Zolesz blogja

A semmittevésről és a hatékonyságról ír az Agyvihar blog, pontosabban idéz egy könyvből, amit a kínai Lin Yutang írt 1937-ben:

„Vajon az élet tényleg megér minden fáradozást? Egészen addig, hogy lelkünket testünk rabszolgájává változtatjuk? A tétlen élet filozófiájának szellemisége megtiltja ezt. Szerintem a következő hirdetés fejezi ki leginkább az amerikai jelleget: „A majdnem jó nem elég.” A száz százalékos eredményre törekvés már-már obszcénnak látszik. Az amerikaikkal az a baj, hogy amikor valami majdnem jó, akkor azt még jobbá akarják tenni, miközben a kínaiaknak az, ami majdnem jó, az már teljesen jó. Az amerikaiak három nagy bűne szerintem az eredmény-orientáltság, a pontosság és a vágy a teljesítményre illetve a sikerre. S éppen ezektől a dolgoktól boldogtalanok és idegesek ennyire az amerikaiak. Ellopják önmaguktól elidegeníthetetlen jogukat a semmittevésre, és megfosztják magukat számtalan jó, tétlen és gyönyörű délutántól. Abból a meggyőződésből kell kiindulni, hogy a világban nincsenek katasztrófák, s a dolgok elvégzésének nemes művészete mellett létezik egy még nemesebb művészet: ha hagyjuk a dolgokat elvégezetlenül. [...] A hatékonyság ellen nem az a kifogásunk, hogy általa a dolgok el lesznek végezve, hanem az, hogy nagy időtolvaj, mert ellopja tőlünk azt az időt, amit azzal töltenénk, hogy jól érezzük magunkat; és az is, hogy felőrli az idegeinket, amikor megpróbáljuk tökéletesen elvégezni a dolgunkat.”

Nos, tőlem elég messze áll a macskák filozófiája, mégis azt hiszem, van benne valami. Hosszú távon fenntartható koncepciónak tűnik - békeidőben…