Zolesz blogja

Érdekes körlevelet kaptunk néhány napja a gyerekek sportegyesületének vezetőjétől. A múlt hétvégi mérkőzésről szóló, szokásos beszámolója végén elégedetlenségének adott hangot a serdülő korosztály eredménytelensége miatt. Tudni érdemes, hogy a gyerekek edzését korábban két, mára már csak egy szerb edző irányítja, akik hazájukban nemrég még az élvonalban játszottak. Iszonyúan tudnak küzdeni, ezt volt szerencsém a saját szememmel látni a felnőtt meccseken. A gyerekeket többször is úgy értékelték, hogy „Kár, hogy Szentendrén csak nagyon buta gyerekek járnak kosárlabdázni!” - ezt idézte tőlük az elnök az e-mailben.

A sommás kijelentés mögött az áll, hogy a fiúk a meccseken, éles szituációban nem alkalmazzák az adott helyzetekre megtanult és begyakorolt összjátékot, így nem tudnak élni a lehetőségekkel, és ezért veszítenek akkor is, amikor egyébként nem kellene.

Érdekes válaszlevél érkezett egy anyukától, akinél „kiverte a biztosítékot a dörgedelem”. Röviden: 1, mi mások vagyunk, mint a szerbek, ezt vegyék tudomásul az edzők 2, a gyerekek otthon bizony el vannak kényeztetve, ami nem „bűn” 3, a sport csak akkor jó, ha nem párosul stresszel 4, a gyerekeknek nem életcélja a kosárlabda, csak hobbi (unaloműzés).

Valamiért a Pink Floyd egyik száma jutott eszembe, aki ismeri vagy megnézi, talán érteni fogja, miért.