Archive for the 'fenntartható' Category

Szelídvízország

„Aki nem ismeri a történelmet, az arra a sorsra juthat, hogy újból átélje azt”

Az európai integráció szükségességét történelmi okokkal szokták magyarázni (legtöbbször a béke biztosítékaként tűntetve fel az Úniót). Én most egy jól dokumentált magyar történelmi példán keresztül szeretném cáfolni ezt a hiedelmet.

Az alábbi írásnak különleges aktualitást ad a nemrég levonult, minden korábbinál magasabb dunai árhullám, a földtörvény közelgő zárószavazása, és az EU illetve az USA közötti szabadkereskedelmi tárgyalások megindulása.

Nem is gondoltam volna, hogy az alföldi organikus tájgazdálkodás már a törökvész idején megsérült. A tönkremenetel már akkor elkezdődött, és a később meghozott, sorozatosan rossz politikai döntések vezettek el a mai állapotokhoz. Kiindulásul csak jegyezzük meg, hogy nyaranta pontosan annyi víz hiányzik az Alföldről, mint amennyi az áradások során lemegy a gátak között. De az Alföld mezőgazdaságának vizsgálata a végére önmagánál sokkal-sokkal messzebb fog vezetni, mint gondolnánk, ezt megígérem!

Az áradások természetes és mesterséges fokokon keresztül jutottak ki az ártérre évszázadok, vagy inkább évezredeken át. A víztöbbletet az erdők: a talaj és a növényzet raktározták el magukba, ez segített átvészelni a szárazságot. Nem elsősorban a szántóföldi növénytermesztés, hanem a dús füvű legelőkre alapozott állattartás, a dzsungelgyümölcsösök termése és a halászat biztosították a faluközösségek megélhetését. Ez az idilli helyzet az utolsó néhány évszázad alatt formálódott át a mai, fenntarthatatlan állapotáig.

1, A XVIII. századra alakult ki a Vadvízország. A török háborúk hadicselekményei miatt sok helyen elmaradt a fokok karbantartása, vagy maga a lakosság árasztotta el azt hasonló célokból. A háborús várépítésekhez a fát erdőirtásokból fedezik. Ezek a beavatkozások azonban még gyoran maguktól helyreálltak volna. Azonban…

2, A török kiűzése után, a habsburg uralom idején az osztrák hadsereg élelmezésére a déli területeket jelölték ki. A szállítás északi irányba a folyókon, hajóvontatással történt. A folyamatos útvonal kialakítására a fokokat eltömték. A magyar földesurak az osztrák üzlet érdekében minél több faluközösségi területet alakítottak át szántóvá, beszűkítve vagy megszűntetve a korábbi ártéri gazdálkodás lehetőségeit. Az erdők helyét szántók vették át, melyeknek sokkal kisebb, szinte zéró a vízmegtartó képessége, a víz viszont rendszeresen megérkezett…

3, A Tisza átfogó szabályozása 1846-ban Szechenyi István javaslatára kezdődött meg, és az 1930-as évekre fejeződött be. A folyó vonalának kiegyenesítése miatt a hossza 2/3-ára csökkent, a víz esése 3,7-ről 6cm/km-re nőtt, ennek eredményeként a víz lejutása ma 2-2,5 X rövidebb ideig tart, mint a szabályozás előtt. Az árvízvédelmi töltésekkel megakadályozzuk a folyó rendszeres öntöző hatását, illetve a víz folyóba való visszaáramlást, ami viszont tartósuló belvizes állapotokat okoz. Ennek eredményeképpen az Alföldön mára uralkodóvá vált a nagytáblás, iparosított, szántóföldi művelés.

4, A folyók a hordalékukat kénytelenek a gátak között lerakni. A hegyvidéki erdőirtások, illetve az egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt a folyók áradáskori vízszintje évről évre egyre magasabb. A folyószabályozás 4,4 millió hekrárt tett  belvízveszélyessé, ami éppen meghaladja a 4,3 millió hektáros árvízmentesített terület nagyságát is…

5, A kialakult helyzetet ma a környezetvédelem mellett leginkább a területalapú támogatások betonozzák be, mely a legtöbb kifizetést adó szántó művelési ágat ösztönzi (erdő helyett a termőterület 80%-a mára szántó besorolású). A rendszer pazarlóan drága, kockázatos, illetve megfosztja a gazdálkodókat az egyéb haszonvételektől is, mint pl. a termőréteg természetes (műtrágya nélküli) megújulása, vagy a halgazdálkodás. De már az öntözés költségeit a mezőgazdaság képtelen kitermelni. A műtrágyázás költségei csak 2010 és 2011 között, a 10,5%-os mennyiségi növekedés mellett 40%-kal növekedtek!

A megoldás nem a mesterséges Vásárhelyi Terv tározóépítései (VTT). Hanem a mélyártereknek a folyó életébe való újbóli bekapcsolás lenne, hosszú távra kiváltva ezzel a műtrágyázás, az öntözés és az árvízvédelem megfizethetetlen és egyre csak növekvő költségeit. Persze a szántók visszaszorulnának a magasabban fekvő területekre, ezt azonban bőven ellensúlyozhatnák a legeltető állattartás és a gyümölcsészet, a nádgazdálkodás vagy a halászat megjelenésének új megélhetési alapjai. Plusz drasztikusan lecsökkentve az árvíz és belvíz, valamint az aszály fenyegetését és az általuk okozott károkat.

Széchenyi célja (is) a „térség felzárkóztatása” volt a folyószabályozásokkal. Másfél évszázaddal később azt látjuk, hogy a célja nem teljesült. Közpénzből ugyan a belvízre és az árvízre sokat költünk, de az aszályra nincs válaszunk. A mai, területalapú támogatások szinte csak egy szűk kört gazdagítanak, akik a szántóikról talán nem is elsősorban terményeket, hanem területalapú és úniós támogatásokat „takarítanak be”. Ameddig és ahogy támogatják, de utána…?

A táj kizsákmányolásának hasznából az ott élők nem részesülnek, az Alföld elnéptelenedőben van. A termőföld külföldi kézre jutása még a területarányos támogatásokat is egyre növekvő arányban fogja 2014. május 1-től kiszivattyúzni az országból. Pedig a megoldás egyrészt a helyben élők földhözjuttatása, a nagybirtokokkal szemben a kisbirtokok létrehozása, és a támogatáspolitika gyökeres megváltoztatása lenne, nem mellékesen a természettel összhangban történő, végre fenntartható gazdálkodás javára.

forrás: Szelídvízország, további ajánlott oldalak: ILD Projekt és Az élő Tiszáért

Továbbgondolás

Nehéz nem észrevenni, hogy a probléma hogyan kezdődött. A Habsburg birodalom egy nemzetek közötti munkamegosztást hozott létre. A Magyar Alföld lett az uralkodó birodalomnak is az éléskamrája. A „nemzetközivé vált” gabonaüzlet hirtelen szántóterület-igény növekedést eredményezett Magyarországon, ez folyamszabályozásokhoz vezetett, az pedig egy fenntarthatatlan mezőgazdasági modell megszilárdulásához. Ami már a saját alrendszerén, a mezőgazdaságon túl is károkat okoz.

És most nézzünk egy kicsit magasabbról a dologra! A globalizált világgazdaság nem ugyanezt teszi-e világviszonylatban, mint amit a Habsburg birodalom tett korábban a mezőgazdaság „kiszervezésével”? Csak éppen sokkal nagyobb léptékben! A nemzetközi munkamegosztás kikényszerítése olyan deformálódásokat okoz a helyi gazdaságok évszázadok óta létező, organikus rendszerein, amelyek fenntarthatatlanoknak bizonyulnak. Ezek a negatív jelenségek az elején a (választó-) polgárok számára nem, vagy csak nehezen érzékelhetők. A választott politikusok pedig néhányéves kormányzati ciklusokban gondolkodnak, miközben döntéseik évtizedek, sőt évszázadok alatt fejtik ki, fogják kifejteni hatásukat.

Látni kell, hogy a globalizálódó világ marketingje csak a nemzetközi munkamegosztás áldásos hatásaival promózza magát, a károkozásairól nem beszél! Egyre nagyobb léptékben és egyre olcsóbban termelnek, legalábbis rövid távon. Nyilván célszerű volt az osztrákok számára is annak idején a jó termésátlagú Magyarországról importálni a jó minőségű, olcsó gabonát, a magyaroknak pedig jó üzlet volt exportálni azt.

A nemzetállamon kívülről származó extra, fizetőképes kereslet deformálta a magyar mezőgazdaság szerkezetét. Ennek kiszolgálására a politika közvetlenül beavatkozott a természeti környezetbe is, aminek a mai állapota egyre fenntarthatatlanabb, a jövője katasztrófális.

Az Európai Únió sorra veszi tagjai közé az arra „felkészült” tagállamokat. Sőt, éppen szabadkereskedelmi egyezményt akar kötni az USA-val. Ahogyan a Habsburg Birodalomnak a magyar piac és az adók, úgy az Európai Úniónak is elsősorban a belépő új tagállamok szabadon lerohanható erőforrásai és védtelen piacai kellenek. A „kvalifikáló” tagállamok teendőit a nemzeti jogszabályalkotásuk számára központilag előírják, a gazdaságukat pedig az egészségtelen struktúrákat létrehozó, központi elvonások és támogatások rendszerével formálják ki és tartják fenn - amíg a pillanatnyi érdekük úgy diktálja. Utána a központ majd megváltoztatja szabályozást, vagy a multicég egyszerűen továbbáll…

Vegyük észre, hogy a független (tradicionális) nemzetállamok egymás mellett élése, a közöttük meglévő védővámok rendszere bár összességében egy alacsonyabb szinten tartotta a gazdasági termelést, de évezredeken keresztül fenntartható gadasági rendszert eredményezett. Azonban már néhány ország nemzetközi munkamegosztása is, amilyen a Habsburg Birodalom és Magyarország kettőse volt, az utókor számára csődközeli állapotokhoz vezetett.

Mennyivel nagyobb deformációkat fognak majd okozni a kontinensnyi méretű, sőt, kontinenseken átívelő egyesült államok, úniók, szabadkereskedelmi övezetek a nemzetállamok, illetve a választópolgárok életében?

Ha elég magasról nézünk rá napjaink nagy külpolitikai folyamataira, a földszerzés várhatóan holnapi, magyar parlament általi liberalizációja csak egy köztes esemény, csak egy stáció hazánk erőltetett globalizációs menetelésében. Kik és mikor fogják ezt észrevenni?

Meg lehet-e még szelidíteni ezt a folyamatot?

Utóirat: Földtörvény megszavazva, Ángyán kilépve

Ajánlott irodalom: Amiről nem szívesen beszélnek Németországban - A húsipari maffia

Fenntartható vágyak?

Április elsejére - komolyan…

Az energia-tudatos építészet nem csak a munkám, egy kicsit a hobbimnak is mondható. Sokmindent elolvasok, ami a fenntarthatósággal kapcsolatos. Így szaladtam bele Böjte Csaba írásába is, melyet a fenntartató vágyak témájában írt. Vannak-e ténylegesen fenntartható vágyak? Mit mond a vágyakról, a kívánságokról és a fenntarthatóságról a Biblia? Lássunk néhány példát:

Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket. (Zsolt 145:19)

Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti. (Péld 10:3)

Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek. (Péld 11:6)

Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. (Péld 11:23)

Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik. (Péld 13:25)

A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik. (Péld 18:1)

(…) a ki [t.i. Isten] hatalma szavával fenntartja a mindenséget, (Zsid 1:3)

Érdekes, hogy a Biblia nem a mértéktartó és túlzó kívánságok, hanem az igaz és az istentelen ember kívánságai között húz határvonalat. Ha úgy tetszik, az igaz ember (hívő) kívánságában nem kell magát visszafogja, viszont az istentelen (nem hívő) vágya attól még nem lesz elfogadott, hogy esetleg szerény vagy mértéktartó! Világunkban pedig, ahol mind közül a talán legalapvetőbb természeti törvény a leépülés (erről bővebben itt), kinek van lehetősége a dolgok fenntarthatóságának biztosítására? Annak, aki ezek felett a törvények felett áll, aki teremtette és fenntartja azokat.

A dolgok fenntarthatóságára irányuló törekvések annyiban értelmesek, amennyiben a mindennapi célszerűség és gazdaságosság követelményeinek akarnak csak megfelelni. Amikor azonban a folyamatok irányítását, a dolgok megoldását tesszük célunkká, akkor egyrészt figyelmen kívül hagyjuk azt, Aki egyedül képes erre, másrészt túlzó elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, akik viszont nem vagyunk képesek rá. (Akit ez a gondolatmenet felháborít, az csak mutasson egyvalakit, akinek sikerült legyőzni a leépülést vagy magát a halált!) Amikor igazi fenntarthatóságot akarunk elérni, akkor nekifeszülünk a lehetetlennek, a reménytelennek. A világ törvényei ellen lázadni, a széllel szemben nem érdemes…

A teremtésvédelemről

„Egy pápával indultunk, aki minden elődjénél markánsabban kiáltotta bele a világba – gondoljunk csak például 2010-es újévi üzenetére – a teremtett valóság és benne az ember tiszteletének sürgető szükségességét; és utódjának idején „érkezünk”, aki mindjárt első megszólalásaiban – és gesztusaiban – meghökkentő konkrétsággal fejezi ki elszántságát ennek az evangéliumból fakadó követelménynek a megélése iránt.” (teremtesvedelem.hu)

Azon túl, hogy egy ilyen hosszúságú és bonyolultságú mondat önmagában támadásként értelmezhető a teremtett világ és benne az ember ellen (haha), amit mond, tévedés. Persze önmagában a teremtett világ és benne az ember tiszteletével nincs semmi gond, sőt. A tévedés abban van, hogy honnan kívánja ezt levezetni.

Az evangélium ugyanis nem az ember ön-megmentéséről szól, hanem a reménytelen világban lévő reménytelen ember valaki más általi megmentéséről. És ebben a kontextusban a megmentő inkább a tiszteletreméltó, és nem a megmentett, tehát az ember. Aki ezt fordítva látja, az csak nem érti a lényeget. Persze lehet humanista megközelítésből is írni „Hit és szeretet” címmel értekezést, de az szükségszerűen egy teljesen más hitről és szeretetről fog szólni, mint amiről a Biblia ír.

A humanizmus ugyanis az embert és az ő tetteit helyezi a középpontba, ezeket tiszteli, aminek a teremtésvédelem mozgalma és eszméje teljesen megfelel. A kereszténység azonban, Jézus Krisztust, azaz Istent és az Ő „megváltását” helyezi a középpontba. A kettő lényege, ugye jól láthatóan nem ugyanaz. Úgy is mondhatnám, a teremtésvédelem (illetve a humanizmus) az egy „másik evangélium”.

Építészmérnökök és trendek

Az utóbbi évek számomra legérdekesebb internetes „felfedezése” a Google Trends. Bármilyen kifejezés keresőben való előfordulásának gyakoriságát megnézhetjük 2004 januárjától kezdődően: az időbeni változásokat - akár a Föld egyes országai szerinti bontásban. Aztán lehet gondolkozni az ezek alapján felmerülő kérdéseken.

Számomra érdekes kérdés, hogy miért minden évben szeptemberben van a fenntartható házakra való rákeresések csúcsa, utána télre miért éri el az éves minimumát, és az angol nyelvterületen belül miért éppen Ausztráliában érdeklődnek messze a legtöbben a fogalom után?
És végül egy kigyűjtés a márnöki munka egyes területeinek ismertségére és keresettségére vonatkozóan:

Jól látszik a három építészmérnöki funkció internetes keresettségének 2006 óta tartó, lassú csökkenése. Azonban érdekes a felelős műszaki vezető keresettségének 2013 év eleji kiugró emelkedése, aminek oka valószínűleg az új építési szabályozás szigorodása lehet. Ez persze a többiekre is hatással lesz, egyelőre nehezen megjósolható eredménnyel.

Fenntartható fejlődés?

‎”Amivel világszerte szemben állunk, az egy monolitikus, könyörtelen összeesküvés, mely egyre növekvő befolyását elsősorban rejtett eszközökkel éri el.” - John F. Kennedy

„Az ember nehéz helyzetben van, mert oly hatalmas összeesküvéssel szembesül, ami számára már teljességgel elképzelhetetlen.” - J Edgar Hoover (az FBI volt igazhatója)

„A világot egészen más személyek kormányozzák, mint azt a beavatatlanok gondolják.” - Benjamin Disraeli

„Elmebeteg emberek irányítják világunkat elmebeteg célokkal. És az egészben az a legelmebetegebb, hogy aki erről beszél, azt azonnal elmebeteggé nyilvánítják.” - John Lennon

„A legtöbb ember időnként belebotlik az igazságba, de többségüknek sikerül összeszednie magát, és menni tovább, mintha mi sem történt volna.” - Winston Churchill

Ajánlott irodalom: Tranzitvárosok: akcióban az ENSZ Agenda 21 programja

Afterpost: Paul Henri Spaak, ez Egyesült Nemzetek közgyűlésének első elnöke évekkel ezelőtt azt mondta: „Megfelelő kaliberű embert akarunk, aki engedelmességre bír minden népet, és kihúz minket abból a gazdasági fertőből, melybe egyre inkább belesüppedünk. Ilyen emberre várunk, és ha eljön – legyen akár Isten, vagy maga az ördög – tárt karokkal fogadjuk majd.”

Hatékony diplomácia?

Hatékony volt a diplomáciánk, nem kell annyit köteni szigetelésre!”

Teljesen idevaló lenne a következő érvelés: túlzott elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, ugyanis az energiaárakat garantálni tudjuk, belátható időn belül annak növekedésére nem kell számítani, illetve a hozzáférés szintén hosszú távra biztosított. Az energiahordozók lelőhelyei a világunk legbékésebb demilitarizált régiói, a felek megállapodtak az olaj és a földgáz közös és méltányos érdekek mentén történő kitermelésében. Emberek, eddig csak vicceltünk a hírekben, minden máshogyan van, el lehet ernyedni és ki lehet engedni, a tények cáfolnak minden aggodalmaskodó hangot.

De azt sikernek beállítani, hogy bár a tények nem változtak, mégis egyszerűen lesírtuk, lealkudtuk az ezek miatt szükséges elvárásokat magunkkal szemben, és ezért „kell” kevesebbet költeni hőszigetelésre - ez kimeríti a parasztvakítás kategóriáját. Nem kellene bevenni!

Fenntartható jövő - biomasszára alapozva

Barótfy István Energetikai önellátás - megújuló energiaforrások című tanulmányából:

„Gyakran nehéz dönteni arról, hogy a társadalmi munkamegosztásból adódó kedvező gazdasági helyzetet vagy a hosszú távú biztonságot érdemes előnyben részesíteni. Ezért az önellátás regionális megvalósítása a résztvevők eltérő megítélése miatt általában nehezen keresztülvihető. Egyszerűbb a döntés egy család esetében.”

Azt hiszem, ezzel nehéz lenne nem egyetérteni, hiszen a globális adósságválság közepette a kormánynak pénzügyi és politikai szempontból is látszólag nullára szűkült a mozgástere. Jelenleg Magyarország lehetőségei abban merülnek ki, hogy a globális pénzszivattyúk működése mellett és ellenére is, rövid távon finanszírozza az adósságszolgálatát és középtávon életben tartsa a gazdaságát. A hosszú távú, jövőbe való befektetés az országok és a családok szintjén is nagyon kevesek luxussává vált. Magyarország ebbe a szűk körbe nem fér bele, maradnak a családi szintű megoldások.

„Az energetikai önellátás, az energiahálózatoktól való függetlenség családi méretekben is reális elképzelés. Egy család energiaigénye a feladataitól, vállalt kötelezettségeitől és igényeitől függ. A mai kornak megfelelő igények és átlagos családi körülmények energiaszükséglete 16-20 ezer kWh évi energiaigényt jelent, melyben a legnagyobb részt a fűtésre fordított energia teszi ki. A teljes önellátás a biomassza energetikai hasznosításával, kapcsolt energetikai rendszerben elképzelhető, reálisan megvalósítható, de ennek gazdaságossági indokoltságát minden esetben egyenként kell értékelni. A biomasszán kívül mindenképpen fontolóra kell venni a napenergia hasznosítását és a hőszivattyú alkalmazását is. A villamos vagy gázhálózatokra való táplálás nem lehet cél, ezt csak az önellátáshoz kapcsolódó szükséges és ma már lehetséges műszaki alternatívának kell kezelni.”

A tanulmány alapján (is) a magyar családok hosszú távú fenntarthatóságát ma - fizikai értelemben - egy alacsony energiaszinten működő lakóépület és körülötte egy kisebb permakultúrás háztáji gazdaság tudná biztosítani. Egy ilyen módon kialakított, független ellátási rendszer a lakás fűtéséhez megfelelő mennyiségű biomasszát és a lakóinak megfelelő mennyiségű, egészséges élelmet biztosítana. A beruházási igénye becslésem szerint a következő lenne: vidéki gazdaság megvásárlása 10-20M, épület felújítása 10-20M, gazdaság beindítása 5-10M, azaz 25-50M Forint. És ez még az dolog egyszerűbb része, ugyanis a terméshozamok eléréséhez 5-10 évre van szükség, ameddig a család életét szintén - más forrásból - finanszírozni kellene!

Ki tudja ezt ma megvalósítani? Akiknek volna rá pénzük, azok éppen a jelenlegi rendszer fenntartásán fáradoznak. És valamiért azok, akik úttörőként belevágnak az önfenntartó életmódba, ha van is némi tudásuk, általában nagyon kevés a pénzük a komfortos körülmények kialakítására… Ennek talán az is az oka, hogy az ilyen gazdaságok, még ha idővel termelnek is valamennyi eladható felesleget, ma még nem kompatibilisek az üzleti struktúrákkal.

Mégis - nagy vonalakban látva előre a jövő évek, évtized várható történéseinek irányát - azt hiszem, valahol ebben az irányban keresendő a megoldás: Fenntartható Ház, vidéken kíiegészülve permakultúrás gazdasággal, lehetőleg mindkettő saját biomasszára alapozva (az olaj és társai helyett).

Permakultúra

A hétvégén Baji Bélát, ezt az érdekes bácsit és fiatal barátait hallgattam a permakultúráról. Mindenre elszánt fiatalemberek és családok egy vízióval és küldetéstudattal kiköltöznek falura vagy tanyára, akik olaj-, műtrágya és vegyszer nélküli (bio-) mezőgazdaságot csinálnak. Általában nem túl sok pénzzel, néha nem túl sok saját tapaszatalattal, de annál több lelkesedéssel kezdenek bele új életükbe. És tapasztalatikat megosztják azokkal, akiket érdekel az, tehát pl. velem is.

2. rész + 3. rész

FFEK - Gondolatok az élelmiszerválságról

Simon Dale

Riport a hobbitház tulajdonosával a jövőről.

Tanyavilág: múlt vagy jövő?

Keresgélek a YouTube-on illusztrációért, és csupa vicceskedő vagy szomorú filmet találok a tanyákkal kapcsolatban. Illetve a jogos panaszokat. Szeptember 1-vel új tanyafejlesztési program indul:

Tanyán élő magánszemélyek, önkormányzatok, illetve önkormányzati cégek adhatják be pályázataikat az induló tanyafejlesztési programra. A családok tanyájuk, gazdasági épületei felújítására, eszközök, állatok, vetőmagok vásárlására fordíthatják a támogatást, illetve energetikai korszerűsítést is végezhetnek az elnyert összegből. Az önkormányzatok olcsó önkormányzati boltok nyitását, utak javítására szolgáló gépek vásárlását, a tanyagondnoki szolgálat fejlesztését finanszírozhatják a pályázati pénzből, amelyhez 25 százalékos önrészt fel kell mutatni minden pályázónak.

A pályázatai feltételekről Balogh József országgyűlési képviselő, a tanyaprogram kezdeményezője a közrádiónak elmondta: magánszemélyek esetében tanyasi embernek kell lenni, életvitelszerűen gazdálkodási tevékenységet kell folytatni. A 2010. évi nettó árbevétel nem haladhatja meg az ötmillió forintot, és feltétel az is, hogy az elmúlt évi árbevétel több mint ötven százaléka mezőgazdasági tevékenységből származzon. A rendelkezésre álló 930 millió forintból „csodákat fogunk művelni” – jegyezte meg. A pályázatokat szeptember hónapban lehet beadni, a nyertesek pedig decemberben hozzájuthatnak a pénzükhöz.”

Magyarországon 2004-ben 3145 település volt, ennek 90%-a község, nagyközség. Ezek közül csak 207 felel meg a pályázatban előírt „Tanyasi település” követelményének.

A pályázat elkészítése és kiértékelése soktényezős szempontrendeszer szerint történik, kérdéses, hogy a még ma is a tanyákon gazdálkodó emberek képesek lesznek-e ezt sikerrel megoldani. Mindenesetre, ha kell nekik a támogatás, akkor szegényeknek kötelező!

Afterpost: Jim Gogers befektetési guru bár érez fantáziát a magyar mezőgazdaságban, de szerinte ennek kiaknázásához sürgősen liberalizálni kell a agrárterületekkel való kereskedelmet, be kell engedni a külföldi szakértőket, technológiákat  sőt a külföldi munkaerőt, akár  parasztokat is, mert mind e nélkül nem fog tudni semmit sem profitálni Magyarország a földből, mint természeti kincsből.