Zolesz blogja

A fenti kisfilm, aminek a vetítését egyébként betiltotta az EU, még optimista hangulatot áraszt, mintha helyi összefogással szembe lehetne menni a trenddel. Ezzel szemben az IMF vezére egyértelműen fogalmaz: „Mindegy, hogy szegény vagy gazdag, egyetlen állam sem tud ellenállni a bukásnak, ha elszigeteli magát.” Christine Lagarde szerint a megoldás a kereskedelmi korlátok további lebontása, azaz a világgazdasági tér további, totális deregulációja. (Ez a neoliberális megoldás azonban sokak szerint éppen a jelenlegi válságok okozója.)

Molnár Géza az FFEK blogján megjelent írása a fentiekkel szemben kimondja a kimondhatatlant: „A peremvidék ködébe burkolózva az ember ideig-óráig elhessegetheti a rémképeket. De hamarosan szél támad, jókora vihar. Akkor majd eloszlik a köd, s szemünkről is leesik a hályog. Látni fogjuk, hova jutottunk, s tudni, honnan kell majd újra kezdenünk. Mert egy zsákutcából nem juthatunk ki előrefutva. Elvész, ki visszafordulni képtelen. A jövő ígérete két mondatban összegezhető. Ma erőforrásrabszolgákkal dolgoztatunk, holnap eszközök nélkül, a tulajdon két kezünkkel kell megteremtünk létfeltételeinket. Ma még futhatunk előre, de új hajnala csak azoknak lehet, kik visszatalálnak atyáik útjára.” Érdemes elolvasni Molnár Géza egész, kicsit talán hosszúra sikerült írását is!)

Visszatérve az IMF vezérének mondataihoz, addig megyünk lefelé a lejtőn, amíg a renitens, lázadó országok is mind beadják a derekukat, és létrejön a világkormány. Akkor majd egy kis időre „jobb” lesz…