Zolesz blogja

A szokásos stílusa miatti ellenszenvemet félretéve elolvastam az egyébként általam nem nagyon tisztelt Tóta W. Árpád aktuális blog-bejegyzését a világ demográfiai problémájának megoldásáról. A kérdés engem is érdekel, gondoltam lássuk, mit gondol erről az (index?) megmondóembere.

Tóta W. egymásra hajigálja az abortusz, a homoszexualitás és a fogamzásgátlás kérdéseit, és a fejlett világ kontra keresztény egyház szembeállítása mellett lazán levezeti, hogy előbbi a vívmányaival úgy jó, ahogy van, utóbbi viszont kb. hülye. Szerinte az abortusz és a melegek nincsenek érdemi hatással a népesség alakulására, ellenben a kérdés kulcsa a fogamzásgátlás:

„A Nyugat sikeresen elválasztotta a szexet a gyerekcsinálástól, ez az intézkedés visszavonhatatlan, és óhatatlanul oda vezet, hogy a boldogság két kontinensére a boldogtalanabb, de veszettül szaporodó civilizációk veszélyt jelenthetnek puszta emberfölényükkel. (…) Nem a saját szabadságunkat kell megcsonkítani ahhoz, hogy az élőerőben mutatkozó hátrányunk csökkenjen. A többiek csonka szabadsága okozza, hogy ennyien lettek. Nem nekünk kell visszasüppedni az ő boldogtalanságukba, hanem őket kell magunkkal rántani a békeidők örömeibe.”

Micsoda ostobaság a boldogságot a fogamzásgátlással, a boldogtalanságot annak „hiányával” azonosítani! És a földrészek demográfiai mutatóinak alakulását egyszerűen a fogamzásgátlás elterjedtségének különbözőségével magyarázni! Sőt azok befolyásolására ugyanezt javasolni! Miért ne lehetne több gyereke annak, aki egyébként védekezik? És miért lenne majd kevesebb annak, aki megismerkedik a védekezés technikájával? A gyerekek többsége vajon nem a szülők szándékából, hanem inkább tök véletlenül születik meg, bárhol a világon? Pláne Európában vagy Észak-Amerikában?

A népességfogyásnak sokkal inkább az lehet az oka, hogy az életstratégiák széles körben a „minél kevesebb erőfeszítés és fáradtság mellett többet és gyorsabban élvezni” alapelvre vannak optimalizálva. Ez a változtatni képtelen, passzív ember gondolkodása. Tóta W. szerint ez rendben van, ne legyen több gyerekünk; még a végén nem omlik össze a nyugdíjrendszer, és lesz helyben fehér ember, aki dolgozik (nem csak kefél). Sőt, szerinte inkább hagyják abba a fejletlenebb kontinenseken is a szaporodást, hogy aktivitásukkal ne jelentsenek kihívást a számunkra, lusták számára.

Csendben megkérdezem: mi lesz, ha nem fogadják meg Tóta W. Árpád javaslatát a „boldogtalanok”, és a „boldog békeidők örömei” helyett inkább tovább szaporodnak?