Singer Magdolna A pénz és én címmel írt a blogjába egy bejegyzést (innen is letölthető). A pénzről írtakkal most nem foglalkoznék. Egyébként ezt tartom könnyebb ügynek, erre van pár technika. Ami engem jobban foglalkoztat, az az írásában tett kitérője az én-re; ahogyan én értem: a „szuper családanya” válságának kérdése a „szuper férj” mellett.
Azt írja, hogy a hagyományos asszonyi vagy családanya szerepében a nő a férje álmainak megvalósításában segédkezik, és nem a maga életét éli. A pénzügyekből ki van rekesztve, leginkább azért, mert annak megszerzése olyan munkával jár, amit a nő nem szeret. Egyébként megkap mindent, amire csak szüksége van, de a pénz feletti diszponálás bizonyos hatalmat is jelenthet. A rendszer látszólag kifogástalanul működik, ez azonban elfedi azt a tényt, hogy hosszú távon nem tartható fenn egy ilyen hierarchikus viszony, hiszen az mindkét fél boldogtalanságához vezet.
Ha a férj szeretettel támogatja a feleségét az ő saját vágyai felismerésében és az eléréséhez vezető útján, az sem elég. Akkor mindez csak egy a számára megadott lehetőség, és nem a saját alapvető joga. A saját engedélye maga felé csak akkor érvényesülhet, ha elvonja magát a férje álmaitól, mert a szerepragaszkodások nehezítik az előrehaladását. Ha a szeretetteljes férj mindent megad a számára, cserébe elvárja az odaadást. A nő képtelen elhagyni az aranykalitkát, nincs meg hozzá az öntudata, önbizalma, hite, bátorsága és legfőképpen nem mer eltávolodni a reá hagyományozott női szerepétől. Mi több, nem csak boldogtalan, de önmagában csendben megbosszulja azt, hogy nem tud önmaga lenni, megtorolja, leveri szerencsétlen urán. (A mai fiatalok esetében hovatovább már az elbizonytalanodott férfiak védelmében kell fellépni a női erő fenyegetése miatt.)
Ez az érdekes megközelítés valóban alapvetően megkérdőjelezi a hagyományos női és férfi szerepeket. A képlet szerintem kicsit elnagyolt, de talán jól jellemzi a „jó családok” egy részében a felállást. Na, ilyenkor mi van?
Bennem van a hiba, de nem értem.
Mi a megoldás? Mit kellene tegyen a szupernő, hogy kitörjön ebből a „csapdából”?
Lenbali, én sem igazán tudok választ adni erre. Az mindenesetre ismert tény, hogy az embernek a korábbi céljai elérése után új célokra van szüksége (pl. a Maslow piramison felfelé lépdelve ezek már más és más természetűek lehetnek).
Nagyon sok igazság vagyon ebben a bejegyzésben, jót lehetne erről beszélgetni most is, de 20 év múlva sem ártana. Szerintem a nők többségében még mindig kódolva van a háttérszerep és sokszor ők tartják vissza magukat az igazi önmegvalósítástól. Ugyanakkor, ha valaki „önmegvalósít” hamar megkapja az „emancipált” jelzőt.
Én még gondolkodom!
„Egy szupernő” :-)))))
fatime, min gondolkodsz és mióta?
Hogy melyik női „szerep” esne jól… és főleg mostanában gondolkodom.
Nos, melyik esne jól?