Az imádkozásról

A Római Pápa az egész egyházát felhívta, hogy ma imádkozzanak Szíriáért és a békéért. Ok, ez így elsőre szép és jó. De azért szabad-e kérdeznem valamit? Vigyázat, talán sokak számára furcsa gondolatmenet következik!

Isten a történelme során szövetségeket kötött és áldásokat osztott a népére (ti. a zsidókra), ezek szépen le vannak írva a Bibliában. Azonban az is meg van írva, hogy időnként hagyta az ő népét és persze más népeket is háborúkba keveredni, vereségeket elszenvedni, tartós rabszolgasorsra jutni! Ezeknek a történelmi eseményeknek megvoltak az okai és a céljai is, melyeket előbb vagy utóbb el is ért: az elistentelenedett népe visszatért Őhozzá, illetve idegen népek új felismerésekre jutottak Őróla.

Eltelt azóta párezer év, de megváltozott-e akár az ember, vagy Isten természete? Nem hiszem. Akkor meg miből gondoljuk, hogy most éppen, vagy pláne mindig és mindenhol békének kellene lennie a a Földön? Persze értem én, hogy jó lenne, és félreértés ne essék, magam is békepárti vagyok. Obama és az öszes háborúpárti politikus médiákban hangoztatott háborús érvélését visszautasítom. De a pillanatnyi körülményeinken túllépve, nem lehetséges-e, hogy a világ egyes tájain bizonyos időkben - Isten tervében - ismét eljöhet a háborúnak az ideje?

Sőt, a Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve igen „mozgalmas” végső időket ír le: olyan háborúkat és pusztulást ígér, amihez foghatókat sosem tapasztalt az emberiség. A célja ennek is pont ugyanaz, mint a történelemben minden nyomorúságnak: az emberek megtérése. A vége pedig Jézus második eljövetele lesz. Esetleg kezdjünk el már most imádkozni azért is, hogy ezeket a bibliai próféciákat Isten legyen szíves visszavonni?

Akkor miért imádkozzanak a keresztények, és miket kérjenek az ő Istenüktől? Máté 6:9-13-ben Jézus megadta a választ: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben (tehát Istenhez imádkozzunk, értsd: ne máshoz!), szenteltessék meg a te neved (tehát dicsérjék az Ő nevét, értsd: az Ő jellemét), jöjjön el a te országod (tehát várjuk Jézus második eljövetelét és országát, mely az apokaliptikus írásoknak megfelelően fog megtörténni), legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is (tehát a Te terved - és ne a mi tervünk valósuljon meg), a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (tehát a szükségleteinkről akkor gondoskodjon, amikor felmerülnek, azaz ne előbb és ne is később), és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek (tehát kérjük a bűneink megbocsátását, és elismerjük, hogy ez a dolgunk nekünk is egymás felé), és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mind örökké, ámen (Te győzd le a gonoszt, mert nekünk ez nem megy)!

Azt hiszem, a keresztényeknek csak azért „érdemes” imádkozni, ami benne van Isten tervében. Örüljünk, ha nekünk részünk van benne, és vigyázzunk is rá, de fájdalom, a földi béke ígérete nincsen benne a Bibliában…

- o -

Megjegyzés: Dr. Arnold Fruchtenbaum a jelenlegi Szíriai események kapcsán beszél arról, hogy a napi világpolitikai eseményekben nem érdemes erőltetetten keresni a bibliai próféciai vonalat, mert azok úgyis mindig csak utólag válnak egyértelművé.

0 Responses to “Az imádkozásról”


  1. No Comments

Leave a Reply