Zolesz blogja

Nem voltak nagy várakozásaim a párizsi merénylet egyházi kommentárjaival kapcsolatban, de amit Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, a Managenent by Jesus szellemi atyja követett el a blogján, az azért meglepett:

„Egykor egy amerikai elnök a szabadság jelszavává tette szállóigévé vált hitvallását: „Ich bin ein Berliner”.Mindenki tudta, hogy ez sem származási- vagy lakhelyet, sem illetőséget nem jelölt meg, hanem egyértelmű ideológiai álláspontot. Valójában Kennedy vallomást tett, kiállt egy fenyegetett város mellett, a szabadság mellett.  Senkinek sem jutott eszébe, hogy ellenszózatként kijelentse: Nem vagyok berlini. Én azonban ma kimondom: Nem vagyok Karcsi... Je ne suis pas Charlie. Persze nem lenne okos gomblyukamra tűzni az ellen-kitűzőt, mert a sok szabadságszerető tüntető egyike-másika még megverne. Jobbik esetben. Mert toleránsak.

Nyelvtanilag a tegnap óta divatos „Je suis Charlie” annyit jelent mint „Ich bin ein Charlie” (Németül: Karlchen…), és állítólag a szolidaritás jele a szólásszabadság mellett. Bármely tévécsatornát kapcsoljuk be, bármely nyelven, ugyanazok a képek, ugyanazok a nyilatkozatok. Már ez is kissé megingatja bizalmamat a szólásszabadságban. Tényleg Ausztráliától Koppenhágáig mindenki mindenben egyetértene? Nekem ez valahogy gyanús. Nincs ellenvélemény?

Félreértés ne essék, a gyilkosság gyilkosság marad, nem lehet mártíromsággá stilizálni, még ha a merénylő testvérpár ezzel az illúzióval is ment a halálba. Azt se vitatja józan ember, hogy a piaci vásárlók, a túszok, legyilkolása nem igazolható semmiféle ideológiai diskurzussal. Ők áldozatok, nem vértanúk. De az újságírók sem vértanúk, akárhogy is próbálják a kollégák azzá szépíteni őket. Ők ismerték a kockázatot, ami a folyamatos provokációval jár. Az talán kevésbé világos, tudták-e, hogy uszításuknak ártatlan áldozatai is lesznek, toleráns emberek, akik nem gyűlölködnek másképp gondolkodók ellen, mint feltehetőleg a ma megölt bevásárlók voltak.  Feltehetően a vendetta, a bosszú újabb és újabb áldozatokat követel majd. A karikaturisták ezt nem tudták volna? Akkor jobb esetben Jézus szavaival „nem tudták, mit cselekszenek.”  A tulajdonosok viszont, akik a mai napon egymillió példányt adtak el a lapból, a szokásos mennyiség húszszorosát, nagyon is tudták, de nem bánják, mint ahogy a fegyverkereskedők sem siránkoznak a háborúk áldozatai miatt.

A Charlie vagyok kitűzők hordozói pedig fontolják meg, hogy a francia  mondat azt is jelenti: Követem Charliet. Tényleg? A halálba is? A pr-kampány kiötlői hideg számítók. Ők a gyűlölködés nagykereskedői, sőt exportőrei is. Igaz rájuk persze a mondás is: Aki szelet vet, vihart arat.” (Forrás: Ulrich blog)

Idemásolom válaszul Gábor György vallásfilozófus kemény hangú kommentjét, a blogbejegyzés alól:

„Kedves Ulriich Atya! A “kedves” jelzőt kizárólag polgári (zsidó) neveltetésem okán használtam, noha zsidóságom – bizonyára – förtelmes és undort keltő cikked gondolattalanságának esszenciáját követve provokáció, an sich. Egy-két évtizede ismerjük egymást, többször szerepeltünk együtt különböző műsorokban, konferenciákon, s miután a tegeződést nem szokás felmondani, tegeződve kérdezlek: nem szégyelled magad ezért az aljas, felelőtlen, ostoba és gonosz írásodért? Jézust is elítélnéd, aki egész fellépésével provokálta ( hogy a te terminológiádat használjam) a környezetét, Kajafást? Vagyis Jézust is méltán feszítették meg? A kopt kereszténység is provokáció lenne puszta létével a muszlim világ kellős közepén? A muszlim terroristák által lemészárolt keresztények is provokálnák az iszlám világot, akiket aztán az állig felfegyverzett vadállatok a legkegyetlenebb módon mészárolnak le, nap mind nap, tegnap is, ma is, holnap is? Jézus is, a keleti keresztények is “szelet vetnek és vihart aratnak”? Tudod te, miket hordasz össze? A világ szegényei is provokálnák a tisztes polgári lakosságot, aminek aztán a jezsuita Ferenc pápa is bedől? Olvastad te a jezsuita Karl Rahnert vagy Henri de Lubacot, hogy csak egy-két “tanult” társadat említsem tanulatlan személyed mellett? Nem kérem számon ostobaságod, ehhez privát jogod van. De felelőtlenségedet és súlyosan keresztényellenes attitűdödet, kivált, hogy azt blogodon, afféle szellemi környezetszennyezés módján terjeszted, számonkérem. És javaslom, álláspontodat osszad meg a továbbiakban mindazokkal, akik éppen most vagy a jövőben veszítik el szeretteiket, gyermekeiket, szüleiket, rokonaikat, barátaikat egy-egy hasonlóan” kiprovokált” vadállati terrorakció során. Gábor György”

Két dolgot tennék hozzá a fetiekhez. Az egyik az, hogy a katolikus egyház évezredes hagyományos hozzáállása a szabad véleménnyilvánítás elhallgattatásának erőszakos szándéka, amin a II. Vatikáni zsinat sem változtatott sokat, inkább csak finomabbá, politikailag korrektebbé tette annak megjelenését. A másik, hogy észrevesszük-e, a blogger az egyháza és szerzetesrendje hagyományának követésében akár a muzulmán terroristákkal való egy oldalra állásig is elmegy, ha „ellenfelei” szólásszabadságának korlátozása lehetőségét érzékeli?

- o -

Utólagos kiegészítés: Értem én, hogy a liberális demokrácia időnként nem véd meg bűnözőktől ártatlan embereket, ez sajnálatos. Azt is látom, hogy az illiberális (azaz nem liberális, hanem a többség által korlátozott) demokráciára egyre „nagyobb az igény”. Azonban az illiberális demokrácia a diktatúra leánykori neve, ahol már nem csak illegális keretek között, hanem törvényszintre emelve és tömegesen valósulnak meg a szabad vélemény-nyilvánítás miatti gyilkosságok és kivégzések. Magyarországon a XX. században (is) voltak ilyenek, tessék csak a fasizmus-nácizmus vagy a kommunizmus gyakorlataira gondolni. Én ezért nem kérek az illiberális demokráciából sem, még akkor sem, ha arra az egyház adna garanciát, hogy jól, a „közjó érdekében” fog működni. Ugyanis a történelem ezt a „garanciát” eddig sosem igazolta vissza. A trón és oltár szövetsége ellentétes a Bibliával is. Ellenben a történelem során kipróbáltak közül, bár az sem tökéletes, de a liberális demokrácia szabadság-felfogása, valamint az egyházi és az államhatalmi oldalak teljes különválasztása felelt meg a leginkább a Biblia szabad akaratról szóló tanításának, így én is arra szavaznék!

- o -

Keresztény-demokrácia?

Az áldozatokat hibáztató és szabadságkorlátozó nyilatkozat Márfi Gyula veszprémi érsektől

Harrach Péter szerint “a sajtó- és szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra”

Ferenc Pápa szerint is „a szólásszabadságnak van határa”