Tag Archive for 'fogamzásgátlás'

Hálószobatitok

Published
by
zolesz
on 2012. november 17., Szombat
in Biblia, egyház, ember, gratula and vallás
. 3 Comments

A szexualitás kérdése mindig kiemelt figyelemre tarthatott számot az idők során. Gondoljunk csak a különféle vallások szertartásaira, rítusaira, vagy akár a római egyház érdekes hozzáállására a történelem folyamán. Most azonban a sötét középkoron nagyvonalúan lépjünk túl, és nézzük meg, hogyan viszonyulnak a kérdéshez a keresztények ma!

A protestáns egyházak a fogamzásgátlás és a gyerekvállalás kérdését, mint minden más erkölcsi kérdést is, a házaspár lelkiismeretére és szabad döntésére bízzák. Persze nem buzdítanak a szabadosságra, de a válaszait ki-ki maga keresheti meg.

A Római Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat idején (1962-65) majdnem elmozdult a korábbi, évezredes merev álláspontjától. Az „elhajlási” kísérlet láttán a pápa a még csak kialakulóban lévő szakmai vitát erővel berekesztette, és a döntés jogát a zsinattól hatalommal magához vonta. VI. Pál pápa további három éves töprengés és mérlegelés után a Hunamae vitae kezdetű enciklikájában kötelező érvénnyel ezt írta elő: a fogamzásgátlás egyetlen megengedett módja a „terméketlen periódusok” módszere, azaz a nő terméketlen időszakaira időzített szex (a hőmérős-kiszámolós módszerrel). Ez egyrészt továbblépett azon a középkori szemléleten, hogy a szexualitás célja kizárólagosan a gyermek nemzése lenne, tehát a szex immár az Egyház szerint is lehet a szeretet megnyilvánulása (dicsőség Istennek!). Viszont a megengedett szabadság megélésének valóban biztonságos módszereit - beleértve az óvszer használatát, de még az aktus megszakítását is! - megtiltotta. Hogyan reagálhatnak erre a katolikusok?

A párok egy (szűk) kisebbsége - jó szívvel vagy kényszerből, de - tudomásul veszi a pápa kötelező érvénnyel előírt útmutatását. A fogamzásgátlás nélküli szexuális életüket továbbra is beárnyékolja a az óvatoskodás és a nem kívánt terhességtől való szűntelen félelem. Az egyház előírása akadályozza őket a házasságuk megélésében: a férfit visszafogja a felesége iránti szeretete kimutatásában, a nőt pedig visszarettenteti a férje közeledésének elfogadásától. Kinek ismerős a „Nehogy teherbe ejts!” mondat? És az előírások betartásának jutalmául a katolikus családokban néhány gyerekkel több fogan meg a tervezettnél. Most itt nem részletezném, hogy még hová vezethet ez a kényszeredett gyakorlat…

A katolikus párok másik, és állítom, hogy nagyobbik hányada az egyház tanításának akarattal szembeszegülve, szabadon dönt a kérdésben, és válogat a fogamzásgátlás számára megfelelő módszerei között. És azt is állítom, hogy legtöbbjük a legminimálisabb lelkiismeretfurdalást sem érzi eközben, sőt! És biztos vagyok abban is, hogy ezt a Biblia legfőbb parancsa, a szeretet parancsa alapján helyesen is teszik!

Aki a fentiekkel egyetért, érdekes kettősséget figyelhet meg a születésszabályozáshoz való szabad hozzáállásban: a családos katolikusok többsége váltogatva nappal (a templomban?) katolikus, és éjszaka az ágyban viszont protestáns!

Katolikus szemmel: Egy vitatott enciklika - Humanae Vitae

A „demográfiaexport”-ról

Published
by
zolesz
on 2009. július 17., Péntek
in gratula, kultúra and társadalom
. 0 Comments

A szokásos stílusa miatti ellenszenvemet félretéve elolvastam az egyébként általam nem nagyon tisztelt Tóta W. Árpád aktuális blog-bejegyzését a világ demográfiai problémájának megoldásáról. A kérdés engem is érdekel, gondoltam lássuk, mit gondol erről az (index?) megmondóembere.

Tóta W. egymásra hajigálja az abortusz, a homoszexualitás és a fogamzásgátlás kérdéseit, és a fejlett világ kontra keresztény egyház szembeállítása mellett lazán levezeti, hogy előbbi a vívmányaival úgy jó, ahogy van, utóbbi viszont kb. hülye. Szerinte az abortusz és a melegek nincsenek érdemi hatással a népesség alakulására, ellenben a kérdés kulcsa a fogamzásgátlás:

„A Nyugat sikeresen elválasztotta a szexet a gyerekcsinálástól, ez az intézkedés visszavonhatatlan, és óhatatlanul oda vezet, hogy a boldogság két kontinensére a boldogtalanabb, de veszettül szaporodó civilizációk veszélyt jelenthetnek puszta emberfölényükkel. (…) Nem a saját szabadságunkat kell megcsonkítani ahhoz, hogy az élőerőben mutatkozó hátrányunk csökkenjen. A többiek csonka szabadsága okozza, hogy ennyien lettek. Nem nekünk kell visszasüppedni az ő boldogtalanságukba, hanem őket kell magunkkal rántani a békeidők örömeibe.”

Micsoda ostobaság a boldogságot a fogamzásgátlással, a boldogtalanságot annak „hiányával” azonosítani! És a földrészek demográfiai mutatóinak alakulását egyszerűen a fogamzásgátlás elterjedtségének különbözőségével magyarázni! Sőt azok befolyásolására ugyanezt javasolni! Miért ne lehetne több gyereke annak, aki egyébként védekezik? És miért lenne majd kevesebb annak, aki megismerkedik a védekezés technikájával? A gyerekek többsége vajon nem a szülők szándékából, hanem inkább tök véletlenül születik meg, bárhol a világon? Pláne Európában vagy Észak-Amerikában?

A népességfogyásnak sokkal inkább az lehet az oka, hogy az életstratégiák széles körben a „minél kevesebb erőfeszítés és fáradtság mellett többet és gyorsabban élvezni” alapelvre vannak optimalizálva. Ez a változtatni képtelen, passzív ember gondolkodása. Tóta W. szerint ez rendben van, ne legyen több gyerekünk; még a végén nem omlik össze a nyugdíjrendszer, és lesz helyben fehér ember, aki dolgozik (nem csak kefél). Sőt, szerinte inkább hagyják abba a fejletlenebb kontinenseken is a szaporodást, hogy aktivitásukkal ne jelentsenek kihívást a számunkra, lusták számára.

Csendben megkérdezem: mi lesz, ha nem fogadják meg Tóta W. Árpád javaslatát a „boldogtalanok”, és a „boldog békeidők örömei” helyett inkább tovább szaporodnak?