Monthly Archive for december, 2008

Visszatekintés a 2008-as évre

Januárban indult a zolesz blogja. Februárban nem történt semmi említésre méltó újdonság. Márciusban síeltünk. Áprilisban volt a tízéves házassági évfordulónk, májusban Orsi szüleinek a negyvenéves. Júniusban Andris elballagott az óvodából. Júliusban és augusztusban a nyáré volt a fő szerep, egyebek mellett szörfözéssel. Szeptembertől Andris is iskolás lett, nekem pedig leesett a tantusz, hogy merre is megyünk rövid illetve hosszú távon. Októberben tovább fokozódott a terhelés és a munkahelyi stressz. Novemberben felvetődött bennem, hogy a magam lábára kellene álljak, de aztán a jövővel kapcsolatos aggodalmaim miatt határozatlan idővel későbbre halasztottam ezt a döntést. Decemberben megszűnt a munkahelyem.

Ez nem egy vidám zárása a felsorolásnak és az évnek. De már korában megtapasztaltam és továbbra is hiszek abban, hogy a problémák - így a kényszerű munkahelykeresés is - egyben lehetőségek a változtatásra, és jót hozhatnak nekünk. Ezért minden kedves olvasómnak, rokonnak, barátnak és magunknak is jó szívvel kívánok sikeres és boldog 2009. esztendőt!

Singer Magdolna

A fenti címmel közöl interjút a Magyar Nemzet Singer Magdolnával, a gyászoló anyákról. Linkelni csak máshonnan tudom az interjú tartalmának összegzését, ami kevésbé élményszerű, mint az eredeti szöveg, de azért valami.

.

.

Szegény angolok 2.

Ami Nagy-Britanniában történik, az hozzánk is elér hamarosan. A britekről azt írja, hogy nagyon meg fogják szenvedni a globális válságot az amerikainál is nagyobb ingatlanpiaci lufijuk kidurranása miatt. A mi ingatlanpiaci lufink biztosan „kisebb”. Nálunk egy másik fajta lufi nagy, és mi amiatt fogjuk nagyon megszívni.

Webkettő?

Egy tananyag a mai internetes alkalmazásokról, amatőröknek, mint amilyen én is vagyok. A kerettörténet kicsit gáz, de amiket elmond, azok hasznosak lehetnek. Több újdonság volt benne a számomra is, annak ellenére, hogy a bemutatott alkalmazások többségéhez hasonlót használok magam is.

Bloggerek vs. júzerek vs. közösségi szolgáltatások fejlesztői

Érdekes a Blog.hu oldalnak a jelenleg még ott tanyázó blogok kommentelésével kapcsolatos alapszabály-változtatása, és annak fogadtatása is. A témában írt gépház-poszt egy - számomra - újfajta irányt jelez az inda fejlesztői részéről. Azt, hogy a rendszerükben lévő blogok eseti látogatói helyett a rendszeres látogatókra (”kommentezőközösségekre„) akarnak optimalizálni, és mindegyikből belépett júzert csinálni. Ha úgy alakul, vállaltan az első csoport kárára is. Idézetek a kommentekből:

sztahanov (Blog.hu): „Bzitosan nagyon értékes kommentek azok, amiket egy véletlen arrajáro beleböfög a blogodba, mi viszont többre értekeljük a rendszeres kommentezőket, a kommentezőközösségeket”

sztahanov: „a blog.hu nem csak külonállo blogok halmaza, hanem egy „közösségi tér”, es mint ilyen, lehetnek benne központi jatékszabályok. azzal a szemmel is lehet nézni, hogy amikor egy júzer mászkál benne, akkor egy másik blogban is számíthasson bizonyos alapfeltevésekre. pl. hogy meg tudja egy nickről nézni, h amúgy értelmeseket szól hozzá vagy csak egy egyszeri fikanick”

PaganMaga: … de lássuk be, ez a dolog se nem a bloggerekért se nem a kommentezőkért van. Szóval hajrá :)

sztahanov: @PaganMaga: de éppenhogy a júzerekert van, mondjuk ez igaz, hogy elsősorban a júzerekért úgy általában, és nem pont a bloggerekért

Magam a kötelező regisztrációt ellenzőkkel értek egyet. Itt és most bevallom, hogy több komment elmaradt már a részemről, egyszerűen, mert nem volt kedvem regisztrálni az indán. Az én felfogásom ellentétes a Blog.hu-éval: a világhálón én nem egy vagy több virtuális közösséghez akarok tartozni, hanem csak blogot írni, szörfölgetni, benézni ide-oda és néha kommentelni is, esetleg egyes blogokon csak egyetlen alkalommal, néhol rendszeresen. Szerintem az eseti kommentelők igenis akár még értékesebbek (és érdekesebbek) is lehetnek, mint belterjes közösségek megszokott körei. Ja, és minden sorozat az első elemével indul, ugye?! Amiből lehetnek az új, tartós kapcsolódások is…

A zolesz blogja a WordPress-nél van, hála Gabának. A Blog.hu döntését nyilván nem láthatta előre, de vajon tudatos volt-e az ajánlása majd’ egy éve?

Ügyi-fogyik Karácsonya

Huszonegyedikén családostul részt vettünk a pomázi ügyi-fogyik karácsonyi ünnepségén. Nagy élmény volt megtapasztalni, mennyire más világban élnek ők, testi és/vagy szellemi fogyatékosok, mint mi. Beszélgettem egy - egyébként vezetési tanácsadó - apukával, aki a 18 éves fiát hordja ebbe a speciális közösségbe, amelyet lelkes amatőrök tartanak össze, nagylelkű szeretetből. Azt mondta nekem, hogy nem biztos, hogy a mi életünk teljesebb és igazabb, mint az övéké. Annyit mindenesetre láttam, hogy mihozzánk képest hihetetlenül őszinték és nyíltak, és a maguk módján teljesen természetesen viselkednek minden helyzetben. Ami nekünk már-már bolondságnak tűnhet, pedig nem az. Persze a rossz szándékkal szemben teljesen védtelenek, kihasználhatóak és tehetetlenek. Önfenntartásra nem képesek, az egészségesek szempontjából kilátástalan és haszontalan az életük. Ők mégis vidámabbak és reménykedőbbek, mint mi, szerencsések.

A betlehemes játékukhoz szereplőket keresetek. Orsi lett a Szűz Mária, én a Szent József és Istvánka alakította a kis Jézust nekik. A szerepünk jelmezben és szóló énekléssel is járt, igazán jól éreztük magunkat.

„Mondja meg már valaki a magyaroknak, hogy válság van.”

A címbéli mondatot idézte a Financial Times-tól Járai Zsigmond, a Menedzsment Fórumnak adott interjúja során. Részletek a jegybank volt elnökének pesszimista helyzetértékelésből:

A bankmentő csomagra szükség van, vagy pontosabban szükség volna. Igazából „gazdaságmentő csomag” kellene, és a bankokat azért fontos megsegíteni, mert rajtuk keresztül áramlik a pénz a gazdaságba. (…) A bankárok ma még azt mondják, hogy ők nincsenek bajban. Persze ha a forint leértékelődne, akkor egyből óriási gondban lennének, és ha elindul a válság, és tömeges csődök lesznek, akkor majd a bankok is súlyos helyzetbe kerülnek.

Elsősorban cégekre gondolok ( ti. a csődök szempontjából), de ha megszűnnek a munkahelyek, akkor sorra dőlhetnek be a lakás- és gépkocsi hitelek; nem beszélve az árfolyam gyengülésének kockázatáról. Elsődlegesen azok veszélyeztettek, akik svájci frankban adósodtak el, ezért csak a második hullámban következnek majd a magáncsődök. (…) A bankároknak ezért is óriási a felelősségük, mert ha nem hiteleznek, akkor leáll a gazdaság. (ezt már észrevettem a saját bőrömön)

Most már sok fő gond van, ezek közül csak az egyik a közszféra túlköltekezése.

Valóban az vagyok (ti. nagyon pesszimista a jövő évi kilátásokat tekintve). Ahogy hallgatom az elemzőket, akkor nem én vagyok a legpesszimistább. Úgy gondolom, hogy 3-4-5 százalékos visszaesés várható, bár a GDP egy nagyon aggregát mutató, és viszonylag lassan változik. De az ipari termelési adatok, hitelezési számok vagy vállalati mérlegek mind negatívan hatnak. Másrészt én úgy vélem, hogy a nyugati kibontakozás is később fog elkezdődni, mint ahogy azt sokan várják.

Ha valóban kisebbek lesznek a bevételek, viszont a kiadásokat nehezen tudjuk csökkenteni, akkor bekerülhetünk egy negatív spirálba. Ebből is látszik, hogy már rég hozzá kellett volna kezdeni egy drasztikus költségvetési lefaragáshoz. A pénz nem fog kitartani a választásokig, holott eredetileg addig elégnek kellene lennie. Akkor feltehetően újabb pánik lesz, majd újra kapunk hitelt. Ha már egyszer adtak húszmilliárd eurót, akkor majd újra adni fognak. Másrészt közelegnek a választások is, ilyenkor ilyen változtatásokba nem szívesen fog bele senki sem. (az argentin válságra vagy esetleg az őszödi beszéd egyes elemeire való asszociációk és áthallások - sajnos - megengedettek)

Idáig abban bíztam, ha nagy válság van, akkor az jó környezetet teremt a reformokra. De most már úgy látom, hogy az IMF-hitelből továbbra is fent lehet tartani a rossz rendszert. (itt azt kell mondjam, hogy egyes, a Járai úrnál sokkal kevésbé tájékozott személyeknek már korábban leesett a tantusz…)

Én nyilvánvalóan elfogult vagyok, de szerintem tragikusan vizsgázott ebben a válságban a pénzügyi kormányzat. Konkrét válságkezelésben is gyengék voltak, de igazából a valódi reformokat most kellett volna megcsinálni, aminek azonban nyoma sincsen. Érdekes, hogy Németország sokkal több reformot hajtott végre, mint mi. Ahogy a Financial Times írta: „Mondja meg már valaki a magyaroknak, hogy válság van”.

Eddig az idézetek és a saját kommentek. Zárásképen talán csak annyit, ha ebből az elkerülhetetlennél sokkal nagy baj lesz, az mindannyiunk felelőssége, nem csak a szocialistáké és a szabad demokratáké. És persze kiemelten az ellenzéki pártok vezetőié. Hogy sok egyéb alkalom mellett a 2006 szeptemberi, hosszan tartó zavargások során nem voltak képesek, vagy inkább nem akarták (?) felismerni a lehetőséget, az egyszerűen megbocsáthatatlan. Mennek a lecsóba mind, nem sokára, azt hiszem.

afterpost: Felcsuti Péter pár nappal ezelőtti álláspontja a bankmentő csomagról és a hatóságokról

Kabaré helyett

Hát ez most tényleg jó volt. A képgaléria is megér egy kis kattintgatást.


Gyorsmérleg

Több kollégámmal együtt ma volt az utolsó, munkaviszonyban töltött napom. (Nekem mondjuk még kinéz itt egy-két hónapnyi beszámlázós munka.) Az elmúlt három és fél évemre visszagondolva a „jól elvégzett munka” utáni pozitív érzés keveredik bennem a „kifizetetlenség” negatív hangulatával. Jöjjön egy leegyszerűsített, szubjektív mérleg a volt munkahelyemről:

Jó volt, hogy a korábbi évek látszattevékenységei után érdemi munkát végezhettem. Egyre komolyabb hatásköröm lett, és persze nőtt felelősségem is. A műszaki kérdésekről az üzletiekre, a végrehajtásról a tervezésre került át a hangsúly. A működésem hatásait és következményeit megtapasztaltam mind az alvállalkozók, mind az irányírásom alatt álló kollégák, és a főnökeim reakcióiból, illetve megmérte az ügyfél is. Az utolsó két évben a kapacitásom maximumára voltam járatva, gyakran úgy éreztem, hogy száz százalék felett kell teljesítsek. A legkétségbeejtőbb helyzetekben sem adtam fel a célokat, és végül a feladataimat eredményesen teljesítettem (pl. az áruházat). Komoly kudarc nem ért. A telekvásárlástól a projekt eladásáig tapasztalatokat szereztem az ingatlanfejlesztés menetéről, az alapvető logikáját sejteni vélem, még ha sokat is kellene tanulnom róla/belőle.

Rossznak éreztem, hogy a tapasztaltabb kollégák felől gyakorlatilag semmilyen bevezetést vagy tanítást nem kaptam az évek során, szinte mindenre magamnak kellett rájönnöm. A főnökök döntő része a delegáláson és a számonkérésen túl nem tartott fenn kapcsolatot a beosztottaival, és azokat is leginkább írásban (e-mailen) intézte. Sok konfliktusunkat nem kezeltük, a belülről generált stressz nagyobb volt a külsőnél (akár ilyen is). A hivatalos teljesítménymérés eredményei és a dolgozók igazságérzete jelentősen eltért, ami az együttműködésünket nem segítette. A vezetői pazarlás és a kicsinyesség egyszerre volt jellemző. Egyes vezetők részéről a kulturális értékek folyamatos fejlesztésének elvárása időnként „kultúrterror”-ba hajlott, ami a gyors „hanyatlás” során szinte elillant. A munka mellett a családomra és önmagamra nem nagyon maradt időm.

Mindenesetre megéltünk belőle, és egy bizonyos életszínvonal mellett, évről évre előreléptünk a házunk fejlesztésével is. Pontosan így nem mehet tovább, az egyértelmű; a hagyományos kereskedelmi és lakóingatlan fejlesztéseknek rövid és/vagy középtávon befellegzett. Valami mást kell keresni, szerintem az energetika, az infrastruktúrák vagy az üzemeltetés terén. Meglátjuk.

„Keressenek albérlőt, vállaljanak másodállást!”

Szeptember elején azt írtam: „remélem, ezt mi megússzuk”. Akkor a brit lakásárak csökkenése 10%-nál tartott, és maximum 25%-osra becsülték azt. Most 15%-nál tartanak, és 35%-ra becsülik a végét, írja a HetiVálasz cikke.

afterpost: és most az a helyzet nálunk a lakáspiacon, hogy 10-15%-osra becsülik a lakásárak csökkenését 2009-re.