A szoftvertervezők tudatosan játszanak rá arra, hogy pszichológiai kondicionálással édesgessék magukhoz a felhasználókat - állítja az index cikke. A jelenség a viselkedéskutatók szerint a szerencsejáték-függőségre hasonlít. A legtöbben olyan szoftverek használatára „kattannak rá”, amelyek működésében az előre nem kiszámíthatóságnak fontos szerepe van. A Facebookon, Twitteren, Instagramon de akár a LinkdInen is könnyen ránk törhet az az érzés, hogy csak le ne maradjunk valami jóról. Az egyik befolyásoló tényező tehát a valami jóról való lemaradás, azaz a veszteség az elkerülésének a vágya. Hasonló a folyamatos csetelés kényszere, ami szintén a barátokkal eltölthető idő maximális kihasználását célozza meg, szemben az értelmetlenül egyedül tötltött idővel, ami alatt a többiek talán éppen jól szórakoznak - nélkülem. A másik befolyásoló eszköz a véletlenszerűen érkező lájkok és követések, mint személyünk értékének a megerősítése, amire viszont folyamatosan vágyunk. Kényszert érzünk, hogy folyamatosan online legyünk, és ezt a visszaigazolást egyre gyakrabban csekkolni kényszerülünk. A pszichológusok váratlan jutalomnak hívják ezt, amely típusú véletlenszerű megerősítések igen gyorsan alakítanak ki függőséget. A függőség állapotánál már nem a felhasználó saját tudatossága dominál, hanem a szoftverfejlesztői oldal pszichológiai kondiciója.
Ezek a befolyásolások egyrészt oda vezetnek, hogy egyre gyakrabban kizökkentenek a normál tevékenységünkből. Másrészt pedig ez után mindig több időt töltünk a szoftverrel, mint azt előzetesen terveztük. Egy néhány másodpercesnek induló figyelemelterelés után negyed-fél órára lehet szüksége az agyunknak a zavaró hatásból a korábbi foglalatossághoz való visszatéréshez. A szociális hálókon a bejegyzések végtelen áradata pereg a szemünk előtt. Életbe lép a feneketlentányér-effektus: kisérletben figyelték meg, hogy egy folyamatosan újratöltőtő tányárból az ember 73%-kal több levest kanalaz ki, anékül, hogy ezt észrevenné. A tartalomfogyasztás mellett azonban a megosztás is kényszeressé válhat, hiszen a többiekhez hasonló, vagy azt meghaladó mértékű jelenlétre, válaszadásokra érzünk elköteleződést az ismerőseink iránt.
Harris szerint a mostani közösségimédia-habzsolás és az okostelefon-függőség egy hipnózishoz hasonló öntudatlan transzállapot. A jelenség visszaszorítható az értesítések kikapcsolásával. Egy saját udatossági szűrő felállítása az impulzív kattintások számának csökkentésére visszaszerezheti a privát szféránk egy részét. Mert utólag visszanézve az egésznek semmi értelme, haszontalan időrablás volt az egész…
A 911-et követő média-kampányok megfelelő közhangulatot teremtettek a nyugati ember szabadságjogai fokozatos feladásának induló programjához. Azóta egyre gyakoribbak a hatóságok részéről az egymás feljelentésére buzdító felhívások. Ez összességében egy erősödő trend, ami szerevesen illeszkedik az Új Világrend (New World Order) megvalósításának programjába.
A Gmail bevezette a priority email-t, a Facebook pedig a barátok szűrését. Megpróbál minket mentesíteni az információs túltöltődéstől és előszűri nekünk különböző paraméterek alapján a felénk áramló üzeneteket, jöjjenek ezek barátoktól vagy olyan cégektől és médiumoktól, akik érdekelnek minket.
Mostantól nem duma, hanem realitás, hogy a felhasználók bevonása, az „engagement” kulcs tényező, hiszen ha nem tudjuk a túloldalon lévő embereket aktivizálni - de legalább a barátaikat -, a szűrőrendszerek simán eltüntetnek minket úgy, mintha soha nem is lettünk volna és mindezt úgy, hogy észre sem vesszük.
Pedig ez lesz. Sok ezer cég fog úgy kommunikálni hamarosan a weben, hogy azt hiszi majd, több ezer fős koncerteket szervezett ahol csak egy gond van, a mikrofon nincs bekapcsolva.
A szűrőrendszereken való átjutás igazi művészet/tudomány lesz, ami nagyjából arról szól, hogy miként képes egy ember/cég/médium a vonzáskörzetében lévő felhasználókat olyan mérhető aktivitásokra buzdítani, hogy az automatikus szűrőrendszerek megbízható és megjeleníthető forrásnak tekintsék.
Ebből most hirtelen az jut eszembe, hogy a weblapok fejlesztése és keresőprogramokra optimalizálása még a régi - vagy tévedek? A barátok meg tényleg lemaradnak.
Nagy nap ez a mai! Majd’ egy éves igyekezetem eredményeképpen, 13 nappal a magamnak adott határidő után, végre megjelenhetett a weblapomFenntartható Ház címmel. A design a minimál minimálja, a szöveg első generációs, de az enyém! A további fejesztéséhez két dologra van szükségem Tőletek: olvasásra és kritikára.
Ezért kérem minden kedves látogatómat, aki kattint a fenti linkre, hogy bátran írja meg nekem a véleményét kommentben vagy e-mailben, ahogy tetszik! Jöhet hideg-meleg, előre is köszönöm!
Az új médiatörvény június 30-ig ad haladékot a nyomtatott sajtó és az internetes tartalmak szabályozási kérdéseinek eldöntésére, mondta Koltay András a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) médiatanácsának tagja egy csütörtöki háttérbeszélgetésen.
Csermely Péter szerint a világ egy nagy kutatólaboratóriummá vált. Elektronikus nyomaink miatt követhetővé vált a mozgásunk, döntéseink és az egész életünk. De ez nem minden. Az adatok elemzése megmutatja, hol ér véget a spontaneitás, és hol kezdődik a kiszámíthatóság. Elektronikus cuccainkkal sosemlátott mértékben van agyunk egymáséval összekötve (= a címbéli hatás). És akkor innen szó szerinti az idézet:
„Azok számára, akik lázadoznak e „szép új világ” ellen, van még egy jó hírem. Mindazok, akik ki tudnak bújni a techno-csürhe hatás alól, azaz azok, akik nem a tömeg után mennek, hanem a saját fejüket használják, sokkal megjósolhatatlanabbak maradnak, mint az átlag. A kreatív viselkedés a jóslásokat igen nehézzé teszi. Az originalitás (ahol már a viselkedés nemcsak új, hanem még csak nem is hasonlít semmi olyanra, mint amit addig bárki is kitalált) nem jósolható. Az integráns, letisztult egyéniség, aki képes az újra, aki vállalja a reális kockázatot, nem része a megjósolható trendnek. Az ilyen embernek van ennél még nagyobb előnye is. Új helyzet, válság esetén ő sokkal nagyobb eséllyel leli meg a kiutat. Advent idején ez az igazán elgondolkodtató jó hír, a személyes tanulsággal is bíró üzenet. Ma is születik olyan, aki másfele megy, aki új világot ad és mutat. Nézzünk tehát körül – és vegyük észre őt saját magunkban.”
Érdemes odafigyelni! Nem azt mondja, hogy akiknek jó kapcsolataik vannak, akik nagyon tájékozottak, akiknek sok diplomájuk van, vagy idegen nyelveken beszélnek (ó szüleim, ó nagyszüleim)! Nem, csak annyit írt: akik a saját fejüket használják!
A hétvégén háromnapos vására volt az eladásra kínált budapesti és budapest-környéki lakásoknak a SYMA csarnokban. Egy barátomnak segítve, ez esetben kiállítói oldalról vettem részt benne. A kínálatot áttekintve azt látom, hogy a profi fejlesztők és értékesítők egyelőre a „régi” portfóliójukkal bajlódnak. A minősített passzívház-építők kínálata pedig konkrétan az egész országban egyetlen projektre, a dunakeszi négylakásos társasházra korlátozódik:
Nagyon nagy kék óceán ma még a passzívházak piaca Magyarországon. Nálunk eddig - a próbálkozások mellett - csak öt hitelesen minősített passzívház van, míg a világban az elmúlt húsz évben több, mint húszezer épült.
Könnyen érthető, mégis tartalmas cikket olvastam az indexen a társkereső oldalakra kitett fényképekről. Egyszerűnek tűnik a példa, de szerintem igényes a vizsgálat. A meglepő tapasztalatok az általános tanítást erősítik, hogy ab start nem ért(het)ünk mindenhez, és a legegyszerűbb dolgokat is néha tanulni érdemes.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali