A fenti címmel írt bejegyzést Zoli a blogába, amit promótált az index. Hát igen, sokan vagyunk, akik a saját kárunkon tanuljuk meg, hogy nem a nyerő képletet alkalmazzuk például a pénzügyeinkben. De sosem késő a változást elkezdeni! Ehhez ajánlom a legjobb szívvel mindenkinek Robert Kiyosaki könyvét, a Gazdag papa, szegény papát.
Annak idején, mint mindenki más, az én szüleim is megvették az önkormányzattól a lakásukat, amit azelőtt béreltek. És jó vétel volt, tényleg kár lett volna kihagyni. Csakhogy a lakás lett a család legnagyobb (egyetlen) „befektetése”. Illetve csak azt hittük, hogy befektetés, de hogyan lehet annak tekinteni valamit, ami pénzt nem hoz, csak visz? Ilyen befektetési „portfólióval” csak a kudarc várható - előbb vagy utóbb. És hányan fogják ezt elszenvedni a nem túl távoli jövőben? Akik elolvassák a fent ajánlott könyvet, talán megértik, és elkerülhetik ezt a hibát.
Afterpost: kb. két éve kerülgetett egy brokernetes fiú azzal, hogy fektessek be nála. Már majdnem meggyőzött az ázsiai alapok hosszú távú előnyeiről, de végül azzal utasítottam vissza, hogy saját lakóingatlanba befektetni mennyivel célszerűbb. Ugyanis az nem csak egyre értékesebb lesz, de még lakunk is benne, tehát dupla haszon. Ha a fiú olvasta volna Kiyosaki könyvét, és pláne ha akkor kölcsönadja nekem, elfogadtam volna az ajánlatát. Persze a mi lett volna, ha? egy nehezen megválaszolható kérdés…
Nem szimpatikus tag ez Zoli, nagyon csípem ezt a nagyképű sznob dumát. Zabáljon csak otthon, meg netezzen…
Fatime, kölcsönadjam a könyvet?
Balázs!
Légy szíves az én blogomon ne csinálj ilyet, hogy más nevében írsz kommentet!
Zoli