneplik a halált. És végül:
10) Az egyetlen aktuális megoldás a palesztinok szenvedéseire a Palesztin állam megadása. - Az elmúlt 60 év során ez volt az egyetlen megközelítése a problémának. De azoknak az embereknek, akikről beszélünk, és várják a saját államuktól az egyenlő jogokat, csak romlott a helyzetük. Jelenleg Izrael az egyetlen állam, amely teljeskörű jogokat garantál a palesztinoknak a határain belül. Ha ezt minden állam megtenné, ahol élnek, gyorsan megjavulhatna az életminősége minden palesztinnak.
Legyünk korrektek: ezek a tévhitek akadályozzák a valódi megoldás keresését. Ha a ködösítés helyett annak eloszlatása után megvizsgálnánk a tényeket, felfedezhetnénk a valóságot, és elindulhatnánk az igazságosság irányába vezető uton.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali