Zsidónak először meg görögnek at Zolesz blogja

Nem sokkal egymás után két nagyon érdekes írás jelent meg a Szombat folyóiratban, melyek témájukat tekintve szorosan összetartoznak egymással. Az egyik: Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről, a másik: A Vatikán már nem akarja megtéríteni a zsidókat (teljes eredeti innen). Vegyünk ki két részletet először az elsőből, majd a másodikból:

Ortodox rabbik: „Most, hogy a keresztény egyház elismerte Isten és Izrael örök szövetségét, mi zsidók is elismerhetjük a kereszténység folyamatos alkotó érvényességét, amely partnerünk a világ megjavításában. Tehetjük ezt félelmek nélkül, hogy eme kijelentésünket hittérítő szándékkal kihasználnák.„

Vatikán: „Konkrétan ez azt jelenti, hogy a katolikus egyház nem végez vagy támogat semmilyen, a zsidók térítésére irányuló intézményes misszionárius tevékenységet”, fogalmaz az okmány, hozzátéve, hogy „az intézményes zsidó hittérítés elvi alapon elutasítandó”.

Az, hogy a zsidók többsége (a megbékélés szándéka mellett is) ellenez bármilyen keresztény missziós közeledést, az a történelmi tapasztalataik fényében érthető. Ők az Újszövetséget nemhogy nem ismerik el szent szövegnek, de elzárkóznak még az olvasásától is.

Nem így vannak ezzel a keresztények, akiknek a vonatkozó teológiája elsősorban az Újszövetség apostoli leveleinek a tanításain alapul. Nézzük meg, mit tanít Pál apostol a Róma levélben a zsidó evangelizációval kapcsolatban a nem zsidó keresztényeknek, illetve milyen apostoli gyakorlatra látunk példát az Apostolok Cselekedeteiben! Ehhez segítségül hívom dr. Arnold G. Fruchtenbaum vonatkozó tanulmányának részletét:

Zsidó evangelizáció

Az egyház felelősségének első területe az evangelizálás: az egyház felelős azért, hogy először a zsidóknak hirdesse az evangéliumot.

1. Az evangelizálás elve – Róma 1:16

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
Ez a vers az evangelizálás elvéről szól: amikor az evangéliumot hirdetik, bárhogyan is hirdetik azt, először a zsidóknak kell hirdetni. Egyetlen ige irányítja az utolsó két mellékmondatot, a „van, létezik” ige. A görögben ez jelen időben szerepel, ami folyamatos cselekvést hangsúlyoz. Ez azt jelenti, hogy az evangélium folyamatosan Isten hatalma az üdvösségre, s így folyamatosan először a zsidónak szól. Ha valaki megpróbálja újraértelmezni ezt a verset, ahogyan olyan sokan megpróbálták, és azt állítja, hogy „az evangélium először a zsidóknak szólt, de most már nem így van”, akkor az egész versnek azt kellene jelentenie, hogy „az evangélium Isten hatalma volt az üdvösségre, de már nem az”. Ha az evangélium mindig is Isten hatalma az üdvösségre, akkor mindig is a zsidónak először meg görögnek.

2. Az elv mindenre vonatkozik

Ez az elv az evangelizálás módszerétől függetlenül mindenre vonatkozik, legyen az személyes evangelizálás, kopogtatás, rádió, TV vagy tömeges evangelizálás. Ez az elv a sajátos, egyéni elhívástól függetlenül is vonatkozik. Mind az aktív evangelizálásra, amikor valaki az evangélista munkáját végzi, mind pedig a passzív evangelizálásra, amikor valaki olyan embert támogat, aki az evangelizálás munkáját végzi, vonatkozik. Akárhogy is, az evangélium először a zsidónak szól.

Voltak, akik azt mondták, hogy „egy dolog az, ha az Ariel Szolgálat misszionáriusai ezt az elvet követik, hiszen ők teljes időben zsidó evangelizálást végeznek, de vajon olyan emberre is vonatkozik ez az elv, aki máshova lett elhívva, például Kínába, Japánba, az amerikai indiánokhoz, Tajvanra, Afrikába, Ausztráliába, vagy Új-Zélandra? Ezekre az esetekre is vonatkozik?”

Pál pont erre a kérdésre válaszol Róma 11:13-14-ben: Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
Pál itt önmagára mutat, mint aki nem a zsidókhoz lett elhívva. Az volt az elhívása, hogy a pogányok (nem zsidók) apostola legyen, mialatt Péter a zsidók apostola volt. S bár Pál elhívása az volt, hogy a pogányoknak szolgáljon, sosem felejtette el a Róma 1:16-ban szereplő elvet. Bárhová ment, mindig először a zsidókhoz ment.

3. Hogyan működik ez az elv

Pál tettei az Apostolok Cselekedetei könyvében azt mutatják, hogyan működik ez az elv a gyakorlatban. Apostolok Cselekedetei 13:2-3: Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam. Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.

Pál Apostolok Cselekedetei 9. fejezetében kapta meg az elhívását arra, hogy a pogányok apostola legyen, ám csak a 13. fejezetben küldi el őt az antiókhiai gyülekezet, hogy meg is tegye ezt. A pogányok apostola tehát a pogányokhoz megy, de a folyamat mindig először a zsidóknál kezdődik.

Apostolok Cselekedetei 13:5 így szól: És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban.
A 14. vers így hangzik: Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.

Apostolok Cselekedetei 14:1: Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.

Apostolok Cselekedetei 16:12-13a: Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni;
Mivel ez szombatnapi, sabbat ima összejövetel volt, tehát zsidó ima összejövetel volt. Pál Filippibe ment, de a filippibeli zsidó közösség túl kicsi volt ahhoz, hogy zsinagógájuk legyen, ezért nem mehetett azonnal a zsinagógába az evangéliumot hirdetni. Amikor egy közösségen belül nem élt elég zsidó ahhoz, hogy megépíthessenek egy zsinagógát, a zsidó szabályok szerint szombatnapon valamilyen víz mellett kellett imanapot tartaniuk. Pál megvárta a szombatnapot, odament, ahol tudta, hogy a zsidók összegyűlnek, és beteljesítette a küldetést, hogy az evangéliumot hirdesse zsidónak először.

Egy másik példa Róma 1:16 elvének gyakorlati alkalmazására Apostolok Cselekedetei 17:1- 2-ben található: Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok. Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból. Apostolok Cselekedetei 17:10: Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.

Apostolok Cselekedetei 17:16-17a: Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel.

Amikor Pál Athénba érkezett és látta, hogy város tele van bálványimádással, a lelke felindult, hogy azoknak prédikáljon, akik bálványokat imádtak. Ám nem a zsidók voltak azok, akik ezt tették, mert akkorra a bálványimádás már megszűnt zsidó probléma lenni. Az athéni pogányok imádták a bálványokat, és Pál felindult, hogy ezeknek a pogányoknak prédikáljon. A Róma 1:16 elvének azonban itt is érvényben kellett lennie, így először a zsinagógába ment (17. vers), majd ezután ment el a pogány görögökhöz (18. vers).

Apostolok Cselekedetei 18:1 így szól: Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba. Majd a 4. vers így szól: Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.

19. vers: Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.

Apostolok Cselekedetei 19:1 így hangzik: Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék.
A 8. vers így szól: Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról.

Végül, Apostolok Cselekedetei 28:17: Lőn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket.
Mivel Pál Rómába érkezésekor fogoly volt, nem mehetett el a zsinagógába. Így, hogy beteljesítse Róma 1:16-ot, magához hívatta a zsidókat azért, hogy először a zsidóknak hirdesse az evangéliumot.

Róma 1:16 az elv; Róma 11:13-14 tanítja, hogy ez az elv mindenre vonatkozik; Apostolok Cselekedetei könyve pedig megmutatja, hogyan működik az elv és a gyakorlat. Az evangéliumnak mindig először a zsidókhoz kell eljutnia mind az aktív evangelizálásban, amikor valaki az evangélista munkáját végzi, ahogyan Apostolok Cselekedeteiben is láthattuk, mind pedig a passzív evangelizálásban, amikor valaki azokat támogatja, akik az evangelizálást végzik.

Zolesz blogja

Zsidónak először meg görögnek

Zsidó evangelizáció

0 Responses to “Zsidónak először meg görögnek”

Leave a Reply

Keresés

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Monthly Archive