Egy héttel a kvótanépszavazás után úgy érzem, hogy Magyarországon kiformálódott két, egymással intenzíven szájkaratézó szavazótábor: egyik oldalon a többségi illiberális, a másikon a kisebbségben lévő liberális gondolkodók csoportjai. Ijesztő, hogy milyen vádakkal illetik egymást:
Az illiberálisok szerint a társadalom működése a közösség hagyományos szerveződési formái (család, település, egyház, nemzetállam) fennmaradását, gyarapodását kell elsősorban elősegítenie. Ami ebbe az irányba hat, az jó, ami nem, az kevésbé jó, ami ezek ellen hat, az szükségszerűen rossz. Szerintük a liberalizmus megbukott, mivel ez egyéni érdeket a közösségiek elé helyezi. A liberálisokban a hagyományos keresztény kultura és az erkölcsök megrontóit, a nihilizmust, a hazaárulót látják: kiszolgáltatják az országot a idegen gazdasági érdekcsoportoknak, titokban együttműködnek az un. háttérhatalommal, a nemzetállam érdekeivel ellentétesen. Az erkölcsök leromlása vezetett a történelem folyamán a nemzetek és birodalmak hanyatlásához is, és ez fenyegeti Magyarországot is - őmiattuk.
A liberálisok szerint elsődlegesek az egyéni szabadságjogok és a demokrácia, ami hosszú távon jó a társadalomnak is. Az egyén szabadsága egészen addig érhet, amíg nem sérti mások jogait, és nem veszélyezteti a szabadságjogokat biztosító demokratikus társadalmi rend fennmaradását. Az illiberálisokban a (sötét) középkor társadalmi rendjét óhajtókat, álszent vallásoskodókat látnak, akik az egyház és az állam szétválasztásának alapelvét nyíltan, vagy leplezve tagadják. A gyakorlatban „a cél szentesíti az eszközt”: közérdekre hivatkozva akár a demokrácia is korlátozható. Szerintük az illiberális politika a fékek és ellensúlyok csorbításával a hatalom levők diktatúrájához vezet, a közállapot egyre jobban hasonlít a háborő előtti társadalom fasizálódásához, amit egyelőre ugyanúgy nem vesznek komolyan, mint például az antiszemitizmust - egészen a holokausztig.
Ha jól érzékelem a közállapotokat, ezeket a vádakat sajnos kölcsönösen komolyan is gondolják, és nem csak a politikusokra, hanem gondolattal, szóval, cselekedetekkel és mulasztással az ellenfél szavazóbázisára is érvényesítik! Miközben az illiberális (jobboldali?) szavazók csak őszintén félnek például a migránsoktól, a gazdag és hatalmas Európai Úniótól és a „háttérhatalomtól”, melyektől meg akarják védeni a megszokott kis világukat. A liberálisok (baloldaliak?) szintén félnek a migránsoktól, de még ennél is jobban félnek azoktól az antidemokratikus és szélsőjobboldali jelenségektől, amelyek megidézhetnek rosszemlékű, háború előtti politikai-társadalmi folyamatokat is.
Az állandósuló politikai kampányok manipulációja folyamatos szolgálatba helyezte a szavazópolgárok aktívabb részét. Pedig milyen jó lenne végre lenyugodni, és személyeskedő vadaskodás helyett nyitott párbeszédben megérteni egymás jogos észrevételeit és érveit, azokra - egymás számára is - megnyugtató válaszokat keresve! Legalább a barátok és ismerősök között…
Ajánlott irpdalom: Szilágyi N. Sándor: Egy túlméretezett kísérlet cseppet sem meglepő erednényei
0 Responses to “Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással…”