A Csepel újításának az értékét egyelőre inkább az újszerűségében látom, de ez elég lehet a sikerhez, hajrá!
Archive for the 'sport' Category
Fejemen a fülhallgató, emelgetem a súlyokat, és odalép hozzám a budakalászi sportcsarnokben egy nálam legalább egy fejjel magasabb, kigyúrt fickó. Mindenfajta bevezető szöveg nélkül ezt kérdezi tőlem: tényleg te vagy a polgármester? Óvatosan csekkoltam, a teremben tényleg így tartottak számon engem.
Nos, mit gondoltok, alkalmas lennék egy ilyen…
Érdekes körlevelet kaptunk néhány napja a gyerekek sportegyesületének vezetőjétől. A múlt hétvégi mérkőzésről szóló, szokásos beszámolója végén elégedetlenségének adott hangot a serdülő korosztály eredménytelensége miatt. Tudni érdemes, hogy a gyerekek edzését korábban két, mára már csak egy szerb edző irányítja, akik hazájukban nemrég még az élvonalban játszottak. Iszonyúan tudnak küzdeni, ezt volt szerencsém a saját szememmel látni a felnőtt meccseken. A gyerekeket többször is úgy értékelték, hogy „Kár, hogy Szentendrén csak nagyon buta gyerekek járnak kosárlabdázni!” - ezt idézte tőlük az elnök az e-mailben.
A sommás kijelentés mögött az áll, hogy a fiúk a meccseken, éles szituációban nem alkalmazzák az adott helyzetekre megtanult és begyakorolt összjátékot, így nem tudnak élni a lehetőségekkel, és ezért veszítenek akkor is, amikor egyébként nem kellene.
Érdekes válaszlevél érkezett egy anyukától, akinél „kiverte a biztosítékot a dörgedelem”. Röviden: 1, mi mások vagyunk, mint a szerbek, ezt vegyék tudomásul az edzők 2, a gyerekek otthon bizony el vannak kényeztetve, ami nem „bűn” 3, a sport csak akkor jó, ha nem párosul stresszel 4, a gyerekeknek nem életcélja a kosárlabda, csak hobbi (unaloműzés).
Valamiért a Pink Floyd egyik száma jutott eszembe, aki ismeri vagy megnézi, talán érteni fogja, miért.
Ma volt az utánpótlásnak rendezett évadzáró háziverseny a csopaki Kereked Vitorlás Klubban, melyen a fiaink derekasan helytálltak. Andris a bronzcsapatban negyedik lett a kilenc indulóból, Peti pedig az ötfős versenycsapatban a harmadik helyet küzdötte ki magának. Alább az eredményhirdetés képei.
Nem semmi, hogy milyen emberek vannak! Milyen attitűdje lehet ennek a futónak?
Embertelenül nehéz lehet - akármilyen tempóban - lefutni ilyen ultrahosszú távokat, és akkor még nem is említettem az egyéb körülményeket, amikről a cikk szól!
Minden tiszteletem a kitartó sportolóké!
A Pest Megyei Kosárlabda Szövetség elnöksége által által kiírt nyílt férfi mini megyebajnokságon a Szentendrei Kosárlabda SE mini csapata a harmadik, a férfi mini megyebajnokságon pedig a mai napon az első helyezést érte el.
Jó volt hallani a gyerekek nyilatkozatait: Marci elmondása szerint a mai első meccset Peti nyerte meg a csapatnak, amihez Peti hozzátette, hogy a döntőt pedig a Marci játékával tudták megnyerni.
A fentiek is mutatják, hogy Peti rendszeresen részt vesz a minik mérkőzésein, miközben életkora alapján még az eggyel fiatalabbak, a kenguruk között (is) játszik. A kenguruknál pedig a teljes Pest megyei mezőnyben a harmadik helyezést érte el az éves összesített dobólistán, több, mint 800 fiatal sportoló között. Ebből a fiúból még lesz valaki, ezt én mondom, a büszke apa.
Tagnap este elvittem a nagyfiamat egy spéci kosárlabda edzést megnézni; a csapatának idősebbik korosztálya számára tartott edzést egy amerikai vendég-edző, Christopher Jason Donnelly. Nem vártam semmi különöset tőle, mit akar itt egy amerikai a magyar fiúknak mutatni, a szuper szerb edzőiknek meg pláne. Náluk jobban senki sem tud küzdeni, úgy, mint egy igazi partizán.
Megjött az amerikai edző, a repülőtérről egyenesen Szentendrére, gyorsan átöltözött és már kezdte is. Folyamatosan beszélt (inkább kiabált), nagyon erőteljesen gesztikulált és olyan szuggesztíven magyarázta a technika mögött meghúzódó elméletet, hogy öröm volt hallgatni. Ameddig nem értették meg a fiúk a gyakorlatok lényegét, addig percenként leállította őket, maikor ráéreztek, azonnal megdicsérte őket és pacsizott velük. Tapsoltatta őket az elején, közepén és végén, és láss csodát, senkinek nem volt furcsa a dolog.
Beszélgettem Peti egy sporttársának anyukájával, akivel megállapítottuk, hogy nagyon komoly élmény lehet ez a gimis korosztálynak, akiknek ilyen profi kezelésben valószínűleg nem volt még részük. Na jó, egy sztár-edzőről beszélünk, de micsoda különbséget jelent az esélyek terén, ha valakit egy ilyen edző edz, mint ha egy középszerű vagy éppen egy gyenge. Profizmust profi oktatótól lehet tanulni, ezt tegnap este mindenképpen adott volt. (a fent mellékelt fotó csak illusztráció)
Afterpost: szkse-sajtokozlemeny-090511
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali