Zolesz blogja

Saját iparágam, az építőipar mellett az autóipar a másik, amely igen komoly problémákkal küzd a gazdasági világválság közepette. Ezért együttérzéssel gondolok az ott dolgozókra, amikor ilyen híreket hallok. Emellett azonban van egy másik kérdés is: mi legyen az autóiparral úgy egyébként? Ilyeneket olvasok:

A problémák nem új keletűek. A technológiai forradalmat egykor vezető amerikai autóipar ma messze elmarad ázsiai vagy európai partnereitől a korszerű, üzemanyag-takarékos autók előállításában. „Az innováció hiánya, a fantáziátlan vezetés, a korrupt politikusok, a szakszervezetek nyomására adott nagylelkű munkabérek és juttatások együtt járultak hozzá a problémák elmélyüléséhez” - írja Thomas Friedman gazdasági elemző a The New York Timesban. A detroiti nagy hármas fejlesztés helyett politikai lobbizással akart előnyöket szerezni benzinevő furgonjainak, teherautóinak és városi terepjáróinak (SUV). Míg a benzinár rohamosan emelkedett - és elérte a gallononkénti (egy gallon=3,7854 liter) 3-4 dollárt -, addig sikerült olyan törvényt kierőszakolni, amely egy éven át garantálta az 1,99 dolláros gallononkénti benzinárat annak, aki SUV-ot vásárol. E vevőcsalogató fogással elodázták a tényleges problémák orvoslását. Amikor a világon mindenütt az üzemanyag-takarékos autók fejlesztésén munkálkodtak, a GM igazgatóhelyettese a Toyota Prius megjelenésekor kijelentette: a hibrid autónak nincs értelme. Az amerikai autóipar az agyhalál állapotába jutott.

Az autógyártók erős szakszervezete olyan munkabéreket, juttatásokat, egészségügyi biztosítást, nyugdíjat harcolt ki munkásainak, mely lehetetlenné tette a versenyt az alacsony munkabérű ázsiai piaccal vagy az Egyesült Államokba telepített Honda-, Toyota-, Mitsubishi-, Nissan-gyárakkal. A szakszervezeti munkások nemcsak hogy magas órabérért - átlagosan 70 dollárért - dolgoznak, de az esetleges leépítés után két évig megkapjak fizetésük 95 százalékát.

A vészhelyzetre a novemberi drámai adatok nyilvánosságra hozatala világított rá: rekordmértékben, 533 ezer dolgozót küldtek el, s tovább zuhant a forgalom: a GM-termékek eladása 41, a Fordé 31, a Chrysleré 47 százalékkal esett vissza.

Mit is lehet erre mondani? Az amerikai autóipar vezetésénél tetten érhető, halogató hozzáállás természetes emberi attitűd. Ha mi, dolgozók szembenéznénk azzal, hogy pár hónap múlva még nehezebb lesz munkát találni, akkor előrehoznánk a problémát, és magunk mondanánk fel pl. az autóiparban vagy az építőiparban meglévő állásainkat. Időben keresnénk olyan új munkahelyet, amelynek az új körülmények között is van jövője. Persze nekem, a nemrég leépítettnek ma már könnyű okosnak lenni, ezt elismerem…