A „meghallgatás” teológiájáról

„A pápa valóban egy olyan ember, aki hallgat a Szentlélekre. Több alkalommal is beszélt a meghallgatás teológiájáról: szükséges, hogy hallgassunk a világra, különben a világ sem hallgat ránk” – fogalmazott Adolfo Nicolás SJ.

Ha pontos a fordítás, akkor két egymás utáni mondatában keveredett önellentmondásba a jezsuiták vezetője: most a Szentlélekre vagy a világra hallgassunk igazából? Esetleg tökmindegy, csak a világ hallgasson (végre) miránk?

Teológiai álláspontok elővezetésekor jogos lehet hivatkozni a Szentlélek vezetésére. Ez azonban sem nem valami saját intuitív megérzést, sem valamilyen közvéleménykutatáson alapuló trend felismerését nem kellene, hogy jelentse. Azok ugyanis a „világ” kategóriájába tartoznak, a fenti idézet terminológiáját követve.

A Lélek irányításának követése ezekkel szemben a Biblia alapján való gondolkodást, tájékozódást jelenti, ugyanis ennek a megértésében segíti az összes hívőt (1Ján 2:20). Ezt pedig kétféleképpen teszi: személyes bibliatanulmányozás során megvilágítja a hívő értelmét, illetve a tanítás ajándékán keresztül bizonyos hívők segítenek másoknak megérteni az Írásokat (Neh 9:20, 1Kor 2:14-16, Ef 1:15-18).

A Lélek a hívőnek egyrészt általános bibliai igazságokat, másrészt próféciákat tanít. Egyik a másik területtel együtt világosodik meg, külön-külön nem is lehet mélyebb megértésre jutni. És mindezeket meg is erősíti, de nem valamiféle érzelmeken keresztül történik ez, hiszen azok nagyon csalfák lehetnek, hanem kizárólag Isten írott Igéjén keresztül, összhangban azzal (Ef 6:17). És ha összhagnban az „Istennek beszédével”, akkor nem összhangban annak az ellentétével: a világ beszédével.

0 Responses to “A „meghallgatás” teológiájáról”


  1. No Comments

Leave a Reply