Rövid szünet után ismét jelentkezem Kínából. A hallgatásom oka némi szoftver-zavar volt, melyet a böngésző lecserélésével egy pillanat alatt meg lehetett (volna) oldani… Safari munkába állítva. Aztán a képek feltöltéséért küzdöttem… de az még nem megy. Annyi baj legyen, publikálom.
Egy hete kínai kaján élek, és nem, nincs hasmenésem! Általában képről rendelek, de még így is kategóriákat tévedek. Például tegnap rendeltem bevezetésnek egy levest, ami pudingszerű édesség volt! Aztán máskor kértem egy másik levest szimpatikus hússzeletekkel, ami igazából valami plazmaszerű dolog lett, talán gomba… Mindenesetre lezsibbadt tőle a nyelvem, annyira csípős volt az egész! Ezzel együtt nagyon mókás dolog itt étkezni, és nem csak az előbbiekért. Kis mellékutcákban lévő, nem túl puccos éttermekbe járok, ahol vidám élet van ám, amint fegyelmezetten felvették a rendelést! Csupa tizenéves dolgozik ezekben, akik egymáson is, de rajtam is jókat mulatnak. Erre én is vigyorogni kezdek, amitől elszabadul a röhögés!
Kínában sokat és sokfélét rendelnek, és egyáltalán nem baj, ha megmarad a végén a fele. És most abba nem mennék bele, hogy mi mindent meg nem esznek. Egyrészt mert nem is tudom, másrészt mert nem is akarom tudni teljesen! Érdekes dolog, hogy a kínaiak az étkezést még sokkal inkább közösségi tevékenységnek tekintik, mint mi. Olyannyira, hogy közösen rendelnek és csipegetnek az asztalon lévő ÖSSZES tálból! Intézményesült és permanens mutyizás, a téboly elkap!
A recepteket ne felejtsd elkérni, ha hazajössz, csináljunk végre egy olyan kínai kajáldát, ahol nem csak káposzta van mindenben, mert az „pici ész oco”
A safari végre jó döntés volt, már csak egy alumíniumvázas, alma logós, jó kis mac kellene Neked! 