Pont azon gondolkodtam, hogy kellene valami jó anyag a reformációról annak a napján. Örömmel osztom meg (kis késéssel) jó barátom és földim, Pásztor Zoltán ünnepi beszédét itt a blogomon. Luther Mártonnak valóban elvitathatatlan érdeme a felduzzadt hagyományokkal szemben majd’ öt évszázada a Scola Scriptura, magyarul az „egyedül a Szentírás” elvének bevezetése a teológiai gondolkodásba. Aminek a meghirdetéséhez az inkvizíció idején több kellett, mint bátorság! (A tanításbeli hibáit se felejtsük el, de itt most ne essék róluk említés.)
Archive for the 'barátok' Category
A gondolkodás forradalma előadás-sorozat
Ha majd az utolsó pillanatokhoz eljutunk, és talán összesűrítve lepereg előttünk az életünk, mi lesz akkor a fontosabb? Ami lepergett, tehát a múltunk, vagy ami még utána következik? Ha erre a kérdésre nincs még biztos válaszod, kattints erre a weboldalra és regisztrálj!
A Vörösvári úti három pontház középsőjének hatodik emeletére hoztak „haza” a nagyszüleimhez a kórházból, pár hónapnyi időre. Ide, a Zápor utcai általános iskolába jártam 8 éven keresztül, de ekkor már a Vörösvári és a Bécsi utak szegletében épült panel-lakótelepen laktunk, a Gárdos Mariska utcában, gyalogosan pár percre innen. Azért irattak ide, mert itt és pont akkor indult meg elsőként az általános iskolai angolnyelv-oktatás.
Érdekes, hogy azóta mennyire benőtték a fák a házak közeit, és ezzel szemben milyen kopárak voltak akkoriban az épületek melletti terek.
Egy napon a pontházak fotójának jobb alsó sarkában látható vasbeton-héjszerkezetes gázátadó tetejére húztuk fel kissé túlsúlyos barátomat hosszú kötéllel, az iskola után, hazafelé menet. (Azóta a srác - sportos testalkattal - menedzser valahol Nyugat-Európában.)
A pontházak és a kék-zöld ház mögötti játszótéren rengeteget hintáztunk, tanítás után, ebéd előtt. Az első osztály utolsó tanítási napján, hazafelé menet talán pont itt vesztettem el az iskolatáskámat, mindenesetre mire hazaértem, már nem volt meg.
Az óbudai kísérleti lakótelepről szépeket és kevésbé szépeket is mondtak, írtak. Nekem, gyereknek mindenesetre nem tetszett. Szegényesnek tűnt akkoriban nekem, és az itt lakóktól kicsit tartottunk is, akik nem igazán tolerálták, amikor itt játszottunk, rosszalkodtunk. A szomszéd lakótelep modern, tízemeletes panelházai között (ez) sokkal természetesebb volt számomra…
Forrás: Fővárosi Blog
Passzív sorház Dunakeszin
Egy mitaépítkezés, amelyet volt szerencsém végigkövetni. Nagyon sokat tanultam a látottakból! És ez alatt kivételesen nem a hibákat, hanem az igényes megoldásokat értem, az eltakart részeken is!
Megjelent Nyíri Zsuzsa egykori legkedvesebb osztálytársam Háztartásunk kémiája című könyve! Én biztos megfontolom az ajánlásait!
Vigyázat, kapaszkodni! Nem mindennapi riport következik!
Szerintem akár topmenedzsereknek is tarthatna komoly tréningeket!
Jelenleg világszerte 20.000, Magyarországon viszont összesen csak 6db minősített passzívház van. Talán ez a szám is mutatja, hogy mennyire el vagyunk maradva Európától és Világ fejlettebb részétől, amelyikhez egyébként tartozunk. Bár a teendőkhöz képest - Gyürk Andrással egyetértve - én sem tartom soknak a plusz 146 millió Eurót, mégis öröm, hogy egyre inkább foglalkoznak ezzel a kérdéssel is az EU-s és a magyar politikusok! Remélem, hogy az ülés részvételi arányánál jóval nagyobb támogatottsága van a témának a döntéshozói fejekben!
Misivel sokszor ültünk egymás mellett a padban. Ő volt az, akivel egy rövid párbeszédünk nagyrészt eldöntötte a szakmai irányultságomat. Ülünk Kapy Jenő tervezési fakultációs előadásán. Megy a vetítés fűben össze-vissza hajlongó emberekről, épületekről, Derida, posztmodern meg ilyenek. Keresem a fonalat, de nem találom. Odahajolok hozzá: - Te Misi, értesz ebből valamit? - Aha! válaszolta, és fordult is újra előre. Az egyik legjobb, ha nem a legjobb volt az évfolyamban. Nemrég meghalt, nyugodjék békében.
Az utolsó előtti sanghaji napomon Tracy kínai barátnőmmel, egy kedves kínai lánnyal kipróbáltuk a világ egyik leghúzósabb hullámvasútját. Kontrollált szabadesés!
Azt mondták nekem az idei Tisza-tavi kenutúrán a gyerekek (az elsőszülöttek), hogy azért kéredzkedtek hozzám, mert „itt versenyszellem van”! Ha látják az ellenfelet, képesek nem törődni semmi mással, csak a győzelemmel. Miközben enélkül csak veszekednek és lazsálnak. Úgyhogy eveztem velük én is, mint az állat, és hajtottam őket a sikereik felé. Azt hiszem, arra van szükségük, hogy óvatos próbálkozások helyett konkrét célokat tűzzenek ki maguk elé, és el is érjék azokat, vagy ha nem, az kudarc legyen.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali