Zolesz blogja

Akik a címbéli kérdésre igennel válaszolnak, azoknak A felélt jövő című tanulmány szerint (Hetesi Zsolt, Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport - FFEK) jó esélyük van arra, hgy erőszak, járvány vagy éhinség végezzen velük.

Hetesi állítja, hogy a Föld népessége túlszaporodásának, a környezetszennyezésnek és az ősmaradványi energiaforrások elapadásának drámai következményei összeomlásssal fenyegetik életünket.

„Az összeomlás sorrendje: az erőforrás-kínálat csökken, a gazdaság zsugorodik, a közegészségügy, mint a legdrágább és legkifinomultabb ágazat, összeomlik, ezt követik a zavargások, járványok és éhínségek. A fejlődő világban a zöld forradalom utáni mezőgazdálkodás megnövekedett termésátlagai a népesség növekedését is maguk után vonták. Amikor ezekben az országokban az erőforráshiány miatt visszaesnek a termésátlagok, továbbá összeomlik a gazdaság, a valószínűségre hagyatkozva egy embernek 1/5=20% esélye lesz élelemhez jutni, és 50-60% esélye lesz túlélni a járványokat és zavargásokat, azaz összesen 85-90% eséllyel nem maradhat életben. Az egész harmadik világ népességére nézve ez mintegy 4-4.5 milliárd ember halálát jelenti majd, körülbelül 2040-ig bezárólag.

A nyugati világ szerencsésebb, mert a megnőtt termésátlagokat nem követte a népesség megugrása, a termelt többletet a haszonállat-állomány eszi meg, ezért van mindennap hús a nyugatiak asztalán. Ezt a közbeeső láncszemet eltüntetve a táplálékláncból, a nyugati világ élelmezése megoldható. Azonban az igények jó részéről le kell mondani, hogy a túlélés biztos legyen. Ez, és az erőforráshiány óhatatlan zavargásokkal jár majd, így nyugaton is számítani kell 50% emberveszteségre, ez mintegy 700 millió fő.”

A tanulmány szerint a jelenleg ismert technológiákra, mint megoldásokra számítani nem érdemes, ugyanis a tudomány fejlődése nem fog időben megfelelő válaszokat és pláne megoldást adni a nehézségekre (”a kihívásokra”). Új jelentős olaj- és földgázmező megtalálása nem valószínű. A megújuló és zöld erőforrások aránya elenyésző, a fejlesztésére már nincs elegedő idő és energia. A hidrogén előállítása hagyományos energiaforrásokat köt le, nehezen tárolható, szállítható és robbanásveszélyes. Az urán is fogyóban van a földön. A fúziós erőművek termelébe állítása a fejleszés mai állása szerint 2030-2040-re várható, ami már túl késő. Valamint az emberiség összefogása több, mint nem valószínű. Mit tehetünk mikro-szinten, Magyarországon?

„Mivel az erőforrásválság és az ellátási nehézségek elsősorban a városokat érintik, ezért célszerű falura költözni, (első lépés) hiszen a vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). Arra a tudásra, amit a vidék parasztsága évszázadokon át felhalmozott újra nagy szükség lesz, hiszen a földeket megint kézzel és állati igával kell művelni, vegyszerek és műtrágya nélkül. Ebben a munkában ismét foglalkoztatottá válik a falun élő lakosság 80-85%-a, megszűnik a munkanélküliség vidéken, aminek elsődleges kiváltó oka a mezőgazdaság szerkezetváltása volt az 1960-as években.

Továbbá valószínű, hogy a legszükségesebb iparcikkek kivételével (lábasok, tányérok, üveg, stb.) minden helyben fog készülni. Újra előbukkannak a rég eltűntnek hitt szakmák, a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár és így tovább. Egy hagyományos falunak megfelelő méretű közösség, minden szükséges foglalkozást űző taggal, és lehetőleg falun, már nagyjából 500-1000 fő esetén is fenntartható lehet.

A vidéki házakat (és az egyéb fenntartani kívánt épületeket) szereljük fel a következő létfontosságú berendezésekkel: napelem, fúrt kút, melyből kézzel is húzható víz, művelésre alkalmas földterület, pince, és lehetőleg fa tüzelésére alkalmas kazán, de még jobb a kályha.

Még ha egyelőre csak szórakozás szintjén is, tanuljunk meg egy hasznos szakmát, vagy több ilyent. A földművelés, kézművesség, ezermesterség nagyon kifizetődő tudás lesz az elkövetkező időkben. A társadalom jelenlegi állapotához szorosan kötődő, és/vagy rendkívül magas fejlettségű berendezésekhez kapcsolódó szakmák nem lesznek hasznosíthatók (az elsőre a manager és a könyvelő, a másodikra az űrhajós és a maroktelefon-tervező jó példa).

Mivel a magasan gépesített és rendkívül kifinomult egészségügy fog először akadozni, törődjünk sokat egészségünkkel, és lehetőleg váljunk függetlenné az egészségügyi rendszertől, például azzal, hogy megtanuljuk, melyik fűben-fában milyen orvosság van.

Halmozzunk fel minél több tudást a fejünkben, és ha tehetjük könyvek formájában is, mert azok hozzáférhetők villamos eszközök nélkül is. Keressünk hasonlóan képzett embereket, hogy együtt gondolkodhassunk. Ha van napelemünk, akkor egy hordozható számítógép jó befektetés lehet - főleg kutatók számára.”

A tanulmány makroszinten a kérdést még nehezebbnek látja. Az egyik - pesszimista - forgatókönyv szerint totális anarchia várható, éhínségekkel, járványokkal, hatalmas népvándorlással a fejlett világ irányába, összeomlott társadalmi rendszerekkel, a csökkenő erőforrások környékén (atom-)háborúkkal. A másik - optimista - forgatókönyv szerint a politikai-gazdasági hatalmat birtokló országok polgáraiban tudatosodik a világméretű válság fenyegetése, elkezdenek takarékoskodni és gondolni nem csak a maguk, de a gyermekeik jövőjére is. Tudatosabban tervezik a vásárlásaikat, takarékoskodni kezdenek. A járműipar mint kulcsiparág teljesen megváltozik. A hadiipar és a nemzetközi fegyverkereskedelem veszít a súlyából. A szélerőművek elterjednek. Teljesen eltűnik a médiából annak felesleges reklám és bulvár része. A társadalmak gyermekbarátabbá válnak, a népesség elöregedésének folyamata megszakad, és a Föld népessége egy adott szinten állandósul, különösebb megrázkódtatások nélkül. Az erdőterületek csökkenése megáll, sőt, növekedésnek indul. A XX. század során felhalmozódott mérgező, pusztító anyagokat feldolgozzák és ártalmatlanítják, ezek által az emberek egészségi állapota is javul. A világot behálózó informatikai hálózat, az egyetemes szellemi javak terjesztésének eszköze megmarad. Szász-kétszáz év alatt sikerül az emberiség életrendjét fenntartható pályára állítani. Hogy ezek között milyen átmenet tud megvalósulni, az nagy kérdés.

A tanulmány szerint a válság előbb-utóbb bizonyosan belép a mi térbeli és időbeli körünkbe. Ha nem teszünk semmit, hazánk, a nyugati világ részeként 2015-ig bezárólag belesodródik a polgárosult világ végét jelentő erőforrásválságba, mely porba dönti a tudományos és ipari vívmányok mellett a ma megszokott egész életünket. Ehhez semmit sem kell tenni, csak folytatni eddigi életvitelünket…

Interjú Hetesi Zsolttal a Magyar Hírlap Online-ban.

Afterpost: Hetesi Zsolt előadása