a világ és az élet dolgairól - társoldal: www.fenntarthatohaz.hu
Készül az új magyar Btk. - a 336. § tervezete felkészülésként értelmezhető a szép új világunkra…
„Aki nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas módon az Alaptörvény jogszabály, Magyarország nemzetközi kötelezettsége, vagy Magyarország által kötelezően alkalmazandó Európai Uniós jogi aktus ellen, vagy az ezek alapján működő bírósági vagy hatósági rendelkezés ellen, általános engedetlenségre uszít, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement = Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás) a neve alapján egy szimpatikus kezdeményezés az internet-kalózkodás ellen. Az ACTA nevében bármely internetező adatforgalmát monitorozhatják, illegális tartalmak közzétételéért bárkit törvény elé citálhatnak.
Az egyezmény általában hamisított tartalmakról beszél, ez is elősegíti, hogy az illetékes hatóságok szabadon értelmezzék, mi az, amit illegálisnak találnak. Ha szerzői jogokat sértő tartalmakról beszélünk, akkor illegálisnak minősül az is, ha valaki másnak a fotóját lementi a gépére, hiszen nem az övé. Ha egy olyan videót ment le valaki, vagy publikál, oszt meg másokkal, ami nem az övé, az is illegális. Ha egy filmet tölt le valaki, illegális. Ha egy mp3-as fájlban átküld valaki egy zenét egy barátjának, illegális. Ha nem vásárolta meg a zene felhasználói jogát, akkor duplán. (Wikipédia)
De még ennél is durvább, hogy még azt is szankcionálhatják, ha egy oldalról szerzői jogokkal védett tartalomra mutat egy hivatkozás! Magyarul: ennek a blogbejegyzésnek a fent beillesztett videója vagy az ACTA-ra mutató wikipédia-linkje jogellenesnek minősíthető, annak ellenére, hogy nem töltöttem le, és megjelöltem a forrását is!
Tartalomfelismerő és elemző szoftverek keresnek címszavakra és más jellemzőkre, amelyek feldobják a gyanús oldalakat. Talán nem alaptalanul feltételezem, hogy lesznek olyan esetek, amikor egy akár legális, de a vizsgáló vagy feljelentő számára kellemetlen tartalom, vagy egy nemkívánatos személy ellehetetlenítése miatt keresnek majd egy jogilag is kifogásolható tartalmat. És az alapján zárolják a teljes weboldalat, illetve indítanak eljárást a tulajdonosa ellen.
Bár a hírekben azt írják, hogy az ACTA-tól nem kell annyira tartani. Én mégis azt gondolom, igenis veszélyezteti az internetes szólásszabadságot már az is, ha akárcsak el kell gondolkodjak azon, belinkelhetek-e egy adott webhelyet, vagy egyáltalán bármit a blogbejegyzéseimbe!
A fenti videó szerint az ACTA az elavult üzleti modellel működő médiabirodalmak lobbitevékenységére vezethető vissza… Hogy akik a szabályozást létrehozzák és megszavazzák, egy fikarcnyit sem értik, hogy valójában miről szól az internet… Nem hinném, hogy ilyen egyszerű a helyzet. Inkább az alábbiak irányában keresném az igazi okokat:
Zbigniew Brzerzinski, volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, a Trilaterális Bizottság társalapítója már 2010-ben a Külkapcsolatok Tanácsa előtt a globális politikai ébredés veszélyeire figyelmeztetett. Egyes technológiákban, mint a fájlmegosztó rendszerekben, a blogokban vagy a nyílt forráskódú szoftverekben megvan a potenciál, hogy aláássák a központi hatalomra vágyó, a társadalmat saját áruiktól való függésre kényszerítő oligarchikus kormányérdekeket.
Zbigniew Brzerzinski alábbi, saját könyvéből való idézete is ebbe a törekvésbe enged bepillantást:
„A technotronikus kor sajátossága az irányított társadalom megjelenése. Ezt a társadalmat egy elit irányítaná, amit nem korlátoznak a hagyományos értékek. Hamarosan lehetséges lesz szinte folyamatos megfigyelés alatt taratani minden állampolgárt és mindenkiről naprakész, a legszemélyesebb információkat is tartalmazó megfelelőségi naplót vezetni. A hatóságok mindenkor hozzáférhetnek majd ezekhez az adatállományokhoz.” (idokjelei.hu)
Nos, csak az alcím alapján, megnyitás és végigolvasás nélkül is meg tudod-e mondani az alábbi hír magyarázatát:
Az Európai Bizottság mérlegeli, hogy júliustól leállítja egyes uniós támogatások folyósítását Csehország számára.
Ha esetleg nem, olvasd el a teljes hírt itt! Azt hiszem, aki még nem látja, mire megy ki ez a játék az EU-ban, az már sok hónapja kikapcsolta a TV-t, a rádiót, nem olvas hírportálokat az interneten, és talán meg is szakított minden kommunikációs kapcsolatot azokkal, akik még teszik ezeket…
Mit lehet ehhez a parlamenti csendhez hozzátenni? A választott képviselőink ragaszkodnak az IMF hihetetlen privilégiumainak további biztosításához. Maholnap ugyanígy ratifikálhatják a stabiltási paktumot is az ESM számára, ugyanilyen feltételekkel.
Egy barátom hívta fel a figyelmemet erre a cikkre az El Mondó blogban: Sérül-e a vallásszabadság Magyarországon? Érdekes, hogy az egyházak amerikában nem kapnak állmai támogatást, és - európai szemmel - szinte mindent szabad, ami vallás, vagy annak nevezik. Ezzel szemben Európában kifejezetten támogatnak és nem támogatnak egyes-kettes egyházakat, és az állam mondja meg, melyik egyház tekinthető egyháznak, és melyik nem. Vannak, akik szerint az európai gyakorlat mellett szól az az érvelés, hogy „a mai helyzet hosszú évszázados történelmi fejlődés, társadalmi alkuk és kompromisszumok eredménye, és ezt nem lehet csak úgy felrúgni a következetességre és liberális állameszményre való hivatkozással.”
Éppen most olvasok egy könyvet ebben a témában, és mondhatom, a fenti jelenség összecseng a hiteles „szakirodalom”, a Biblia kijelentéseivel. Egy biztos, ha a magyar törvényhozás (is) rendet vág a vallások és egyházak világában, akkor az egyrészt az előre jelzett folyamatba illik bele, másrérszt az egyházaknak és a világnak, de leginkább a bizniszben részt vevőknek a kárára válik a jövőben is… Ha érdekel miért, rendeld meg és olvasd el az előbb belinkelt könyvet!
Levél az USA-ból - felszínes vélemény, a professzor úr mintha nem készült volna…
„Nem értem, hogy (a bizottság) elsőként miért éppen egy olyan országgal szemben” gyakorolja kiterjesztett jogait, amely nem tartozik az euróövezethez, és mégis „mindent megtesz az államháztartási konszolidációért” - Orbán Viktor nyilatkozata
„Elkötelezett unió-párti vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy tökéletesnek látom az uniót, amely számos vonatkozásban teljesen abszurd szövetségi rendszer, de Magyarországnak ebben a politikai erőtérben van a helye, itt vannak a barátaink, itt vannak a szövetségeseink” – Kósa Lajos szavai.
Az abszurd melléknév jelentése a magyar értelmező kéziszótár szerint: képtelen, lehetetlen, kiszámíthatatlan, elidegenedett, értelmetlen, esztelen. Kósa Lajos fenti nyilatkozatában azt állítja, hogy nekünk az únióban, egy több vonatkozsában teljesen képtelen, lehetetlen, kiszámíthatatlan, elidegenedett, értelmetlen, esztelen szövetségi rendszerben van a helyünk, itt vannak a barátaink, szövetségeseink.
Tehát már a vezetőink is kezdik kapisgálni: a nyílt és cáfolhatatlan tények sorozata bizonyítja, hogy az európai folyamatok nem a tagországok érdekei szerint alakulnak. Mégis, egyelőre nem akarunk hinni a saját szemüknek, és nem akarjuk levonni a nyilvánvaló következtetéseket. Van egy pátoszos hozzáállás, egy aduász, miszerint az „európai értékek” megkérdőjelezhetetlen érvényre juttatója az Európai Únió. Elég csak az alapjogokra hivatkozni, melyekből a hatalom számára bármely állítás és annak az ellenkezője is levezethető. Hihetetlen, de ahogyan a matematikában vagy a fizikában ragaszkodunk a realitásokhoz, úgy az elvont fogalmakról való gondolkodás esetében ezekre nem tartunk igényt.
Ajánlott irodalom: Adrian Salbuchi: A készülő világkormány • „Mindent megteszünk az új világrendért” - Putyin tervei az EU számára • De ki választotta meg az Európai Bizottságot? • És kiket képviselnek ezek az emberek?
A Magyar Népköztársaság már a szovjet megszállás alatt, a Varsói Szerződés és a KGST idején kihirdette az IMF Alapokmányát (lásd: 1982. évi 6. sz. törvényerejű rendelet), és ezzel megkezdődhetett az állam soha véget nem érő eladósodása. A rendszerváltoztatást követően, a Magyar Köztársaság népszavazás útján tagja lett a NATO-nak és az Európai Únió-nak. A demokratikus jogszabályi környezet és a gazdaság „fejlődése” okán, az állam mellett a két másik nagy szegmens, a vállalatok és a lakosság is beszállhatott a világméretű össznépi eladósodás folyamatába - aminek fenntarthatatlanságát valamennyien ismerjük.
Harminc évvel később, ma Bencsik János tartózkodása mellett a FIDESZ, a KDNP és az MSZP képviselői igennel voksoltak a - Jobbik kérésére - név szerinti szavazáson, az LMP-s politikusok tartózkodtak, a jobbikosok pedig nemet mondtak a határozati javaslatra, így a magyar Parlament zöld utat adott az Európai Stabilitást létrehozó Mechanizmust (ESM), az EU új adminisztrációs tervére. Az „új stabilitási kultúráról” szóló körmányközi szerződést az eurozóna-beli és az azon kívüli EU-tagállamok kormányai - Nagy-Britannia és Csehország kivételével - 2012. március 1-2-án írják majd alá.
„Orbán Viktor miniszterelnök egy héttel ezelőtt a parlamentben azt mondta: a fiskális paktum minden pontja elfogadható Magyarországnak. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány tavaly decemberben nem mondott automatikusan igent a „kidolgozatlan, homályosan megfogalmazott európai pénzügyi paktum tervezetére”, időközben azonban elérte, amit akart, vagyis hogy az új közös költségvetési szabályok csak az euróövezeti országokra legyenek kötelezők, a többi államra pedig csak azután, hogy csatlakoznak az eurózónához. A másik fontos eredménynek azt tartotta, hogy a paktum szövege nem utal az adóharmonizációra, az ugyanis véleménye szerint ellentétes az ország érdekeivel.”
Én viszont nem hiszem, hogy a szerződésre lépő országok számára hasznos lesz ez a beláthatatlan következményekkel járó megállapodás. Az általam eddig megismert részletek alapján épeszű, felelős vezető ilyet nem ír alá!
- o -
Csak napokat kellett várni a brüsszeli „köszönetre” - Orbán Viktor: „Nem értem, hogy (a bizottság) elsőként miért éppen egy olyan országgal szemben” gyakorolja kiterjesztett jogait, amely nem tartozik az euróövezethez, és mégis „mindent megtesz az államháztartási konszolidációért.”
- o -
És még néhány nappal később Brüsszelből kismult arcú miniszterelnökökről, bizakodásról szól a helyzetértékelés, ugyanis az EKB jelentősen és olcsón bővítette a bankok felé a pénzkínálatát, iletve aláírták az ESM-megállapoást. Happy End…
Döbbenetes az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) feltételeinek hasonlósága az IMF alapokmány kihirdetéséről szóló 1982. évi 6. számú törvényerejű rendelettel! De van egy alapvető különbség is. Az IMF-től a korábban már „bajba jutott” országok saját döntésük alapján hitelt vehettek fel, aztán törlesztették vagy nem, de évekig, akár évtizetekig elvoltak így. Most azonban alapvetően más a helyzet, az ESM 7 napos határidővel minden tagállamtól egyszerűen beszedi a pénzt, aminek az összegét nem a tagok, hanem mindenkor egyedül ő állapítja meg! Az induló összeg, amit össze kell dobnia az eurózónának, a német GDP több, mint kétszerese…
Az IMF több évtizede tartó gyarmatosítása a 2012. március 1-én bevezetésre kerülő ESM-mel hihetetlen tempóra vált majd. A fizetni nyilván nem tudó tagországok javaira (közművek, ingatlanok, ivóvízbázis, termőföld, energiacégek stb.) azonnal rá fogja tenni az EMS az ő nagy nemzetközi kezét. A szépreményű nemzetgazdaságok sosem látott tempóval fognak összeomolni, ugyanis a folyamat dominószerűen végigfut majd rajtuk, az egymással szorosan együttműködő gazdaságaikon keresztül - voltak azok éppenséggel rosszabb, vagy akár jobb helyzetben is annakelőtte. Ha az ESM-folyamata beindul, még idén sorban összeomolhat az európai nemzetállamok többsége. Éppen ezért másodlagos jelentőségű az eurózónán kívül is, hogy az ESM esetleg csak az eurozóna tagállamaira lesz azonnal kötelező érvényű. Olyan mértékű anarchia és szenvedés lesz itt hamarosan, aminek az azonnali megszűntetéséért bárkivel, legyen az az Isten vagy akár az Ördög, szövetségre lépnek majd a nemzetek!
- o -
Hihetnénk azt is, hogy a jóhiszemű hitelező fut a felelőtlenül költekező adósa által elvert pénze után. A helyzet azonban nem ez. Van itt egy elit társaság, a Központi Bankárok, akik egy évszázaddal ezelőtt, korrupt törvényhozók kollaborálásával végleg megszerezték a pénznyomtatás monopóliumát Amerikában és világszerte szinte mindenhol. A demokrácia álcája alatt, a nemzeti törvényhozásokban létrehozták a jobb- és a baloldalt, akik egy dologban mindig egyetértettek, hogy egyre több pénzre van szükségük! A ’29-33-as Nagy Gazdasági Világválsággal elkezdték a fellendülések és válságok ciklikus váltogatását, amivel a Központi Bankárok nyírták a birkákat.
Hogy a birkanyírásban az összes nemzet részt vehessen, egyre nagyobb kölcsönöket ajánlottak, nem nézve a hitelfelvevők jövőbeni törlesztő-képességét. A kihelyezett hiteleik elvesztése ugyanis sosem jelentett számukra nagyobb veszteséget, mint amennyit jelent egy újságpapír elégetése, vagy újabban egy adat átírása a egy táblázatban. Az adósságcsapdájukba került nemzeteknek azonban a dolog messze nem ennyit jelentett. A kamatok törlesztésére kénytelenek voltak egyre nagyobb hiteleket felvenni, és időközben lett is néhány államcsőd, gondoljunk csak Argentinára vagy napjainkban Görögországra. Azonban a dolog nem volt elég hatékony és gyors, a világ teljhatalmának megszerzése ebben a rendszerben túl messzinek látszott, és egyes renitens nemzetek nem is akartak eladósodni, majd bedőlni…
A csődközeli államok kritikus tömege mellett, a megmentő szerepéből jött a megoldás a folyamat gyorsítására. Nehogy már a Központi Bankárok nyomtassanak, vagy kreáljanak a számítógépeiken virtuális pénzt a további hitelezésre! Inkább dobják össze a szükséges, hihetetlenül nagy összeget az adóbevételekből származó pénzükből az egyébként adósságválság súlytotta, gazdasági nehézségekkel küszködő nemzetállamok! Amikor majd nagy nehezen összedobják, persze azonnal begyűjtik majd adósságszolgálatra, másra nem is lehet ebből fordítani! És ha az első mentőcsomagot elfogyott, jöhet majd a második, a harmadik stb. És most már csak rövid idő kérdése, hogy minden, értsd minden memzetállam gazdasága mint a dominó, sorban összeomoljon, és az elégedetlenkedő nép kikövetelje a bármilyen áron való enyhítést. Amit ki fog majd megadni, na ki? Bingó: a Központi Bankárok! És olyan árat kérnek majd cserébe, ami még sosem volt: az összes nemzet szuverenitásának teljes feladását.
Ajánlott irodalom:
Orbán vagy hihetetlenül nagy stratéga, aki a tét súlyával mit sem törődve kivárja a megfelelő pillanatot, vagy ha nem…: Kiálltunk a magunk érdekekeiért, Magyarország elérte, hogy a közös szabályok csak az euróövezeti országokra lesznek érvényesek – hangsúlyozta a miniszterelnök. (…) Sikerült elérni, az adóharmonizáció ne legyen része a pénzügyi paktumnak. Orbán Viktor kiemelte: ezzel minden akadály elhárult az elől, hogy csatlakozzunk a paktumhoz, mert annak minden pontja megfelelő számunkra. A vita most lezárult, így javaslom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el a paktumot. Nem kell a továbbiakban a versenyképesség csonkításától félnünk, nincs mitől tartanunk” – szögezte le.
A görög parlament nyíltan szembefordult a választóival, polgárháborússá kezd válni a helyzet…
Az ESM-ről a szavazás a magyar Parlamentben 2012. február 20-án lesz Martonyi János külügyminiszter előterjesztése alapján a kormányközi szerződésre vonatkozóan - nincsenek illúzióim…
„Hiába fújják most a nyugati népvezérek is, hogy az első és legfontosabb dolog az államadósságok csökkentése, ez lehetetlen. Matematikai képtelenség: a kamatos kamat intézménye lehetetlenné teszi az adósságok visszafizetését, mivel egyszerre soha sincs annyi pénz forgalomban, mint amennyi az aktuális tőke és kamattartozások együttes összege. Ezért egyetlen kiút van látszólag, ez pedig a növekedés, a gazdasági növekedés útja. Igen ám, de ez csak egy illúzió, egy nem létező dolog. Az államadósság csökkentéséhez ugyanis megszorítások kellenek, vagyis az, hogy az embereknél kevesebb pénz legyen, azaz ne költhessenek többet, mint amennyijük van. Ennek következtében ők elkezdenek nem többet költeni, azaz kevesebbet fogyasztanak, és ezzel elvágják a lehetőséget az államadósság csökkentésének a másik feltétele előtt, mégpedig a növekedés előtt. A növekedéshez ugyanis folyamatos fogyasztás kell. A fogyasztáshoz több pénz és hitel, vagyis újabb adósság. Ez egy ördögi kör.” Szabad Európa
Azt hiszem, a fent idézett szöveg alapvetése igaz: az adósságot nem lehet visszafizetni, ezért a megszokott kényelem finanszírozása egyre jobban belenyom az adósságcsapdába. Egy kicsit vezessük tovább ezt a gondolatmenetet! A nemzeti kormányok a pénzkibocsátás jogát már régen átengedték a jegybankoknak. Elzsibbasztott, kikapcsolt aggyal mindenki rákap a könnyen elérhető kölcsönpénzre, majd a törlesztést is könnyen elérhető kölcsönből teszik. Amikor a hitelezők elérkezettnek látják az időt, szűkítik a pénzkínálatot (utoljára 2008-tól), a józan piaci hitelezők elkezdik emelni a kamatot, majd nem hiteleznek tovább. Nem így az IMF, aki hajlandó továbbra is versenyképes áron hitelezni. Ehhez azonban feltételeket támaszt: el kell fogadni az IMF tagság feltételeit (ez nálunk az 1982. évi 6. törvényerejű rendelet). A folytatás a nemzeti erőforrások (termőföld, víz, energiaforrások és azok elosztó hálózatai) teljes átvétele lesz, nézzük csak, milyen feltételekkel:
A fent említett 1982. évi 6. törvényerejű rendelet 9. cikke az IMF számára Magyarországon többek között a következő kedvezményeket biztosítja. Az IMF korlátlan vásárlási joga az országban - termőföldre is! Az IMF mentessége a nemzeti hatóságok, bíróságok eljárásai alól Magyarország területén, ő viszont bárkivel szemben kezdeményezhet eljárást a magyar bíróságon. Az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek, illetve az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető bármely magyar hivatal vagy hatóság részéről. Az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól Magyarországon. Az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon. Az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon. (A fenti linkre kattintva ellenőrizhetőek ezek az állítások.)
Az IMF valószínűleg a mienkhez hasonló körülményeket élvez a világ más országaiban is. Azt hiszem, ilyen jogokat a történelem során csak a katonai megszálló hatalmak követeltek maguknak, a totális győzelem után. Azokat, akik ezt erős kényszerítés nélkül aláírják, vagy később nem tesznek ellene, pedig tehetnének, azokat a történelemkönyvek hazaárulókként tartják számon.
A totális gyarmatosítás jövőképével szemben sajnos csak egyetlen hatásos ellenlépés lehetséges, a következő komoly döntéseket meg kell hozni. Az Országgyűlés hatályon kívül helyezi a jegybank működését és az IMF kiváltságait biztosító jogszabályokat, a Kormány saját nemzeti pénzt bocsájt ki, a saját pénzkínálatával egészséges növekedési pályára állítja a gazdaságot, és aztán ebből fizeti vissza a fennálló hiteleit. Ha ez együtt jár az EU-ból való kilépéssel, akkor azt is meg kell tenni. A hasonló helyzetben lévő, régióbeli országok összefogása erősen ajánlott. Minden más csak porhintés. Ezt ma még a magyar Parlament a 2/3-os többségével megtehetné. Persze tudom, ezek a lépések és rövid távú következményeik olyan konfliktusokhoz vezetnének bel- és külföldön, amilyet az utóbbi évtizedekben nem látott Európa. Viszont minél tovább húzzuk, annál fájdalmasabb lesz a helyzetünk. A történelem folyamán szabadságot a nemzeteknek sohasem adták ingyen, és az oda vezető út nem szokott kényelmes lenni…
Az egészet egy választási ciklus alatt le kellene zongorázni: az első időszakban a nép érdekében szembeszállni az IMF-fel - emiatt nagy nemzetközi balhé lesz (ez megvolt). A második időszakban behódolni az IMF-nek, és az elvárásainak teljesítésére hivatkozva antiszociális programot hirdetni - emiatt belföldön lesz nagy balhé (ez folyamatban van). Majd a harmadik időszakban hirtelen, jól előkészített népszavazással meglépni a fent leírtakat a nemzetközi szervezetekkel szemben, és ezzel egyidőben radikális adócsökkentést hirdetni, az így szabaddá váló nemzetgazdaság felpörgetése érdekében!
Kapcsolódó írások:
Pénzváltók • Ki a hibás az eladósodásért? • SHTF • Nekimenni a jegybanknak? • ’82-ben fejeződött be a rendszerváltás? • Bukásra ítélve? Avagy vissza a karámba! • A szabad akaratról
Ajánlott irodalom:
Szájer: összefogtak hazánk ellen az európai kommunisták, a szocialisták, a zöldek és a liberálisok
Nem tudom, mikor hangzottak el utoljára Európában ilyen mondatok bármely ország miniszterelnöke szájából: Vegyék figyelembe, hogy ez egy tartással rendelkező büszke nép!
A görög rendőr-szakszervezet lázad az EU/IMF tisztviselők és a tőlük kapott feladataik ellen
Egy jelentéktelen, szimbólikus kérdésnek tűnhet, de nem az, hogy a Magyar Kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a jegybankelnök tegyen esküt az Alkotmányra!
Daniel-Cohn Bendit EU Zöldpárti frakcióelnök az új magyar alaptörvény bírálatát a következő logika mentén próbálta igazolni: „A családban, a nemzetben, a hűségben az emberek többsége nem hisz, ezért nem is lehet az az összetartozás alapja. Ennek alkotmányba foglalása pedig alapvetõ demokratikus problémát vet fel.”
Ha nem csatlakozol a konszenzushoz és nem érted az idők szavát, kikerülsz a komolyan vehetők köréből!
Kérdés, hogy az ilyen többségi demokrácia fejlődést, vagy - engedelmeskedve a termodinamika II. főtételének -, hosszú távon leépülést és szétesést hoz-e? Hogyan is működik a konszentusdiktatúra?
A válaszhoz nézzük meg a kérdés mögött meghúzódó alapkérdést: honnan tudhatjuk, tudhatjuk-e egyáltalán, hogy mi a helyes és a jó? Meg tudja-e válaszolni az ember önmagában ezt a kérdést? És mi van akkor, ha az emberek egymással ellentétesen válaszolják meg? Azt ugye látjuk, hogy ember és ember lelkiismerete között nagy különbségek lehetnek. Egyáltalán, megbízhatunk-e a saját, összességében pedig a társadalom ítélőképességében?
Ki a rák tudhatja, ha nem éppen én magam, hogy mi a jó nekem? OK, mégis megkérdezem, ha körülnézünk magunk körül, egy kicsit felülről is megnézzük az életünket, egészen biztosak vagyunk abban, hogy tudjuk? És ha a leghalványabb kétely is felmerül efelől, nem lenne érdemes ezen legalább egy kicsit elgondolkodni?
Tovább árnyalja a kérdést, hogy mekkora és milyen befolyást gyakorol az emberi gondolkodásra például a média. Lehet-e befolyásolni az embereket az írott, vagy az elektronikus médián keresztül? Hatásosak-e a reklámok? És ha a reklámok azok, nem lehetséges-e, hogy a filmek is hatással vannak ránk, csak éppen nem a vásárlási, hanem az életvezetési szokásainkra? Állhat-e érdekében valakiknek befolyásolni minket a gondolkodásunkban? Mondjuk akár az etikai, politikai nézeteink befolyásolhatók-e - akár a szűkebb környezetünk, akár a média által közvetítve a nagyvilág felől? Elhisszük-e igazságnak azt, amit sokan modnanak? És amit sokan mondanak, az lehet-e még tévedés? Megtörténhet-e a sorozatos tévedés egy befolyásolás, manipuláció alatt álló közösségben? És a társadalomban?
Mára elvont igazságok bizonyításához elegendő lett az, ha a többség, mondjuk egy szavazáson jónak, igaznak nyilvánítja. Vagy ha úgy tettetik, mintha… Vagy ha nem, hát egy kicsit még fejleszteni kell a tömeget, és hamarosan úgy fogja gondolni.
Szükség van az információk megszűrésére, ami persze 100%-ban lehetetlen. De hogy a tudatos döntéseket egyre inkább hiteles információk alapján hozzuk meg, az igenis lehetséges, és a téma iránt alázatos kereséssel, hosszú távon helyes eredményre fog vezetni. A kérdés már csak az, hogy mit tekinthetünk végül igazságnak? Egy biztos: a manipulált többség véleményét, önmagában csak azért, mert „konszenzusos”, vagy egyesek annak állítják be, semmiképpen sem!
Amikor a fagyi visszanyal - Fukuyamának nem tetszik a konszenzusdiktatúra…
Gyönyörű példa a demokrácia (azaz a konszenzusdiktatúra) működésére: összefogtak az európai kommunsták, szocialisták, zöldek és liberálisok Magyarország ellen
Legutóbbi hozzászólások
RSSBonifert Zoltán, lenbali
Aodrján Éva
lenbali
Bonifert Zoltán, Ferkó
Bonifert Zoltán
Kata