Zolesz blogja

Az egyik lehíresebb sanghaji buddhista templomban voltunk ma a kollégámmal. (Azoknak, akik az eredetit szeretik.) Sajnos, hogy körbeépítették a templomot, így jellegtelen lakóépületek és butikok közül bukkant elő hirtelen a bejárat és a belső udvar. Kellemes halk zene, füstölők és imádkozó emberek, szerezetesek között jártunk, és kattogtattam a fényképezőmet. Csak a két jade kőből készült istennő-szobrot nem lehetett fotózni, aminek okát bár nem értettem, de a kérésüket tiszteletben tartottam.

Az ezer buddha termében a színpadon ülő Buddha körül sokkal több, mint ezer egyforma kicsi, aranyozott ülő női és férfi alak van a falményedésekbe elhelyezve, mindegyik alatt a szobrocska felajánlójának a neve olvasható. Az épületben egyébként szerzetesek laknak és imádkoznak, ahogyan az ide látogató hívők is elmélyülten és átszellemülten teszik ugyanezt a szobrok előtti puha térdeplőkön.

Az egyik templomi butikban egy asztal mögött ülő, kedvesen mosolygó emberhez odamentem, akinek ecset volt a kezében. Ő a vendégek nevét festi díszes papírra, jókívánságokkal megtűzdelve, némi készpénzért. Az igen szórakoztató alkunk után megállapodtunk, de többször felhívta a figyelmemet arra, hogy ez maradjon közöttünk… Kegytárgyak és füstölők nélkül távoztam, de egy buddhaszobor azért haza fog jönni velem!