Archive for the 'művészet' Category
A három fiút a szentendrei P’Art Moziba vittem gyereknapra. Nagyon élvezték a programokat, többek között festettek is (az első kettő Andrisé, a harmadik Petié).
Tagnap este elvittem a nagyfiamat egy spéci kosárlabda edzést megnézni; a csapatának idősebbik korosztálya számára tartott edzést egy amerikai vendég-edző, Christopher Jason Donnelly. Nem vártam semmi különöset tőle, mit akar itt egy amerikai a magyar fiúknak mutatni, a szuper szerb edzőiknek meg pláne. Náluk jobban senki sem tud küzdeni, úgy, mint egy igazi partizán.
Megjött az amerikai edző, a repülőtérről egyenesen Szentendrére, gyorsan átöltözött és már kezdte is. Folyamatosan beszélt (inkább kiabált), nagyon erőteljesen gesztikulált és olyan szuggesztíven magyarázta a technika mögött meghúzódó elméletet, hogy öröm volt hallgatni. Ameddig nem értették meg a fiúk a gyakorlatok lényegét, addig percenként leállította őket, maikor ráéreztek, azonnal megdicsérte őket és pacsizott velük. Tapsoltatta őket az elején, közepén és végén, és láss csodát, senkinek nem volt furcsa a dolog.
Beszélgettem Peti egy sporttársának anyukájával, akivel megállapítottuk, hogy nagyon komoly élmény lehet ez a gimis korosztálynak, akiknek ilyen profi kezelésben valószínűleg nem volt még részük. Na jó, egy sztár-edzőről beszélünk, de micsoda különbséget jelent az esélyek terén, ha valakit egy ilyen edző edz, mint ha egy középszerű vagy éppen egy gyenge. Profizmust profi oktatótól lehet tanulni, ezt tegnap este mindenképpen adott volt. (a fent mellékelt fotó csak illusztráció)
Afterpost: szkse-sajtokozlemeny-090511
„A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek. EGészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki nem mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” Alekszandr Szolzsenyicin: Hogyan mentsük meg Oroszországot.
Idézet egy nem olyan régi interjúból:
Spiegel: Fél a haláltól?
Szolzsenyicin: Nem, nem félek a haláltól már. Fiatal koromat apám korai halála árnyékolta be - 27 évesen meghalt -, és féltem meghalni, mielőtt az irodalmi terveim közül mindegyik valóra vált. De 30 és 40 éves korom között a hozzáállásom a halálhoz eléggé nyugodttá és kiegyensúlyozottá vált. Úgy érzem ez egy természetes, de semmi esetre sem végső mérföldköve az ember létezésének.
Spiegel: Sok szép kreatív évet kívánunk még önnek.
Szolzsenyicin: Nem, nem. Nem kell. Elég volt ez.
Az 1918-ban született írót ma temették el. 1945-től a Gulagon, majd Kazahsztánban kényszermunkával töltött egy bő évtizedet. 1969-ben kizárták az orosz írószövetségből, 1970-ben nem vehette át a Nobel-díjat. 1974-ben kiutasították hazájából, és csak 1994-ben tért vissza oda. Már a hetvenes évek közepén felhívta a figyelmet a globalizáció, a fogyasztói materializmus és az erkölcs nélküli, kiürült liberalizmus veszélyeire. Erkölcsi ars-poetikája: legyen a művész bár boszorkányos formamágus, nem válhat igazi nagysággá, ha tehetségével kiszolgálja az emberellenes erőszakot, vagy csak hitelesíti a zsarnokságot.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali