Zolesz blogja

A Vörösvári úti három pontház középsőjének hatodik emeletére hoztak „haza” a nagyszüleimhez a kórházból, pár hónapnyi időre. Ide, a Zápor utcai általános iskolába jártam 8 éven keresztül, de ekkor már a Vörösvári és a Bécsi utak szegletében épült panel-lakótelepen laktunk, a Gárdos Mariska utcában, gyalogosan pár percre innen. Azért irattak ide, mert itt és pont akkor indult meg elsőként az általános iskolai angolnyelv-oktatás.

Érdekes, hogy azóta mennyire benőtték a fák a házak közeit, és ezzel szemben milyen kopárak voltak akkoriban az épületek melletti terek.

Egy napon a pontházak fotójának jobb alsó sarkában látható vasbeton-héjszerkezetes gázátadó tetejére húztuk fel kissé túlsúlyos barátomat hosszú kötéllel, az iskola után, hazafelé menet. (Azóta a srác - sportos testalkattal - menedzser valahol Nyugat-Európában.)

A pontházak és a kék-zöld ház mögötti játszótéren rengeteget hintáztunk, tanítás után, ebéd előtt. Az első osztály utolsó tanítási napján, hazafelé menet talán pont itt vesztettem el az iskolatáskámat, mindenesetre mire hazaértem, már nem volt meg.

Az óbudai kísérleti lakótelepről szépeket és kevésbé szépeket is mondtak, írtak. Nekem, gyereknek mindenesetre nem tetszett. Szegényesnek tűnt akkoriban nekem, és az itt lakóktól kicsit tartottunk is, akik nem igazán tolerálták, amikor itt játszottunk, rosszalkodtunk. A szomszéd lakótelep modern, tízemeletes panelházai között (ez) sokkal természetesebb volt számomra…

Forrás: Fővárosi Blog