Zolesz blogja

A Századvéd és a Forsense legutóbbi közvélemény-kutatása szerint a Fidesz továbberősödése mellett a Jobbik is kezdi elérni a parlamenti küszöböt. A Jobbikot a legtöbben továbbra is szélsőjobboldali pártként tartják számon, ami érdekes reakciókat válthat ki, ha az erősödésük tovább folytatódik, és pláne, ha mandátumot szereznek az EU parlamenti választások során. Meglátjuk, hogy a kis párt fel tud-e nőni a feladathoz, és tud-e reális politikai alternatívát mutatni kritikus mennyiségű embernek.

Képzeljük csak el, hogy a választások után egy 2/3-os többséget szerzett jobboldal, valamilyen működő együttműködésben micsoda skandalum lenne a jelenleg hatalmon lévők számára! És micsoda lehetőség lenne a változtatásra! Szerintem ma ezt el sem tudjuk képzelni, és pláne el sem tudjuk hinni, hogy lehet jobban is csinálni, mint ahogyan a „szakértőink” teszik, sok éve. Hogy történhet velünk valami jó is, csak egy kicsit tenni is kéne érte!

Induljunk ki a célokból (majdnem azt írtam, hogy az álmokból), volnának ötleteim: az első lenne a családi adózás bevezetése, alapvetően a nevelt gyerekek számától függő, progresszívan növekedő adókedvezmények formájában. Nem alanyi jogon járó segélyként, csak valós teljesítmény után.

Mert a jövő erőforrásait a gyerekesek hozzák létre ma, a gyermekeket szándékosan nem vállalók számára is. Ugyanis a ma vállalt gyerekek fogják majd felnőttként megtermelni a gyermektelenek nyugdíját is. Amihez azért nyilván ők is ragaszkodnak. Mert megdolgoztak érte; pl. fizették a nyugdíjjárulékot. Hogy a társadalom reprodukciójából nem vették ki a részüket? Vagy nem tudták, vagy nem akarták, de nem is volt kötelező. Viszont aki hallott már a társadalom elöregedésének problémájáról, az sejtheti, mennyit ér (vagy nem ér) majd a nyugdíjra való jogosultság akkor, amikor megroggyan a nyugdíjrendszer. Na először itt kellene egy kicsit igazságosabbá tenni a jövedelem újraelosztásának módját, értékrendszerét. Hogy legyen  mit szétosztani mondjuk egy-két évtized múlva is.